Szarvason azoknak, akik már régebben szocialistáknak vallották magukat, legalább 99 százaléka nem tudott a szocializmus igazi mibenlétérõl, a szocializmusnak a kommunizmussal való összefüggésérõl - illetve azonosságáról. 
Ezek a szocializmust csak mint az úri elemek fölé való kerekedést, kevés munka után járó sok fizetést, egyszóval csak -mint a proletárok teljes uralmát értették. Arról, hogy a végcél a vagyonközösség, amelynek értelmében elveszik a megtakarított filléreikbõl nehezen szerzett házat, földecskét, csak akkor hallottak, mikor már „eszméik" a megvalósulás stádiumába léptek. 
Így azután nem kell cseppet se csodálkoznunk azon, hogy március 22-én a szarvasi ház- és egyéb tulajdonos régi szocialisták minden meggondolás nélkül örömmel üdvözölték a kommunizmust s abból csak akkor ábrándultak ki, mikor pár nap múlva a lapokban elõször olvasták, hogy voltaképen mi is az a szocializmus. 

Ettõl a ténytõ eltekintve a szarvasi kommunizmus elõzményeiben nincs semmi helyi jellegû vonás. Amint láttuk, a közelgõ proletárdiktatúra bevezetése a Nemzeti Tanács korában ugyanaz volt Szarvason, mint az egész országban. Bal felé hajlás és elzsidósodás magában a Tanácsban, demagógia és anarchia azon kívül. 
A proletárdiktatúra kikiáltása után a hatalmat Szarvason azok vették át, akik a Nemzeti Tanács korában vagy mint vezérszónokok vagy mint egyébként mûködõ agitátorok a proletár nép elõtt kedveséknek, erélyeseknek, radikálisoknak, vagy szakavatottaknak, egyszóval tekintélyeseknek tüntek fel. 
Ilyen volt mindenekcelõtt Klucsjár Mihály szarvasi borbély, akit 31-ik évét még be nem töltött ifjú kora, katonaviseltsége (1917 decemberében jött haza orosz fogságból), erélye értelme némi,olvasottsága és szónoki készsége juttattak az új érában vezetõ állásba. Az elsõ Nemzeti Tanácsban a munkásság és a leszerelt katonák érdekeit védte; a Munkástanács is delegálta õt oda. 

Mikor a Szarvas és Vidéke delegálta, azt nem fogadta el, mert „másképp, mint a nép kifejezett akaratából a Nemzeti Tanács munkájában" résztvenni „politikai és egyéni meggyõzõdése" tiltotta, mert a „népakaratot feltétlen tisztelte." Szélsõségesen radikális elvei miatt a második Nemzeti Tanácsot választó népgyûlésen a kisgazdák és az ipartestület buktatták meg - akaratuk ellenére is még jobban bal felé lökve õt ezáltal. Rajta kívül az új rezsimre készen állott vezetõnek Surányi Géza, a Szarvas és Vidéke szerkesztõje, továbbá Ambrus Mátyás és Medvegy János iparosok, mind a Nemzeti Tanács alatt szerepet vitt egyének.
Március 21.-én jött a távirata Munkás - Tanács és a szocialista párt vezetõségéhez, megparancsolva, hogy a munkásságot szervezzék és a közbiztonságot minden eszközzel igyekezzenek fenntartani. Minthogy világosan nem írt elõ semmit arról, hogy ki vagy mi az, ami így rendelkezik s mi a helyzet, a munkásság és a szocialista párt vezetõi a Kontúr-féle házban levõ párthelyiségbe jöttek összetanácskozni. A hangadó Klucsjár volt. Indítványára elhatározták, hogy direktíváért a legrövidebb idõn belül Békéscsabára, a megyei pártvezetõséghez mennek. Réthy Vilmos gyáros automobilján tehát Klucsjár, aki a megyei pártvezetõségnek is tagja volt, Surányival, Medvegy Jánossal és Laudisz Lajos érettségizett volt katonával Békéscsabára mentek s oda aznap este érkeztek meg. 
Ott azonnal a párttitkárságnál jelentkeztek; ettõl azt az utasítást kapták, hogy a meglevõ szarvasi Munkás Tanácsot rögtön hívják össze, a közrendet és csendet biztosítandó statáriumot hirdessenek s a régi Munkás- és Katonatanácsot feloszlatva, alakítsák meg a munkások, katonák és parasztok tanácsát, az ú. n. hármas tanácsot. Ezzel az utasítással autóztak haza az éj sötétjében Klucsjár és társai. Éjjel 2-3 óra között értek Szarvasra s azonnal összehívták a Kontúr-házba a Munkás-Tanácsot. Tanácskozásuk eredményeként Szarvas békés polgárai meglepetve olvasták másnap Klucsjárnalc, mint a hármas tanács által  kinevezett városparancsnok-nak a hírdetményét, melyben halálos fenyegetések záradékával parancsolt csendet, rendet és engedelmességet. 

Majd a községházán bejelentették, hogy a város közigazgatását átveszi a hármas tanács, amely a maga kebelébõl 15 tagú intézõ-bizottságot, ez pedig megint a maga kebelébõl 3 tagú direktóriumot alkotott. A direktórtum elnöke: Ambrus Mátyás; tagjai : Surányi Géza és Medvegy János lettek. A dirdctórium hivatalosan legelõször Házy Imre h. fõszolgabírónál jelentette, hogy a közigazgatást átveszi. Maga a községi elõljáróság csak április 2-án, a-direktórium írásbeli felszólítására jött össze a községháza nagy tanácstermében s akkor adták át a közigazgatást és a pénztárat a fõszolgabíró írásbeli utasítására, mert elõzõleg Demcsák h. fõjegyzõ megtagadta „az önkormányzati  igazgatásba való illetéktelen beavatkozást. 
Az intézõbizottság ezután kijelentette, hogy a régi közigazgatási -szervek egyelõre helyükön maradnak; a jegyzõk csoportvezelõ címet kaptak s folytatták funkcióikat, azzal a különbséggel, hogy minden intézkedést a direktórium három tagja írt alá. Az elõljárók közül a bírót, törvénybírót, az esküdteket, gazdát és közgyámot elcsapták. Hogy azonban ez az új éra legalább külsõ formáiban valamennyire a népakarat megnyilvánulásának látsszék, nem maradhatott sokáig ezen önmaga által választott diktatórius alakjában. A látszatot meg kellett csalni. Ezért a proletár uralom harmadik hetében ezen ideiglenesen megalakított hármas tanács választásnak vetette magát alá. Minthogy azonban a választáson csakis szervezett munkások vehettek részt, lényegében meg lett választva az addigi hármastanács s így a népakarat szentesítve lett.

Az új vezettõknek mindvégig legfõbb gondja volt - a felsõbb utasításhoz híven - a közbiztonság megvédésének ürügye alatt a lakosság lefegyverzése. Ezért Klucsjár városparancsnok a hadügyi és belügyi népbiztosok távirati felhívására ismételten falragaszokon rendelte el mindenféle lõfegyverek beszolgáltatását halálbüntetés terhe mellett, amihez a lakosság kezdett hozzászokni. A fegyvereket mindenkinek be kellett adní, engedéllyel sem lehetett tartani. A beszolgáltatás az ipariskola helyiségeiben történt. A beadott fegyvereket feljegyezték, de azok legtöbbjét nem látta többé a gazdája. A lakosságnak a proletárdiktatúrával szemben való lefegyverzésére a másik intézkedés a forradalrni törvényszék felállítása volt. Az igazságügyi népbiztos intézkedéseinek megfelelõen ezt már április elején megalkották. 
A hármas tanács annak tagjaivá a következö öt tagot nevezte ki : Ambrus Mátyás (iparos), Truczkó Pál (iparos), Medvegy János (iparos), Lustyik Mátyás (paraszt), Pribelszky János (paraszt). Elnöke Ambrus Mátyás lett, ügyészei dr. Salacz Aladár és dr. Keszt Ármin. A törvényszék az idõ rövidsége miatt kevés és csak jelentéktelen ügyben hozhatott ítéletet. Az eléje kerülõ bûnesetek egy-két kivétellel nem voltak a politikaiak, inkább csak kihágások (pl. a szesztilalom megszegése). Politikai bûnügy miatt ítélte el pl. Roszjarovitz tánctanítót, aki szidta a vörös hadsereget. A legsúlyosabb ítélet 8 napi elzárás volt. A lefegyverzés érdekében kérte már április elején a „vörös vadász-zászlóalj" szarvasi különítménye a csendõrségnek és rendõrségnek a szolnálatból való elbocsáttatását. E tárgyban azonban felülrõl jött intézkedés. 

Április közepén t. i. a debreceni vörös szárnyparancsnokság távirati értesítést küldött, mely szerint a csendõrség, rendõrség, pénzügyõrség, fogházõrség egységes vörösõrséggé olvasztatott össze A vörös hadseregbe való önkéntes belépésrõl szóló felhívásra többen jelentkeztek. Volt persze e tárgyban is terrorizálás; így egyik tanférfiú a tanítók szakszervezetének gyûlésén fenyegetve követelte, hogy a szakszervezet valamennyi tagja lépjen be. A lakosság lefegyverzésére szolgált a különbüzõ szakszervezetek megalakíttatása. Az azokba való belépésre részint a terror, részint az a körülmény késztette a lakosokat, hogy bizonyos élelmiszerekben csak az részesülhetett, aki szakszervezetí jegyet tudott felmutatni. Ezekben a szakszervezetekben hangzottak el aztán az épületes elõadások és felolvasások: nincs magyar haza, vallás, tulajdon, családi élet többé, jaj annak, aki ezek ellen egy szót szól, a világ fennállásáig így lesz ezután („nincs többé visszafelé út"), mindenki tartozik belépni a vörös hadseregbe (önként tartozik).

A közrend és a proletáruralom fenntartására tett ezen intézkeléseiken kívül alig beszélhetünk a proletáruralom szarvasi szerveinek egyéb intézkedéseirõl. A rend biztosítása kétségtelen, de egyetlen érdemük volt. A lakosság élelmezésével alig törõdtek. Közélelmezési zavarokkal küzdve, egyszer, még március végén a megyei direktóriumhoz fordultak, amely Csorvásról 500 mázsa búzát utaltaton ki készpénz fizetés ellenében. Ennek a beszállításához kocsikat rekviráltak és pedig úgy, hogy a jobbmódit polgárok kocsijait ingyen, a szegényekét fizetésért fogadták fel. Nikelszky Zoltán tanítóképzõ tanár utóbb a megyei direktóriumtól meghízást kapott a község élelmezési ügyeiben való eljárásra. A tulajdon kommunizálásának keresztülvitelére, vagy ahogy akkor nevezték, a „köztulajdonba való átvételre" az idõ rövidsége miatt csak kezdõ intézkedéseket tehettek. A házak szocializálására nézve április közepén tárgyaltak a pénzügyi népbiztossal. Az üzletek leltározására és szocializálására Harmati György kereskedõ vezetése mellett bizottságot küldtek ki, mely mindössze a gyógyszertárak leltározásáig juthatott.

Rekvirálásokat maga a direktórium az említett fegyver rablásokon kívül nem végzett egészen az utolsó napokig. A hadügyi népbiztos két kiküldötje rekvirált átvételi elismervény ellenében 30 db. lovat, április vége felé 21 db. vágómarhát és két mázsa szénát. Felsõbb utasítás jött a 2000 K-t meghaladó értékû ékszerek beszolgáltatásáról, de az idõ rövidsége annak a foganatositását is meggátolta. A község lakosságának a hangulatát ezalatt az idõ alatt az elfojtott elégületlenség jellemezte. Ha beszéltünk régi szocialista munkásokkal, elmélkedésük rendesen oda konkludált, hogy ha ez  az állapot tovább tart, vér fog folyni. Az uralmon levõknek csak mesterséges lelkesedést sikerült csinálni a piaci, népkerti és egyebütt tartott népgyûlésekkel, körmenetekkel. A körmenetek vasárnap délelõttönként elõszeretettel vették útjokat az istentiszteletezõ templom felé, harsogó meghamisított Marseillaise vagy Internacionále hangjai s vérszínû vörös zászlók alatt. 

A vallástalanodás feltüntetése azonban nevetséges volt, mert - mindnyájan emlékezhetünk - az akkori húsvéti ünnepek alatt pl. tömve voltak a templomok. Azon persze, hogy voltak, akik az uralmon Iévõk elveinek és intézkedéseinek megfelelõen viselték magukat s az új korszakhoz méltó cselekedeteket követtek el, nincs mit csodálkoznunk. Az úri osztály ellen nem egy fenyegetõ szó hangzott el. Volt rá eset, hogy úri nõ fejérõl a kalapot lerántották. A diákokat egy kereskedõ-segéd nyilvános „diákgyûlésen" az iskolai fegyelem ellen lázította. Egy megalomaniakus diák, hogy megmutassa az új idõk boldogító eszméinek teljes átértését, társai élén az elõjáróságtól (értsd: direkfóriumtól) kérte gróf Bora Pál féltve gondozott értékes kertjének az átengedését kirándulás céljaira. Általában a szarvasi rövid proletáruralom is csak erõsítette a történetnek azon ismert tényét, hogy a forradalmi eszmék gyors magukévá tételére az éretlen és kevés tapasztalattal bíró elemek a hivatottak. 

Ezalatt azonban a lakosság 90 százaléka naponta mohó örömmel várta az egy ideig még érkezõ budapesti újságokat, amelyekben úgy április 20.-ka tájától kezdve egyre-másra jöttek a hírek az oláhok megmozdulásáról, elõnyomulásáról, arról, hogy „proletár testvéreink nem mindenütt teljesítették proletár kötelességüket" a fronton, sõt a legtöbb helyen õrült futásban nyilatkozott meg a proletár öntudat. Majd Budapestrõl jövõk, mint szem- és fültanuk hoztak hírt az ottani megdöbbenés hangulatáról, mely az egymás után érkezõ „vészhírek" hatásaként uralkodóvá lett a vezetõ körökben. Április 25-26.-ka táján aztán már mindenki tudta, hogy a szarvasi proletáruralom vége felé közeledik. Legjobban tudták persze maguk a vezetõk. Ápr. 25-én még közölték a megyei direktóriumnak a vörösõrség felállítása tárgyában kibocsátott rendeletét, de már aznap este a megyei direktórium maga is Szarvason volt -menekülõkép. Elhozták magukkal a gyulai adóhivatal pénzét is, állítólag 18 millió koronát. 26-án itt volt már a csabai direktórium is, mert az oláh front gyorsan nyomult elõre a futó vörös hadsereg nyomában.

Megváltozott a község nyugalmas képe. Automobilok, kocsik, vörös katonák jöttek-mentek. Mezõtúrra igyekeztek a hadosztály vezérkari fõnökének útasítása értelmében s csak Szarvason tudták hogy arrafelé nincs végig köves út. Így kénytelenek voltak meg az automobilokat a vonatra rakva szállítani tovább. A szarvasi direktórium lázasan készülõdött és, ami a legsúlyosabb volt a dologban, csomagolt; élelmiszereket, pénzt, ékszereket (gr. Bolza Gézától, marhákat, 84 db. sertést, lisztet, 3 vagon babot, amire a községnek szüksége lett volna, magával vitt. Elvittek a pénzintézetekbõl részvényeket, betéteket. Az adóhivatal valamint két adóhivatali tisztviselõt, pénzét is magukkal vitték ,Pál Miklóst és Kemény Vilmost. Túszokat azonban nem vittek (bánvoltak kijelölve itt is), sfít a szombat éjjel idehozott 10-12 gyomai túsz szabadonbocsáttatását is a szarvasi direktõrium tagjai forszírozták ki.

Vasárnap délután a volt nemzetõrség, csendõrség és rendõrség tagjait kényszerítenék az elmenetelre. Majd a megyei és csabai direktórium menekült tovább s végre este 10 órakor egy teher automobil vitte a szarvasi vezetõket Szentandrás felé, a község lovai és kocsijai kiséretében . Hétfõn reggel már csak az utcákon cirkáló lovas õrszemeket láthatta a lakosság. A direktórium nem adott át senkinek semmit. A községházán a fõszolgabírói és községi hivatalnokokont kívül senki sem volt. A h. fõszolgabíró összehívta a régi elõljárókat és felszólította õket hogy foglalják el helyeiket; azok azonban - többszörös lemondás és a proletárok által való elûzetés utánmost önként s nem a nép bizalmából visszajönni húzódoztak.  Az egész hétfõn délelõtt a lakosok egymásnak adták az oláhhok elõrenyomulásáról várható hevonulásáról a híreket. A hangulat aggodalmaskodó volt, mert híre járt, hogy Szarvason vagy- Szarvas közelében a szentesi úton a vörös hadsereg felveszi velük a harcot. Az izgatottságot valóságos lázzá fokozta azután annak a híre, hogy Mezõtúrról egy vonat vörös katona jött át gépfegyverekkel, hogy - így gondolták elõször - a harcot az elõ nyomuló oláhokkal megkezdje. Csak némileg csillapította a szorongókat, mikor gyalogezred tisztjei kocsin indultak az oláhok elé. 
Velük legelõször megtudták, hogy a vörösök rendeltetése csak a mezõtúr-szarvasi egy oláh tiszt lovagolt be, aki a fõszolgabírónál jelentkezett s bevasút vonalnak és a Körös hídjának szétrombolása. 11 óra felé dob jelentette az érkezõ hadsereg szállás igényeit. Eközben az úton szóval hirdették ki, hogy a vasúti hidat fel fogják robbantani. Déltájban csakugyan rövid idõközökben 5-6 irtózatos robbanás zaja rázkódtatta meg a levegõt: a vasúti híd két végét és a síneket több helyen felrobbantották, szerencsére oly ügyetlenül csinálva, hogy nagy kárt nem okoztak. 

Közben a csabai út irányában felállították a gépfegyvereket is. A község vezetõi mindent elkövettek, hogy Szarvast az ütközet A község vezetõi mindent elkövettek , hogy Szarvast az ütközet veszélyeitõl megkíméljél. Gyarmathy Sándor fõszolgabíró kétszer is kint volt a vasútnál a vörös parancsnokokkal tárgyalni, hogy ne harcoljanak a község közelében. Végre, mert a visszavonulásra parancsot kaptak, délután egy óra tájban elvonultak. Ezzel mintegy két óra idõtartamra minden karhatalom nélkül maradt a község, várva a történendõket.