Szarvas és Vidéke
2010. november 18.
5
1810-2010
Frédérick Chopin születésének
200. évfordulója alkalmából
szeretettel várunk mindenkit
Gedeon Ágnes
zongoram vész
Chopin estjére
2010. november 24-én, szerdán
18:30 órára
a Tessedik Múzeumba.
Gedeon Ágnes
2010. november 24-én, szerdán
18:30 órára
Gedeon Ágnes
2010. november 24-én, szerdán
18:30 órára
Gedeon Ágnes
2010. november 24-én, szerdán
18:30 órára
Világpremier ide, világpremier oda,
csak hosszas töprengés után szántam rá
magam, hogy beüljek megnézni a 11 nyel-
vű előadást – lévén hogy csak egy nyelvet
ismerek, úgy-ahogy.
– Nyolcadik alkalommal rendezik meg
a nemzetiségi színházak fesztiválját. Nagy
megtiszteltetés, hogy éppen Szarvasra
esett a választás. Ugyanakkor szokatlan,
megváltozott körülmények közt kellett
megrendeznünk ezt a találkozót – mondja
Csasztvan András főigazgató a gála előtti
zsongásban, a Művelődési Ház előcsarno-
kában. – Eddig 4-5 napos fesztiválon egy-
egy teljes produkciót mutatott be minden
társulat. Most viszont két napra, november
12-13-ra sűrűsödtek a programok, mert a
korábbi támogatásnak csak töredékét nyer-
tük el. Azt találtuk ki, hogy egyetlen, je-
lenetekből álló darabot jelölünk ki elő-
adásra, és a színészeknek csupán Queneau
Stílusgyakorlatokjának egy, 8-10 perces
jelenetét kell eljátszaniuk – természetesen
saját nyelvükön. A játék jellegzetessége,
hogy a szövegek változatlanok, de a szi-
tuáció és az előadás már egyedi. A tegna-
pi próbán döntöttük el a sorrendet. Mivel
ezek gyakorlatilag önálló produkciók, iga-
zi próbára nem volt szükség. Majd elválik,
hogy sikerül.
Van azonban hozadéka is ennek a kény-
szernek. Eddig úgy volt, hogy minden
színház egy hosszabb produkciót mutatott
be, így – a nyelvi nehézségek miatt – oly-
kor akár érdektelenségbe is fulladhatott az
előadás. Utána rendszerint hazautaztak,
vagy éppen az előadás napjára érkeztek
csak a csapatok, ezért nem alakulhatott ki
közösségi élet. Most két napon át állandó-
an együtt voltunk, és együtt leszünk még a
holnapi tanácskozáson is. Így jobban meg-
ismerjük egymást, gondjainkat, bajainkat.
Mély sóhajjal ülök be az egyik székbe,
és várom sorsomat. A protokoll a szokásos:
polgármesteri beszéd, de most megspékel-
Szükségből erényt
Arcusfest-gála, 2010
ték egy államtitkári köszöntővel is.
Az első jelenet magyar nyelvű, így leg-
alább megismerkedünk a szöveg tartalmá-
val. Egy autóbusz erőszakos utasáról és ál-
dozatáról szól, a rendező a kerettörténetet
és kettejük párbeszédét dramatizálta, 6-8
szereplővel adják elő, de úgy, hogy a törté-
netet csak elmesélik a színpadon lévők. Ez
aztán 11-szer ismétlődik, különböző nyel-
veken. A második nyelvet nem ismerem
fel (talán görög), és kezdek semmit sem ér-
teni. Mi lesz itt? – kezd foglalkoztatni a
megfutamodás gondolata.
Aztán két román paraszt lép a színpad-
ra. Egyetlen kellékük egy-egy kasza, néha
megfenik, néha rátámaszkodnak, pereg a
nyelvük. Kinyílik a történet, nálam pedig
leesik a tantusz: persze, stílusgyakorlatok.
Ragyogó produkció!
Őket két tenyeres-talpas szlovák pa-
rasztasszony követi, kosarakkal felszerel-
ve. Várják a buszt, és beszélgetnek. Meg-
érkezik egy újabb utas, és magyarul szólal
meg, a várakozók nyelvére kérdez rá. Per-
sze nem értik, de aztán – az oroszon át –
kiderül, hogy szlovákok. Megfagy a leve-
gő. Ott feszül a három szereplő között az
az őrület, amit Meciar, Fico, Slota és ma-
gyar megfelelőik szítottak. Megkezdődik a
drámai kifejlet: a magyar asszony békülne,
és ékes magyar nyelven mesél a szlovákok-
nak. Az egyik szlovák csitítgatja háborgó
társát, közben elmondják a „kötelező” tör-
ténetet. Végül az egyik kosárból előkerülő
brindza feloldja a feszültséget, s mire be-
jön a busz, egymást segítve, békében száll-
nak fel. Lám csak! Mire lehet felhasználni
egy banális történetet. A jelenet ugyan kis-
sé didaktikus, de remek karakterszínésze-
ket láttunk a színpadon.
Peregnek a jelenetek – váltakozó nívón
– a közönség remekül szórakozik, a nyelvi
különbség ennek nem akadálya. A szünet-
ben senki nem lép le, várja a folytatást.
A folytatást, amely meglepetésre nem az
eddigi stílusgyakorlat folytatása, hanem
önálló jelenetezés. Az ukránok egy kétsze-
mélyes melodrámát adnak elő. A szenzá-
ció azonban egy ugyancsak kétszemélyes
szerb-horvát (!!!) közös produkció – szer-
bül, horvátul, magyarul; harmonikaszóval
csasztuskázva, vitriolos humorral (!) fel-
idézve a szerb-horvát háború szörnyűsége-
it, a nemzetiségi (kisebbségi) lét keserveit
és fonákságait. (Az emberiség nevetve lép
túl a történelmén?) Hab a tortán: a miskol-
ci romák (ugye mennyi mindent hallunk
róluk!) egy általuk játszott zenés darab be-
tétdalát adják elő – kitűnően.
Utána állófogadás: remek alkalom a be-
szélgetésre. Van idő megdicsérni a műsor-
vezető Dósa Zsuzsa korábbi alakításait, a
cigányszínház szólistáit. Kellemes beszél-
gető partner a két „szlovák” asszonyság, a
szerb és a horvát színész – mindannyian
kitűnően beszélnek magyarul. Sajnos a ro-
mánok már hazautaztak.
Gergely László, a Cervinus Teátrum mű-
vészeti vezetője beszél az előkészítés ne-
hézségeiről, örül a sikernek. További ter-
vei vannak a Stílusgyakorlatokkal. A „ci-
vil” nézők számáról diplomatikusan fogal-
mazunk. Sok sikert kívánva búcsúzom.
Kutas Ferenc
Fotó: Babák Z.
Meghívó
November 21. az egyházi esztendő utolsó vasárnapja: Örökélet vasárnapja. Evan-
gélikus gyülekezeteinkben tradicionálisan ilyenkor emlékezünk meg halottainkról
a vasárnapi istentisztelet keretén belül.
Az Ótemplomi Gyülekezet szeretettel meghívja Önt, november 21-én, délelőtt 10
órakor kezdődő istentiszteletére, ahol gyertyagyújtással emlékezünk meg mindazok-
ról a Testvéreinkről, akiket az elmúlt esztendőben ravatal mellől búcsúztattunk.
„A mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és ke-
gyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja
meg a ti szíveteket.” (2Thessz 2,16-17)
A gyülekezet lelkészei