Féltékenység a gyermekek között
A testvérek közötti féltékenységnek és irigységének ősi és tragikus hagyománya van, amelyeket a kisgyermeknél nem mérhetünk azzal az erkölcsi mértékkel, amelyet a felnőtteknél alkalmazunk. Az Ótestamentumban feljegyzett első testvérgyilkos Káin volt, aki megölte Ábelt. A gyilkosság okát a testvérek közötti versengés képezte, mert a szülő egyik gyermekét előnyben részesítette a többivel szemben. Káin azután ölte meg testvérét, miután Isten Ábel ajándékát részesítette előnyben az övével szemben. Ézsau azért lett féltékeny, mert anyja megkülönböztető módon bánt Jákobbal, amikor hozzásegítette, hogy ő kapja meg az apai áldást. Józsefet pedig azért gyűlölték meg testvérei, mert őt szerette az apjuk a legjobban.
A féltékenység a gyermeknek abból a vágyából fakad, hogy ő legyen valamelyik szülő egyetlen kedvence. Ez az ún. birtoklási vágy nem tűr semmiféle versenytársat, az öcsike vagy a kishúg megérkezésekor az idősebb gyermek szüleinek kizárólagos szeretetéért alakul ki. Vannak szülők, akiket annyira bosszant a testvérek rivalizálása, hogy annak bárminemű megnyilvánulását büntetik. Mások pedig különböző trükkel, hókusz-pókusszal igyekeznek elterelni az idősebb gyermek figyelmét a féltékenységről. Akkor jár jó úton a szülő, ha minden cselekedetével törekszik meggyőzni gyermekét arról, hogy őt is ugyanúgy szereti, mint a fiatalabb testvért, az ajándékokat, a dicséretet, a különféle előnyöket, a ruhát és az ételt is egyenlően és igazságosan osztja szét köztük. Ahhoz tehát, hogy az „igazságosság” elvét a gyermek elfogadja, meg kell tanulnia, hogy ő is csak egy a testvérei között, nincs kiváltságos helyzete. Ebben pedig a szülőknek kell példát mutatni a javak és még inkább szeretetük megosztása terén.
Az irigységet azonban egyik esetben sem lehet eltüntetni, mert a gyermekek részéről továbbra is fennmarad a kizárólagos szülői szeretet iránti vágy. És minthogy ezt a vágyat aligha lehet teljesíteni, így a féltékenységet sem lehet teljesen megelőzni, megszüntetni. Időleges magatartás: kinövik.
Fájdalmas dolog az édesanya szeretetének megosztása. A lelkemadta kicsike tapasztalatában a megosztás azt jelenti, hogy kevesebbet kap valamiből. Már az is elég aggasztó számára, hogy az édesanyját valakivel meg kell majd osztania. A jövő még be sem következett, a gyermek máris észreveszi, hogy anyukája terhességének előrehaladtával egyre kevesebb idő jut az ő számára, hiszen a kisbaba jövetele mindinkább lefoglalja az anyját.
Az életkori és a nemi különbségek is előidézői lehetnek a testvérféltékenységnek. Például az idősebb testvérre azért irányul féltékenység, mert különféle előjogokkal, nagyobb függetlenséggel rendelkezik. A kisbabára azért féltékenyek az idősebb gyermekek, mert többet törődnek vele. A kislány irigyli a bátyját, mert látszólag nagyobb a szabadsága. A kisfiú pedig irigyli a húgát, mert látszólag különös figyelemben részesül. Mindez akkor válik veszélyessé, ha a szülők az életkori és nemi különbségeket észrevehető nyomatékkal hangsúlyozzák. Akkor is igaz ez, ha a gyermeket külleme, értelme, művészi adottsága helyezi a testvér fölé. A gyermeket soha ne hasonlítsuk sem pozitív, sem negatív jelzővel a szülőhöz vagy a többi testvérhez. Egyik gyermek se legyen nyíltan apa vagy anya kedvence. Ez a gyermeki féltékenység melegágya, akárcsak az ajnározás, illetve a (kiemelt) tehetség túldicsőítése: kisebbségi érzést válthatnak ki. (N. B.) Minden gyermekünket a maga egyedi módján szeressük, még akkor is, ha nem egy fészekaljból valók.