A Szarvasi Arborétum növényei

Kálmán Attiláné
Fekete nyár
(Populus nigra)

" ... hullanak a nyárfalevelek,
megtöltik és elhúzzák a Göncölszekeret."
(Kántor Péter)

A fűzfafélék családjába tartozó nyárfák rendkívül gyors növekedésűek, vízparton alkotnak ligeteket. A mi ősi nyár szavunk jelentése is - nedvesség, mocsár - a fa élőhelyére mutat.

A XIX. századi folyószabályozások, árvíz-mentesítési munkák és lecsapolások miatt termőhelyük szárazzá vált, így fokozatosan visszaszorult ez a tenyészhelyén 30-40 év alatt 25-35 m magasságot és 0,6-1 m vastagságot elérő fa.

Szabálytalan ágrendszerű egyedei közül - melyek hazája Eurázsia, Észak-Afrika - hazánkban is ismerünk több mint 200 éves, mélyen hasadozó kérgű példányt.

Erősen fényigényes, síkvidéki fafaj, oldalárnyékolásban nem terebélyesedik. Nagy melegigényű, de szélsőséges teleken sem károsodik. Jó alkalmazkodó képességű, az időszakos elöntést bírja, ám a pangó vizet nem szereti. Gyökere mélyre hatoló, sok oldalgyökér fejlesztésével. Lecsüngő, 5 cm-es piros porzós és 10-15 cm-es zöld termős barkái jóval lombfakadás előtt, március közepén jelennek meg. A repítőszőrök, ugyanúgy mint a virágpor, allergiát okozhatnak. Levelei ívesen fűrészelt, sötétzöld színű, háromszög alakúak. Termése 1-2 mm hosszú, szürkés árnyalatú mag. Célszerű dugványozással szaporítani. Fája puha, likacsos, könnyű, szabályszerűen hasad, jól faragható, nem nagyon tartós, épületfának csakis száraz helyen célszerű használni. A gyufa- és cellulózipar alapanyaga. Kérge a halászháló úszójának alkalmas. Tűzereje (kalóriája) gyenge. A fiatal levélből valamint a kéregből zöld és sárga festék készül.

Terebélyes, alakítható koronája miatt felhasználható a nem kötött talajú nagyobb parkok, zöldövezetek, mezővédő erdősávok fásítására.

Legismertebb változata a karcsú, oszlopos lombardiai jegenyenyár (Populus nigra 'Italica'), sötétszürke kéreggel és idős korban a tövénél bordázott, csaknem fekete törzzsel. A XVIII. század elején a mai Olaszország északi részén bukkan fel először, majd Napóleon - hadjáratai során - a meghódított területeken terjeszti. Előnye, hogy hímvirágú, így vattaszerű terméssel - a többi nyárfajra jellemzőkkel ellentétben - nem szemetel. Szoliternek, utcai sorfának, kisebb csoportba vagy keskeny szélfogó pásztának ültetik.

Az orvosi növények közé sorolják gyulladáscsökkentő és reuma elleni hatása miatt, de teaként sem ismeretlen. A hatóanyagot a januártól márciusig gyűjtött, 2-3 cm hosszú, sárgás, zöldesbarna színű, aromás illatú rügyei alkotják.

A magyar néphitben a nyárfa a halált, a fekete gyászt jelképezi, a balti népek úgy tartják, hogy az ördög vére festette pirosra a fekete nyár fáját.

A Szarvasi Arborétumban szoliterként és csoportosan ültetve is több helyen található fekete nyár. Az alapfaj legnagyobb példánya a Körös-parton áll, nem messze a történelmi Magyarország közepétől, 150 éves, 440 cm törzskerületű, kb. 30 m magas. Az oszlopos változat legidősebb példánya a kikötő közelében egy 100 évesnek becsült, több mint 20 m-es fa.

Szarvas Város Képviselőtestülete 2002-ben magassága és törzsvastagsága miatt védetté nyilvánított egy fekete nyárt, mely a Körös-part mellett, a Nyúlzugban található.

Magyarországon 2004-ben az év fája.