Szarvas és Vidéke
2010. november 18.
9
Szentandrás, Gyoma, végül Szarvas voltak
pályájának állomásai.
Szabó Juli karcagi. Ő is a szarvasi iskolát
dicséri: tartást adott az embernek, mondja.
Miután végzett, Kunmadarasra került. 20
évig tanított itt, majd 28-at Karcagon.
Szántó Éva egy évet járt gimnáziumba
Békéscsabán, különbözeti vizsgával Szar-
vason végezte el a tanítónőképzőt. Két évet
tanított Dobozon, majd visszament Békés-
csabára: a jaminai iskolában tanított 40
éven át.
Szűcs Ilona körösladányi. Most vallotta
be, hogy kezdetben sokat sírdogált a takaró
alatt, de aztán segítettek a beilleszkedés-
ben az idősebb ladányiak, na meg a sport.
Atlétikában ért el sikereket. A szigorú kol-
légium számára nem jelentett bezártságot.
Körösladány, Békéscsaba, majd néhány
„pótév” Csemőn – 48 év a tanítói pályán.
Most halt meg váratlanul a férje. Friss a
seb. Magára maradt a faluban.
Szabó Katalin Mezőtúrról jött a szar-
vasi iskolába, de nem ment tanítónak. Fel-
vették a főiskolára, biológia-földrajz-test-
nevelés szakos tanári oklevelet szerzett. A
szüleitől kapta ezt a lehetőséget, miután öt
testvérét is taníttatták. 1964-től dolgozott
a szarvasi Vajda Péter Gimnáziumban, ez
volt az egyetlen munkahelye. Közben le-
velezőn elvégezte a Testnevelési Főiskolát.
2000 óta nyugdíjas.
A beszámolókat követ ő kötetlen beszélge-
tésben – nagy nevetések közepette – feleleve-
nítették a mai fi atalok számára ma már hihe-
tetlennek tűnő iskolai-kollégiumi rendet.
Akit felvettek az intézetbe – ez nagy
dics őség volt – csak egyenruhát viselhe-
tett. Reggel hatkor keltek, naponta 5-6 órá-
juk volt. Délután és este „szilencium”, azaz
csendes tanulás. Szombaton is folyt a ta-
nítás. Reggel hattól lefekvésig (10-kor ta-
karodó!) szigorú napirend szerint éltek, az
utcán csak csoportban, felügyelettel közle-
kedhettek. Moziba, rendezvényekre is így
jártak. A gazdászok báljaira csak a kivá-
lasztottak mehettek el.
Az ágynemű egy részét maguk hozták –
nagy batyukkal a hátukon. Hetente egyszer,
szombaton volt meleg víz, a hét folyamán
hideg vízben mosakodtak vagy tusoltak. Az
étkezőkben a naposok szolgáltak fel, az asz-
talnál csak meghatározott sorrendben szed-
hettek az ételből; rotációs rendszerben ültek
mindennap eggyel arrébb, hogy a hét során
mindenki azonos pozícióba kerüljön. A kol-
légisták csak a nagy ünnepeken és a tanítási
szünetekben utazhattak haza.
Felidézték az egykori tanárok neve-
it is: Gajdár László és Pribelszky Zsuzsa
osztályfőnökök, Kunos Andrásné, Lipták
Mihály, Palov József, Megyeri György,
Cs. Pataj Mihály, Szakács György, Vajda
Aurél – ők mindannyian vagy az egykori
Szarvasi Felsőfokú Óvónőképzőben vagy
különböző főiskolákon folytatták pályáju-
kat. Ez is jelzi, milyen színvonalú oktatás
folyt az egykori Szarvasi Tanítónőképző-
ben. Sokat kaptak a gyakorló iskola tanító-
itól: Jankó Istvánnétól, Marsalkó Jenőtől,
Palov Józsefnétől, Regős Emíliától és Re-
ményi Istvántól.
Természetesen a család is fontos szerepet
töltött be életükben. Érdekes módon nem a
gyerekekr ől, hanem az unokákról beszél-
tek többet. Volt aki az egyetlen unokájának
örült, ketten öt unokával büszkélkedtek.
A hűség, a felnevelő intézmény, a taní-
tás, a tanítványok sokasága, az otthon, a
család – ezek jelentették az értéket pályá-
juk során. Ezeket adták tovább, ezeket őr-
zik magukban az utolsó, immár ősz hajú
„kistanító” nénik.
A beszélgetés zárásaként emléktáblát
helyeztek el a Tessedik Múzeum, az egy-
kori iskola folyosóján, és – tanáraik em-
lékére – megkoszorúzták a későbbi mú-
zeumalapító-igazgató, dr. Palov József em-
léktábláját.
Kutas Ferenc
A Szarvasi Tanítónőképző utolsó (harmadik) osztálya és tanári kara 1959-ben. Tanárok: (ülő sor, balról): Reményi István,
Tóth Kása Gyula, Gazsó György, Regős Imre, Regős Emlia, Kunos Andrásné, Szakács György, Pribelszki Zsuzsa, Fodor József
igazgató, Dr. Pándi Kornélné, Jankó Istvánné, Palov Józsefné, Palov József, Bagi Róza, Garai László, Megyeri György,
Lipták Mihály; a 2. sor két szélén állnak: Mashalkó Jenő, ill. Cs. Pataj Mihály