Vajda Péter emlékére

 

A szarvasi főgimnázium tanára, a szabad eszmék lánglelkű hirdetője, a nagy költő, író és publicista, a reformkor nagypedagógusa, Vajda Péter, 1843 őszén foglalta el tanári állását gimnáziumában. Megérkezése után nyomban az iskolai adminisztráció átszervezésében egy új (negyedik) tanszék felállításához fogott sikeresen. A reformkor hazai oktatását, bírásló és reformáló szándékú nézetei nagyrészt Szarvason fogantak. Társadalompolitikai megnyilvánulásai a polgári forradalom előszelei voltak. Szeretetreméltó egyénisége, hírneve és jeles pedagógiai munkássága, továbbá jó tanári környezete tette az intézményt híressé. Mint Petőfi Sándor jó barátja, forradalmi izzású írásokkal lelkesítette a magyar ifjúságot.

Kemény Gábor kiváló neveléstörténész, Vajda szarvasi munkásságát úgy tekinti, mint a tessediki hagyomány továbbfejlesztését. Szerinte Vajda Péter pedag6giai szervező zseni volt.

Vajda művelődéspolitikai hitvallása: „Olyan oskolákra van szükség, amelyekből minél  több hasznos polgár kerl ki..., hogy a tanulók elsajátítsák a különböző foglalkozások alapelemeit, a velük kapcsolatos legszükségesebb elméleti ismereteket...”

A jó iskolai munka legalapvetőbb feltételének a pedagógust, a pedagógiai képességet tartja. Így érvel: „Hazámfiai! Győződjetek meg, hogy Isten napja alatt nincs szebb, nemesebb és hasznosabb a tanításnál.” Vajda eszmény az alkotó pedagógus, aki kezdeményez és újat keres.

A hivatása magaslatán álló jeles férfiúnak tanítványai iránti szeretete, minden pedagógiai ténykedésén megnyilvánult, sőt az iskolán kívül is. Ott is barátsággal közelített feléjük, okította és nevelte a diákokat. Maga is sokszor közéjük állt játszani. Ha felmelegedett az idő úszóversenyeket, csónakkirándulásokat rendezett számukra. A nagyobb tanulókat a vívás mesterségre is tanította. Vitéz nevű uszkár kutyájával gyakran vadászgatott a halásztelki és a szentandrási ártérben vag a kákai sziken. Ilyenkor el-el kísérte néhány tanulója. Akiben látott ügyességet annak megengedte, hogy rálőjön egy-egy felröppenő szárnyakra. Ha a lővés nem talált, elvette a gyerektől a fegyvert és megmutatta, hogy kell pontosabban célozni. Akik nem ejtettek vadat, azoknak „büntetésből” a vadásztáskát és a zsákmányt keltett vinnie egészen hazáig.

Természetrajzi tanulmányok céljából kirándulákokat szervezett a „füzesbe” (ma: Erzsébet-liget) és a Bolza-kert (ma: Anna-liget) évszázados fái alá. Amíg kisétáltak elmondta, hogy milyen növények és rovarok találhatók abban az időben és azokból melyeket gyűjtsék be. Aztán szétbocsátotta az ifjak csapatát és a szokás szerinti kürtszóval jelezte a kötelező visszatérésüket. Nagyon ellene volt a természet oktalan pusztításának! Gyakran hangoztatta: „... a természetet szerető embernek nem szabad a természetben semmi élőlényt ok nélkül agyontaposni és letépni.” A gyerekek iránt tanúsított rendívüli szeretetében minden bizonnyal szerepe volt gyerektelen családjának is. Nős volt, de Isten nem áldotta meg utóddal. Vajda Péter szíve választottja Papp Katalin pesti kereskedő leánya volt, akivel elsőéves medikusságakor ismerkedett meg és altit 1836-ban oltárhoz is vezetett.

Vajda szervasi példamutastó élete, szónoklatai, erkölcsi beszédei és az iskolában bevezetett új módszerek mind-mind a jövőbe vetett hitét, az emberek iránti szeretetét fejezték ki. Székfoglaló beszédésben szenvedélyesen hirdette az emberi egyenlőséget, ellene volt a kiváltságoknak. Szerinte: „a természet egyenlő szeretettel alkotó gyermekeit és nem jogoz fel senkit kényuraságra és az iskolában, majd az ev. Templomban tartott, felölelték szinte az emberi élet valamennyi területét. Arra buzdított, hogy „kevéssel senki be ne érje, de mindig tovább vágyódjék, s nyugtalansága által a lehetetlent lehetővé tegye.” Demokratikus gondolkodása, olykor vallásellenes hittételei miatt a bécsi udvar kiszolgálói kemény pert zúdítottak a nyakába.

Amikor Vajda vasárnaponként az ev. Templomban valláserkölcsi elmélkedést vagy szabadelőadást tartott, valósággal özönlött oda a hallgatóság: a tótajkú nép. Óriási hatása volt az ő magasszárnyalatú, természetet istenítő szónoklatainak. Amint a kellemes külsővel is decsekvő, erőteljes javakorát élő férfiú a szószékre lépett, a szó az emberek ajkára fagyott. Nagyon ízlett a tótnyelvű népnek – az amúgy ritkán hallott – magyar beszéd, a magyarul hirdetett igazség igéje. Gyakran hangoztatta: „Nyelvében él a nemzet.” A köznép szószólója és nevelője volt, hiszen ő is közülük került ki.

Vajda Péter sohasem tagadta meg plebejus származását, sőt inkább hangoztatta. Nem csudálom, ha a jómódú emberek sokat költenek gyermekeik taníttatására, de hogy egy gondokkal küzdő szegény paraszt csupán bizalommal, hittel és áldozattal nevelteti gyermekét az tiszteletben tartandó és nem legutolsó érdem a polgári társadalomban. Ezzel a nemes önérzettel dicsekedett előkelők előtt, alantas származását nem titkolva, mert mint vallotta, az ember érdeme nem a születés, rang és vagyon függvénye.

Vajda sok nemves vonása között kiemelkedő helyet kapott a határtalan szülői tisztelet és szeretet. Ő nemcsak ismerte a negyedik parancsolatot, hanem példásan alkalmazta is. Egyetlen eset a sok közül: Egyik őszi reggel Vajda éppen órát tartott, amikor valamelyik tanuló találkozott a folyosón egy porlepte subás emberrel, aki az ablaknál toporgott. Nagyon fáradt lehetett mert Vanyoláról (Veszprém megye) nagyrészt gyalog érkzett Szarvasra. A kisdiák kérdésére az öreg így felelt: „Vajda tanár urat keresném, mert ő az én fiam.” - A tanuló rögvest felszaladt és jelentette a tanár úrnak a rendkívüli újságot: „Itt vagy egy bácsi és a tanár urat keresi.” Vajda biztosra véve, hogy az az édesapja, lerohant és karonfogva bekísérte a tanterembe az elfáradt öreg apját. Ott megölelte és arcon csókolgatta s közben elérzékenyülten mondta: „Nézzétek fiaim, ez az ember az én szerető apám – s most haza mehettek, vége az órának, mert nagy lett az én örömöm.” Hogy milyen nevelő hatást váltott ki a tanulókban ez a spontán jelenet,  az fejtegetésre nem is szorul.

Vajdát a váratlan atyai látogatás annyira bodoggá tette, hogy apját mindenhová elvitte. Így került a jó öreg Bolza József gróf kastélyába is (Anna-liget), ahol e szavakkal mutatta be:”Méltóságos Uram! Ez az egyszerű parasztember az én édesatyám, kinek Isten után én legtöbbet tartozom.”

Vajda Péter, mint természettudós is, a Magyar Tudományos Akadémiának levelező tagja is volt, a Természettudományi Társaság első titkára, a Kisfaludy Társaság választott tagja. Míg Szarvason élt az ifjúságot és a felnőtt lakosságot a szorgalomra, becsületességre, igazságra és hazaszeretetre nevelte. Ő létesítette iskolájában a magyar nyelvművelő egyesületet, a későbbi önképzőkört. Saját értékes könyvtárának felajánlsával megvetette alapját az azóta védett és országos hírű iskolai (gimnáziumi) könyvtárnak.

Pesti tartózkodásának utolsó időszakában, felhagyván az orvosi pályáva, több folyóirat szerkeszője, egyre sokadosó tanulmány és ismeretterjesző dolgozat, szépirodalmi mű önálló szerzője lett. Irodalmi tevékenysége szinte minden műfajra kiterjedt. Méltán viseli gimnáziumunk büszkén a nevét, s ezért nevezték el róla városunk művelődési központját és a város egyik leghosszabb utcáját. Legnagyobb érdeklődést és fetűnést az erkölcs beszédei váltottak ki, amely egyben nagy kihívás is volt az akkor kor szellemében. Perbe fogták érte, amelynek kimenetelét sajnos már nem érhette meg.

Vajda, akit egyetemi évei alatt pirosnyakkendősnek neveztek, állandó zaklatásnak és magyarázkodásnak volt kitáve, főlegy Stáhly orvosprofesszor tanára részéről. (Sokszor viselt nemzeti színű felsőruhát: piros nyakkendő, fehér ing és zöldes zakó.) Esetenkénti hangoskodása miatt rebellisnek tartották, amelyre a nyakkendő színe is utalt. Végül az alaptalanul vádolt, kínos helyzetben lévő Vajda otthagyta az orvosi egyetemet és vált íróvá, lett reményekben gazdagabb, azért is, hogy minál előbb oltárhoz vezetheti szíve válaszottját, az ő hőn szeretett Katalinját. Felcserélte tehát a biztos egzisztenciát ígérő orvosi pályát az akkor teljesen bizonytalan íróival. Művei nyomán egyre inkább megismerte őt a pesti közönség és lett a szellemi életnek, valamint a pesti ifjúságnak elismert személyisége. Többször jár külföldön is.

A szerelem forró lobogása közepette írta egyik elutazása előtt ezt a verset Vajda Péter szerelmények, Katalinának (részlet):

 

Isten veled leánya

Hosszú időre tán...

Ki tudja látlak e

E végső csók után.

 

Ereszd csókodba

hát egészen lelkedet,

Hogy lelkeddel vegyem

Te szent emlékedet.

 

Ezekért nehéz felfogni, hogy a viszonylag kedvező anyagi körülmények között élő Vajda, miért váltotta fel a fővárost egy kis sárfészekkel, Szarvassal, ahol a tudás magvait sárba kellett szórnia. Mekkora energia és önvizalom kellett ahhoz, hogy a meglehetősen zilált iskolát átszervezéssel alkotóvá tegye, hogy az Alföld egyik legerősebb tanintézetévé fejlessze. Vajdának alig háromévi itt tartózkodása alatt nagyszerűen sikerült!

Rövid mindössze 38 évre terjedő, mégis érdemekben gazdag élete minha igazolná a német költőnek, Göthének életnézetét: „nem az élet hossza, hanem annak bölcs felhasználása képezi a boldogság alapját.” Bizonyos mértékig rejtély az is, hogy az élete delén lévő vasszervezetű, edzett férfiúval miként végezhetett a tüdőgyulladás, alig néhány nap alatt. Halála 1846. február 10-én reggel 9 órakor következett be othhonában. Temetése 12-én volt a halásztelki (ma: Ótemető) ev. Temetőben.

Halála után a tanuló ifjúság kegyeletből fogadalmat tett, hogy egy esztendeig semminemű zajos mulatságban nem vesz részt. - A gyász még mélyen élt az emberek szívében, amikor már megkezdődött a síremlék létesítésére az adakozás, amely a szabadságharc éveiben szünetelt. Majd az alkotmányos élet sarjadzásával 1860-61. években, Tatay igazgató karolta fel a gyűjtést és amikor 655 forint összejött, Télesy József kapta a megbízást a síremlék megrendelésére, melyet ő Gerendai Antal pesti síkőkészítőnél elő is jegyeztetett.

A szép gránit síremlék rövidesen elkészült és a mester a költő iránti tiszteletből a síremlék tetejébe tette a lantot is a következő szöveggel: „Vajda Péter emlékének emelte a honfi kegyelet.” - További felirat: „Az igazság szava áthatóbb a mennydörgésnél és az igazságtalanaság villámokat hord kebelében.” A síremléket őrzi és ápolja a Vajda Péter Gimnázium és Szakközépiskola, amely előtt a szobra áll.

Rövid itt-tartózkodása során koszorús költőnk, Petőfi Sándor is lerótta kegyeletét kedves barátja, Vajda Péter sírjánál (1849 július).

 

Szilvássy László