2010. december 23.
Szarvas és Vidéke
10
Karácsony ünnepe, ahol célhoz ér az ad-
vent! Beteljesedett a várakozás. Megszüle-
tett egy kisgyermek, akiben eljött közénk
az Isten. Most mégsem a jól ismert jelenetet
szeretném megidézni a jászollal, és a pász-
torokkal, Máriával és Józseffel, és a kisded-
del, akiben ember közelivé, és emberlépté-
kűvé lesz a mindenség Ura. Bár csodálatos
ajándék, amit újra és újra átélhetünk a ka-
rácsonyi történeten keresztül. Mégis az ün-
nepet nekünk a mában kell megélnünk. Ott,
ahol a mindennapok problémái szorítanak.
Ott, ahol a nélkülözéssel kell nap, mint nap
megküzdenünk, vagy olyan nehézségek-
kel, amelyek már régen túlnőttek rajtunk, és
tudjuk és érezzük: ebben a csatában bizony
legyőzöttek vagyunk.
Sokan vannak, akik félnek is a kará-
csonytól. Félnek a szeretet a béke és a csa-
lád ünnepétől, mert az ünnep lényegéből
nekik már csak ez maradt, de az életük
pont ezeken a területeken szenved égető
hiányokat. Ez a történet talán nekik is, ér-
tük is szól:
Elizabeth Mittelstädt: A favágó
Réges-régen élt egyszer egy öreg favágó
a fi ával. Nagyon szegények voltak, de volt
egy csodaszép, hófehér lovuk. Mindennap
elment a két férfi az erdőbe, tüzelőfát sze-
degettek, majd fi llérekért eladták a falu-
ban. A falu népe a fejét csóválta ezen.
„Öregapám” – mondogatták neki, „mi-
ért nem adod el a lovadat? A gróf egy va-
gyont ígért érte. Úgy élhetnél a fi addal,
mint egy fejedelem.”
„Reménytelen ezekkel az emberekkel.
Mindig ugyanazt fújják” – gondolta az
öreg magában.
„Ez a ló több, mint egy állat” – hangzott
mindig a válasza. „Ő a barátom. Mondjá-
tok meg, hogy adhatnám el a barátomat?”
„Jól van” – felelték a falubeliek, „de
egyszer majd ellopja valaki a lovadat. Ak-
kor aztán sajnálhatod majd.”
És valóban: egy reggel nem volt ott a ló
az istállójában. Az öregember és a fi a min-
denütt keresték, de nem találták meg.
„Látod, nekünk volt igazunk!” – csúfol-
ták a falubeliek. „Valaki ellopta a lovadat.
Jobb lett volna, ha ránk hallgatsz, és meg-
szerezted volna a pénzt, amíg megvolt rá
a lehetőséged. A saját ostobaságod vál-
toztatta átokká azt, ami áldásodra lehetett
volna!”
Az öregember csöndesen így felelt:
„Hogy áldás-e vagy átok, nem tudom
megítélni. Csak annyit tudok, hogy a ló ma
nincs az istállóban.”
Néhány nap múlva visszatért a ló – egy
egész sereg vadlóval együtt. A falu népe
teljesen elképedt, és gratulált az öregnek
a nem remélt „szerencséhez”. „Mégiscsak
neked volt igazad, öreg” – mondták. „Nem
kellett volna olyan elhamarkodottan ítél-
keznünk. Amit átoknak gondoltunk, áldás-
nak bizonyult. Egy egész vagyont szerez-
hetsz ezekből a lovakból!”
Az öreg favágó értetlenül rázta a fejét:
’Hát már soha nem fogják föl ezek az em-
berek?’ - „Hogy áldás-e vagy átok, nem
tudom megítélni. Annyit tudok csak, hogy
újra itt a lovam, és tíz vadlovat hozott ma-
gával.”
Néhány nap múlva a favágó fi a eltör-
te mindkét lábát, miközben a vadlovakat
akarta betörni. A falu lakói újra elámul-
tak az öreg bölcsességén. „Most is neked
Horváth Z. Olivér evangélikus lelkész
A favágó bölcsessége
Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal,
égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel,
de a családom felé nincs bennem szeretet,
nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.
Ha a konyhában fáradozom,
karácsonyi süteményeket sütök kilószámra,
ízletes ételeket főzök,
és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő,
de a családom felé nincs bennem szeretet,
nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.
Ha a szegénykonyhán segédkezem,
az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek,
és minden vagyonomat segélyként elajándékozom,
de a családom felé nincs bennem szeretet,
mindez semmit sem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal
és horgolt hópelyhekkel díszítem fel,
ezernyi ünnepen veszek részt,
a templomi kórusban énekelek,
de nem Jézus Krisztus a szívem
titka, akkor nem értettem meg,
hogy miről szól a karácsony.
A szeretet félbeszakítja a sütést,
hogy a gyermekét megölelje.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést,
és megcsókolja a házastársát.
A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat házukért,
amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán
és odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre,
hogy menjenek már az útból,
hanem hálás érte, hogy vannak,
és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit,
hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat,
akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz,
mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
A videojátékok tönkremennek,
a gyöngysorok elvesznek,
a számítógépek elavulnak.
A szeretet ajándéka megmarad.
Karácsonyi szeretethimnusz
Szent Pál Szeretethimnuszának parafrázisa, ismeretlen szerzőtől
F
A
V
Á
G
Ó
, K
O
M
J
Á
T
I GY
U
L
A T
O
L
L
R
A
J
Z
A