Nemi felvilágosítás a családban
A szülők nagy többsége, miután gyermekét születésétől kezdve neveli, tanítgatja, azt szeretné, ha a gyermek többet tudna, többre vinné, mint amire ő jutott. Ezért ennek érdekében minden lehetségest megtesz, áldozatot vállal. Ugyanakkor ezek a szülők visszariadnak, ha felcseperedett gyermeküknek biológiai érésük folyamán bizonyos kényelmetlen kérdésekről kell beszélni. Viszolyognak tőle, azt szeretnék, ha a gyermek szexuális problémája máshonnan találna megoldásra. Helytelen ennek a problémának az elodázása, mert ezt elsősorban a szülőnek kell neveléssel megoldani. Meg kell magyarázni a gyermeknek, hogy a biológiai érés és az ezzel járó jelenségek természetes élettani folyamatok, akárcsak pl. a légzés vagy az emésztés. Az a gyermek, aki a nemi élettel kapcsolatos kérdésekre nem kapja meg a korának megfelelő választ a szüleitől, útvesztőbe jut, baráti társaságban próbál információt, útbaigazító választ keresni a szexualitás problémáira. Közben a szenvedő gyermek – akit a szülő féltve óvott – tévelyeg a nemi kérdések zűrzavarában, és vágyainak engedve, olyan lépést tehet, amelynek bizony-bizony kedvezőtlen lehet a következménye…
Majdnem olyan súlyos problémákkal küzdenek az apák is fiaik szexuális felvilágosításával kapcsolatban, mint az anyák, leányuk esetében. Pedig a fiúgyermekkel is kell beszélgetni a természetes nemi érés folyamatáról. Ez az apánál sem lehet szégyenérzet. A tartózkodó magatartás – mindkét esetben – nem más, mint álszemérem. Ha a serdülőkorban lévő gyermek bizalommal fordulhat az ún. kényes kérdésekben a szüleihez, nem szorulnak egymás előtt titkolózásra, a gyermek érzelmileg megnyugszik, és készen áll a későbbi életre, amely viszont már a felnőtt koré.
A szexuális kérdéseket még ma is valami misztikus köd lengi körül a családok többségében. Pedig a nemi felvilágosítás egyáltalán nem ördöngös dolog, ha őszinték vagyunk, s elhagyjuk a titokzatoskodást. A nemi felvilágosítás az erkölcsi nevelés része, amely mit sem ér, ha a fiatalok erkölcsi formálásával, jellemüknek, felfogásuknak alakításával nem törődünk.
A nemi felvilágosítás kiterjedhet a biológiai természetű ismeretekre (a nemi szervek anatómiájára és a megtermékenyítés folyamatára), egészségügyi, higiéniás s erkölcsi jellegű kérdésekkel foglalkozó ismeretekre. A felvilágosításokat mindig az életkor szerint kell tenni, és sohasem elferdítve az igazságot. A felvilágosítás nem egyszeri, mindenre kiterjedő ismertetést jelent, hanem folyamatot a nevelésben. Az idevonatkozó ismeretek tulajdonképpen amolyan építőkövek a nemi nevelésben. Ezek teszik érthetővé a serdülőkor elérésére az olyan fontos követelményeket, mint azt, hogy becsüljük a másik nemet, felelőséggel tekintsünk a fiúk–lányok kapcsolatára, a szerelemre, s később a házasságra és a gyermeknevelésre.
Ha valaki életkorának megfelelően jólnevelt, nem kell őt félteni a másik nemmel való kapcsolatában, mert az igaz szerelem nem lehúz, hanem felemel. A gyermeki szerelmek a nemi kapcsolatokat tekintve általában ártatlanok, de a jó emberi tulajdonságok fejlesztésében, hatalmas ösztönző erőt jelenthetnek. Ha a serdülőben a nemi vágyak már ébredőben vannak, akkor már nehezebb az irányítás, sőt tiltással szinte semmire sem megyünk. Viszont mindaddig késleltetni kell a nemi élet kezdetét, amíg egészségügyi szempontból a teljes biológiai érés el nem érkezett. (Intézményesített nemi tanácsadás).
A szülő különösen ilyenkor legyen őszinte és türelmes, mert magáról is tudhatja, hogy a pubertás nagymértékben igénybe veszi az ifjú szervezetét, és lelki vonatkozásban is komoly változásokat hoz.
A fiú megjelenésében is férfiasodik, a leány pedig nőiesedik. Ha a szülő felvilágosító neveléssel megfelelően irányítja gyermekét, akkor az ifjú megtalálja a helyes utat az életben, a kiegyensúlyozott, szeretettel övezett családban.