2010. december 23.
Szarvas és Vidéke
12
Kántor Zsolt:
Karácsony – szövetek
Égi tinta ömlik.
Zuhog a kék buborék-sziporka.
Az ész meg mind kibontja.
És mindegyikben van értelem.
Egy-egy jelentés teli dilemma.
Az olvasó csak morog:
milyen sűrű a csend ma.
Ezzel a szóval bíbelődik: keserédes.
Igen, megjött a hóval töltött rétes.
Most nézi el, amit elszenvedett,
elfelejti, ami történhetett.
Elintézi a tényeket, mint érveket.
Beépíti a mesébe a fékeket.
Vitába száll a melankóliával.
Újságot olvas, citromos teával.
Most mondja el, amíg alszik.
Most teszi meg, amíg észlel.
Jegyez, beír, mint aki éber.
Ennél van most. Épp itt tart. Itt:
az árral szemben tartja a partit.
Jön a vihar, a hurrikán,
és jó akarója a sirály, a pelikán.
S jön elé az angyal, aki tiszta,
aki a teáját most kiissza.
Ő a szél, az oxigén, a lélek,
ő a megvonás, a realitás, a végek.
Belőle is bíbor buborék lesz.
Szeretnénk köszönetet mondani azoknak
a támogatóknak, akik segítették azt az utat,
amit a „Szarvasi Fiatalok a Holnapért” Egye-
sület és Illyés Gábor szervezett 2010. no-
vember 6-án és december 4-én Devecserbe.
Amint a szarvasi médiatudósításokból is-
mert, a szarvasi evangélikusok már szervez-
tek ingyen ételosztást a katasztrófa sújtotta
területre. Akkor a hazaúton már azon gon-
dolkodtunk, hogyan jöhetünk vissza ismét
főzni és segíteni a bajba jutottaknak, önkén-
teseknek.
Egyesületünk támogat mindenféle kez-
deményezést, amivel kicsit jobbá tehetjük
a hátrányos helyzetű, bajba jutott emberek
napjait. Így arra jutottunk, hogy felvállaljuk
a szállítás megszervezését és lebonyolítását.
Nagy meglepetésünkre a felajánlások rövid
idő alatt megérkeztek, így Illyés Gábor le-
szervezhette a főzési napokat.
November 6-án, szombaton hajnalban in-
dult a csapatunk két autóval. Az egyik autó-
ban Illyés Gábor – a már igen jól ismert sza-
kács –, Madarász Szilvia orosházi önkéntes,
a férjem: Jónás János és jómagam utaztunk.
A másikban Lengyelné Pirer Zsuzsanna és
Gabnai Imre, szintén orosházi önkéntesek
hozták a fi nomabbnál fi nomabb alapanyagot.
Utunk a szarvasi Festopán pékségbe vezetett,
ahol 10 rekesz pogácsa felajánlást kaptunk a
devecseri lakosok ebédjéhez. Nagy meglepe-
tésünkre kis csapatunk is kapott elemózsiát a
hosszú útra, aminek felettébb örültünk. Hála
és köszönet érte, fi úk!
Amikor megérkeztünk, rögtön a fi nom
ebéd főzéséhez láttunk. A menü székelyká-
poszta, babgulyás és felesborsó gulyás volt.
600 adag meleg ételt sikerült kiosztanunk
ebédre. Ezután volt időnk beszélgetni az em-
berekkel. Elkeseredettek és kilátástalannak
látják helyzetüket. Szomorú szívvel néznek
az előttünk álló ünnepekre.
Vasárnap frankfurti leves és szintén bab-
gulyás volt az ebéd. Csapatunkat megláto-
gatta az osztás során a város vezetése, akik
nagy örömmel köszöntöttek minket. Toldi
Tamás – Devecser polgármestere – elmond-
ta, milyen hálásak az ilyen kezdeményezése-
kért és a megoldandó problémákról beszélt.
Decemberi utunk során csak a mi csapa-
tunk főzött a rászorulóknak, önkénteseknek
és nem utolsó sorban a meghívott vendégek-
nek, mert december 4-én Devecser ünnepelt!
A kastélyparkban ünnepélyes keretek között
felavatták az Összefogás Falat. A Makovecz
Imre tervezte falra, amely 11 méter hosszú és
2,5 méter magas, 8 pécsi és 2-2 devecseri diák
egy olyan képet festett, amely méltó emléket
állít a vörösiszap-tragédiának. Neves színé-
szek és sportolók adakoztak, hogy a fal lét-
rejöhessen. Erdei Zsolt – közismertebb nevén
„Madár” –, Egerszegi Krisztina, Mága Zoltán
és még nagyon sok neves ember jött el, hogy
együtt ünnepeljen Devecser lakosaival.
A kép mellett a következő írás olvasható:
„Ön az Összefogás fal előtt áll. E falat az
összefogás segítségével emelték. Diákok fog-
tak össze, hogy megszülessen a kép, mely a
tragédiának állít emléket, és az összefogást
példázza. Sportolók, színészek, művészek
avatták fel e falat, akik maguk is küzdenek az
életben és eljöttek hitet adni az itt élő embe-
reknek. A tragédia után is itt kell élni, gyer-
mekeiket tanítani, nevelni kell, az élet nem áll
meg, mert az életet nem győzheti le semmi.
Akik Ön előtt itt jártak, hittek abban, ha össze-
fogunk, minden rosszat meg tudunk változtat-
ni, és hittel akasztottak lakatot. Az egymás-
ba fűzött lakat szoros, bonthatatlan kapcsolat,
az összefogás jelképe. Ha Ön is elhelyez egy
lakatot, akkor támogatja az összefogást, hitet
tesz az önzetlen segítség mellett.”
Az ünnepség végén a vendégek megláto-
gattak minket: a nagy hidegben mindenki-
nek igen jól esett a forró babgulyás. A Békés
megyei ízeket ismét nagyon megdicsérték.
Sétánk során sok nyomorúsággal találtuk
szembe magunkat. A személyes élmények
mesélése alatt szem nem maradt szárazon. A
beszélgetések a mai napig kísérnek bennün-
ket és fájó szívvel meséljük az ott átélteket.
A híradásokban bemutatott képek, felvételek
a nyomukban sincsenek annak a látványnak,
amit tapasztalhattunk.
Morzsát szórtunk Devecserben. Kicsik va-
gyunk, messze is lakunk, de megtettük a ma-
gunkét és meg is tesszük, ha még tehetjük. Ha
mindenki hozzátenné a maga morzsáját, akkor
az az élni akarás, amit ott tapasztaltunk ha-
marabb teljesülhetne a devecserieknek. Mert
Devecser lakossága élni akar, újrakezdeni min-
dent, mindenáron. Jó látni, hogy Ők nem adták
fel, még ha más fel is adná. Így csak ösztönözni
tudok mindenkit, hogy adja a maga morzsáját,
és akik kapják nagyon hálásak.
Köszönetet mondunk azoknak, akik már
hozzátették a maguk morzsáját: a Festopán
pékségnek, a Kegyelet Kft.-nek, Demeter Jo-
lánnak, Farkas Tamás vállalkozónak, a Szar-
vas-Mezőtúr kompjárat dolgozóinak és az
Alföldi Tetőlemez Kft-nek.
Isten áldását kérjük a város vezetésére, la-
kosaira, hogy legyen elég erejük a feladatok
végrehajtásához. Jónásné Kriszti
A magunk morzsája….