2010. december 2.
Szarvas és Vidéke
10
V
ERSES
POLC
Szerkeszti: Dr. Molitorisz Pál
Benka Gyula
(1838–1923)
Tanárnak hivatott apostoli lénye;
Az ifjúságnak volt bálványa, vezére.
A lélek világát fejtegette hévvel,
Magasan szárnyaló szent lelkesedéssel.
(Ruttkay Sándor lelkész, Benka tanítványa)
Békéscsabán született Sá-
ros vármegyei eredetű peda-
gógus családban. Édesapja a
mezőberényi, majd a szarvasi
gimnázium tanára. Édesany-
ja, Szemián Johanna, egy csa-
bai tanító „kedélyes és művelt”
leánya. Korán árvaságra jutott,
nagyszülei nevelték.
Élete, munkássága teljes egé-
szében városunkhoz kötötte.
Elemi iskoláit és a gimnáziumot
már Szarvason végezte. 1856-
tól a soproni, 1857–59-ig a po-
zsonyi ev. teológián, 1860–62-
ig a berlini és göttingeni egyete-
men végezte teológiai és bölcsé-
szeti tanulmányait. Ezt követően 45 éven át a szarvasi főgimnázi-
um tanára, negyedszázadon át, 1884-től 1908-ig – nyugdíjazásáig –
, igazgatója. Igazgatása alatt jelentősen fejlődött az intézmény, ek-
kor létesült az iskola új épülete (1906, a jelenlegi Pedagógiai Kar).
Megírta a gimnázium történetét (1895, 1901). Már 1863-ban
megszervezte a gimnázium felsőbb osztályaihoz kapcsolódó ta-
nítóképzést, mely 1907-ben vált önálló intézménnyé.
Radikális demokrata nézeteket vallott, ápolta a ’48-as hagyomá-
nyokat, feldolgozta a forradalmi események szarvasi történetét.
A munka volt az éltető eleme. Termékeny társadalompolitikai és
pedagógiai írói munkásságot fejtett ki. Hazánkban elsőként foglal-
kozott gyermek-, fejlődés- és tapasztalati lélektani kérdésekkel és
a nőneveléssel. Vonzódott a művészetekhez, művelte a zenét, férfi -
kórust alapított és vezetett (1862). Írásai többnyire kéziratban ma-
radtak. Első elnöke volt az 1893-ban megalakult szarvasi Tanító
Egyesületnek. Hatalmas szónoklatokat, kulturális összejöveteleken
magasan szárnyaló beszédeket, szellemes felolvasásokat tartott.
Mind a tanítás során, mind a fegyelmezésben a szabadelvű
felfogás jellemezte. Tanítványai szinte a rajongásig tisztelték és
szerették, erről tanúskodnak a hozzáírt versek (Gyökössy End-
re, Réthy László, Orosz Iván, id. Zerinváry Szilárd, Gajdács Pál,
Székely Nuszbek Sándor stb.).
Művelte a költészetet is, eszményei: a szabadság, az igazság, a
közösség javára való munkálkodás. Abból a világból származott,
amelyben az emberek még lel-
kesedni tudtak nemes ideálo-
kért. Versei kötetben nem je-
lentek meg, főleg a szarvasi he-
tilapokban kaptak nyilvános-
ságot. Sírköve hátlapján is ol-
vashatjuk egy megrázó verses
vallomását. Az élettől búcsúzó
Benka a most közölt Végszó c.
versében csillantja meg utoljára
sokszínű, gazdag lelkét.
Városunkban nevét viseli az
ev. általános iskola; utcanév, a
SZIE Pedagógiai Kara (az egy-
kori gimnázium) udvarán pe-
dig mellszobor őrzi emlékét.
1923. április 30-ának első órá-
jában hunyt el Szarvason, porai
az Ótemetőben nyugszanak.
Végszó
Hogyha majd megkondul az utolsó óra
S szenteltvíz gyanánt könny hull koporsómra,
Ne gyászoljon senki, ne búsuljon értem,
Már eleget élte, végcélomhoz értem.
Átéltem a rémes, nemzetirtó harcot,
Mely millió magyart vértengerbe hajtott.
Láttam söpredéket, bosszúvágytól égve,
Rabolt, gyilkolt; bűne vádként szállt az égbe.
Hallottam kesergő özvegyek sírását,
Rongyos, éhes árvák kínos jajgatását,
Hallék győzelmével dicsekvő oly ellent,
Ki fegyveres kézzel vert le fegyvertelent.
Láttam árdrágítót, szállítót, lázítót,
Nyomukon gyűlölet s bosszú átkozódott,
Láttam hetykélkedő, rosszlelkű gavallért,
Júdáspénzt csörgetett hazaárulásért.
Ily aljasságoktól beteg ez a nemzet,
Bajon ma egykönnyen senki sem segíthet,
De okos belátás s józan önfegyelem,
Meggyógyít még Téged, én beteg nemzetem!
De ezt be nem várom, sietős az utam,
Túlvilág határán várnak reám nyolcan,
Kedves gyermekeim, áldott feleségem
Integet, hívogat, mint hajdanta régen.
Megyek már. Barátim, ne tartóztassatok,
Keskeny ajtó a sír, azon oda jutok,
De ha hazám felől jó hír száll szél szárnyán
S dicsősége ragyog, mint fényes szivárvány:
Akkor tán a sírban is megdobban szívem,
Mert én a hazámat igazán szerettem,
S örökké szeretem!
Bárcsak úgy szeretné mind az, aki magyar,
S akit e föld ápol, fölnevel, eltakar,
Akkor boldog lenne csakhamar a magyar,
Ez a szegény magyar!
Az idős Benka
Szarvasi lakóháza (Kossuth u. 6.)