Nemzeti kincsünk: a gyermek
Nem újkeletű az a megállapítás és elfogadott igazság, hogy egy nemzet jövője, sorsának alakulása, boldogulása nagymértékben függ attól is, miként óvja, ápolja a nemzet fáját, annak újabb és újabb hajtásait, s érleli zsenge gyümölcseit: a gyermekeket. Mindenkor ők alkotják a nemzet igazi jövőjét. A gyermek olyan felbecsülhetetlen érték, olyan kincs, amelyre valamennyi nép és ország különös gonddal ügyel, mert jól tudja, hogy az ifjú nemzedék a saját jövőjét, a nemzeti lét folyamatosságát és erejét jelenti.
Ezt a megcáfolhatatlan igazságot felismerve szolgálja következetesen a jelenlegi kormány politikája is. Tudatában van annak, hiába dúslakodik a legnagyobb jólétben és gazdagságban valamely nép, ha természetes szaporodása egyre csökken, ha a halálozások száma meghaladja az élveszületésekét. Az államnak ezért feltétlen kötelessége, hogy anyagilag és erkölcsileg segítse a családokat. Sürgős intézkedéseket léptessen életbe a népességfogyás ellensúlyozása, megállítása érdekében.
A kormány szociálpolitikája, amely igazságossá szándékozik tenni a nemzeti jövedelem elosztását, könnyíteni kíván a kisjövedelmű polgárok anyagi terhein, biztosítani akarja a legszegényebb családok megélhetését – csökkenteni vele a létminimum alatt élő gyermekek arányát –, küzd a jövőt sorvasztó egyke ellen. Ez mind a nemzet gyermekeinek védelmét szolgálja.
Ugyancsak ezt a célt szolgálták a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség és szolgálják a Koalíciós Kormány azon intézkedései is, amelyek a periférián élők, a falvak „elhanyagolt” szociális viszonyain, egészségügyi helyzetén szándékoznak változtatni. Az állam vezetése társadalmi esélyegyenlőség megcsúfolásának tartaná, ha a gyermekvállaló polgárok hátrányos helyzetbe kerülnének a gyermektelen családokkal szemben. Ezért híve a családi jövedelemadózásnak, illetve az alanyi jogon járó családi pótléknak. A kormány családcentrikus szociálpolitikája, azáltal hogy bizonyos kedvezményekkel ösztönöz a gyermekvállalásra és a korszerű élet közhasznú vívmányait akarja meghonosítani (szem előtt tartva a rászorultságot), hazánk gyermekeit, ifjú nemzedékét védi.
Különös gonddal kell felkarolni azokat a gyermekeket, akik széthullott házasságokból származnak, és ezért önhibájukon kívül nem kapták meg azt a biztos és szerető otthont, amely harmonikus fejlődésüket biztosíthatta volna.
Ha majd az idevonatkozó intézkedések megvalósulnak, minden reményünk meg lehet arra, hogy a gyermekhalandóság a lehetséges legkisebb szintre szoruljon, s a több gyermek is áldást jelentsen a családi háznál. Ezen az úton haladva a gyermekvállalási kedv teret hódít, népünk számbelileg is erősödik, s általa a szebb, boldogabb magyar jövendőt készíti elő, valósítja meg.