untitled

2010. december 23.

Szarvas és Vidéke

Szívesen emlékezem az életem eddig

megélt karácsonyaira. Mindig úgy alakult,

hogy azokkal tölthettem el az esztendő

legszebb ünnepét, akiket a legjobban sze-

retek, és az is megadatott, hogy ott, ahol a

legjobban éreztem magam. Persze ez a két

dolog szorosan összetartozik: a szeretteink

és az otthonunk. Az emberek, akik meg-

határozzák az életünket, és a hely, ahol él-

nünk adatik. Természetesen az idő múlá-

sával együtt ezek is változhatnak. Hiszen

a nagyszüleink, szüleink eltávoznak közü-

lünk, és a családalapítás azt hozza magá-

val, hogy új otthont kell építenünk, olyat,

ahol a gyermekünk és a párunk megtalálja

a családi fészek melegét. Velem is ezt tör-

tént. Már régen nem a szülővárosomban, és

nem a szüleimmel, nagyszüleimmel, test-

véremmel ünnepelek. De ami mégis össze-

köti a régen volt és a mai karácsonyokat,

az nem más, mint az ünnepre való készü-

lődés. Az advent áldott időszaka, amikor

nem csak igyekszünk csendet találni, de

arra is időt szakítunk, hogy minden készen

álljon, ami az ünnephez elengedhetetlen. A

fenyőfa megvétele, az étkezésekhez szük-

séges alapanyagok beszerzése, az ajándé-

kok csomagolása. És az elmaradhatatlan,

jóleső izgalom, amely nélkül nem ünnep

az ünnep. Majd készülődés a szentesti is-

tentiszteletre, ahol olyanokkal is találkoz-

hatunk, akikkel máskor nem. És ahol meg-

szólít bennünket az Isten.

Karácsony ünnepe egyszeri és megis-

mételhetetlen, mégis megadatik nekünk,

hogy újra és újra átéljük. Így minden év-

ben lehetőséget kapunk arra, hogy rácso-

dálkozzunk Isten szeretetére, amely egé-

szen emberi módon lehet a miénk. Embe-

ri egyrészről, mert a Mindenható lejött a

földre, úgy született, úgy szeretett, úgy élt,

mint az emberek. És emberi másrészről,

mert a nekünk fontos embereken keresztül

van lehetőségünk újra és újra megtapasz-

talni ezt a szeretetet.

Mária és József készülődése más volt,

mint a miénk. Ők nem valami pluszt, nem

egyszerűen valami különlegeset szerettek

volna adni egymásnak, ők az Életért küz-

döttek. Az ételük nem ünnepi volt, csak

olyan, amit utazás alkalmával visz magá-

val az utazó. Nekik pedig kényelmetlen,

hosszú útra kellett indulniuk, és szállás

sem várta őket. Minden bizonytalan volt

körülöttük, talán csak egy volt fontos a

számukra: a Gyermek, akit nagyon vár-

tak már.

Megvolt a maguk gondja: helyet, biz-

tonságot találni a tülekedésben. Megvan-

nak ma is a magunk ádventi gondjai: sze-

retteink örömét keresni, gyermekkorunk

karácsonyait megidézni, érzelmi bizton-

ságra lelni.

Nem tudom, ki hogyan várja az idei ka-

rácsonyt. Valaki tétován, valaki ügyetle-

nül. Én biztos, hogy nagy-nagy izgalom-

mal, hiszen nekem és kis családomnak az

első karácsonyunk lesz itt Szarvason. Re-

mélem erre az ünnepre is szívesen fogok

visszaemlékezni!

Ezt kívánom mindenkinek, és azt,

hogy karácsony ünnepén jusson eszünk-

be a mennyei karok kórusa, amely Jézus

megszületésekor Betlehem fölött hang-

zott: Dicsőség a magasságban Istennek,

és a földön békesség, és az emberekhez

jóakarat. (Lukács evangéliuma 2. rész

14. vers)

Laczi Roland, evangélikus lelkész

Karácsony 2010

„Amikor Jézus megszületett a júdeai

Betlehemben Heródes király idejében,

íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeru-

zsálembe, és ezt kérdezték: „Hol van a

zsidók királya, aki most született? Mert

láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és

eljöttünk, hogy imádjuk őt.” Amikor ezt

Heródes király meghallotta, nyugtalan-

ság fogta el, és vele együtt az egész Jeru-

zsálemet. Összehívatta a nép valamennyi

főpapját és írástudóját, és megkérdez-

te tőlük, hol kell megszületnie a Krisz-

tusnak. Azok ezt mondták neki: „A jú-

deai Betlehemben, mert így írta meg a

próféta: Te pedig Betlehem, Júda föld-

je, semmiképpen sem vagy a legjelenték-

telenebb Júda fejedelmi városai között,

mert fejedelem származik belőled, aki

legeltetni fogja népemet, Izráelt.” Ek-

kor Heródes titokban hívatta a bölcse-

ket, pontosan megkérdezte tőlük a csil-

lag feltűnésének idejét, majd elküldte

őket Betlehembe, és ezt mondta: „Men-

jetek el, szerezzetek pontos értesüléseket

a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljá-

tok, adjátok tudtomra, hogy én is elmen-

jek, és imádjam őt!” Miután meghallgat-

ták a királyt, elindultak, és íme, a csil-

lag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük

ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor

megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyer-

mek volt. Amikor meglátták a csillagot,

igen nagy volt az örömük. Bementek a

házba, meglátták a gyermeket anyjával,

Máriával, és leborulva imádták őt. Ki-

nyitották kincsesládáikat, és ajándéko-

kat adtak neki: aranyat, tömjént és mir-

hát. Mivel azonban kijelentést kaptak

álomban, hogy ne menjenek vissza He-

ródeshez, más úton tértek vissza hazá-

jukba.” (Máté evangéliuma 2,1-12.)

Idén ismét megcsodálhatjuk a Naprafor-

gó Alkotóház által készített Betlehemest,

mely kifejező arcokkal, érthető mozdula-

tokkal, beszélő köntösökkel jeleníti meg

számunkra Jézus születésének és a napke-

leti bölcsek hódolatának történetét.

Mikszáth Kálmán írta le számunkra a

kecskeméti Lestyák Mihály szabómes-

ter történetét, aki úgy gondolta, hogy ké-

pes lemásolni a hírös városnak adományo-

zott kaftánt. A szultán emberei a kaftánt

– a beszélő köntöst – viselő személy min-

den kívánságát teljesítették. A másolat sza-

kasztott olyanra sikeredett, mint az erede-

ti, azonban a szabómester saját élete árán

tanulta meg, hogy a köntösön, a köntösben

volt valami, ami észrevételéhez neki nem

volt szeme. Egy számára lényegtelennek

tartott, vagy észre nem vett jel. Miközben

a külső hasonlóságra törekedett, épp a lé-

nyeget hagyta ki mesterművéből. Hiszen a

köntös előtt leboruló bég nem tudta, hogy

a kaftánnak pontosan hogy kell kinéznie,

de azt igen, hogy a szultán titkos jelének

rajta kell lennie.

Az évszázados történet ﬁ gyelmeztet

bennünket is: advent idején nehogy kima-

radjon a lényeg az ünneplésünkből. Ha ab-

ban helyet kap Isten, szánunk időt az evan-

géliumra, nem csak elmegyünk gyüleke-

zetbe, hanem templommá lehet a lelkünk

– akkor tartalommal telik meg számunkra

advent és karácsony ideje.

A katolikus templom mellett felállított

régi-új betlehemes személyeit sokan lát-

hattuk.

Egyikük Jézus közelében is a távolba

néz.

Pentaller Attila, református lelkész

„Taníts úgy számlálni napjainkat,

hogy bölcs szívhez jussunk!”

(Zsoltárok 90,12)