untitled

Szarvas és Vidéke

2010. november 11.

Idén nyáron jelent meg Szilasi László

Szentek hárfája c. könyve, s októberben

máris rangos elismerést vívott ki, elnyer-

ve a Rotary Irodalmi Díjat. Az addig csak

irodalomtudósként – a Szegedi Tudomány-

egyetem Régi Magyar Irodalom Tanszék-

ének docenseként – számontartott Szilasi

László és első regénye egycsapásra berob-

bant a köztudatba, nem csak a díjnak, ha-

nem a kedvező kritikáknak és a közönség

vásárlásban megnyilvánuló elismerésének

köszönhetően.

Ezekkel a gondolatokkal nyitotta a

szerzővel való beszélgetését B. Kis Atti-

la a Szent István Egyetem Szarvasi Ka-

rok Könyvtárában, november 8-án dél-

után. A méltató szavak mellett felvázolta

a regény cselekményét, a négy haláleset és

az árpádharagosi evangélikus nagytemp-

lom köré szerveződő, különféle idősíko-

kon zajló történéseket. A hogyan lesz a

tudósból regényíró kérdésre Szilasi meg-

jegyezte, hogy nagyon furcsa neki a hely-

zet, hogy már másoknak is léteznek azok a

helyszínek és szereplők, amik évekig csak

neki voltak ismerősek. Bevallotta, hogy a

képek és a képeken szereplő tárgyak már

kamaszkora óta „gyötörték”, úgy érezte,

hogy az épületek – a templom és az isko-

la – mondanak neki valamit, valamit csi-

nálnia kell velük. Lassan értem meg arra,

hogy ezeket a serdülőkorban gyökerező él-

ményeket feldolgozzam, s kiderüljön szá-

momra is, hogy írnom kell róluk – mond-

ta Szilasi László. A beszélgetés során még

számos érdekesség kiderült a regényről,

a regényírás kulisszatitkairól. Például az,

hogymiért krimi a Szentek hárfájának mű-

faja. Szilasi László elmondta, hogy egyfe-

lől imádja ezt a műfajt, másrészt olyan re-

gényt szeretett volna írni, amiben számít-

hat az olvasó jártasságára, s egy közelmúlt

olvasásszociológiai felmérése azt mutatta:

a krimi ilyen műfaj. Kiderült az is, hogy a

kiadó nem akarta, hogy a Szentek hárfá-

ja legyen a könyv címe (mert szerintük ez

a cím nem veteti le a könyvet a polcról az

olvasóval), a szerző viszont nem szerette

volna, hogy a „történelmi regény, intellek-

tuális krimi” megjelölés szerepeljen a cím

után, de aztán kompromisszum született.

Szóba került még a mitológia és a regény

kapcsolatáról, amire a szerző azt mond-

ta, most hogy B. Kis Attila is elolvasta a

könyvet és elmondta ezeket, sokat jevult a

regény, mert neki bizony ezekről nem volt

tudomása. A közönség köréből érkező kér-

désre válaszolva elmondta, hogy nagyon

jó dolog volt írni, ezért már újra cédulák-

ra írja témavázlatait, mondattöredékeit,

mondatait, vagyis szeretne újabb könyvet

írni, de három dolognak azért nagyon örül.

Egyrészt, hogy állása révén – amit semmi-

képp nem szeretne feladni – van havi be-

vétele, nem kell tehát az írásból megélnie.

Másfelől, hogy már nem ﬁ atal, így ellen

tud állni a hírnév és gyors meggazdagodá-

si vágy csalóka csábításának. Harmadszor

pedig, hogy nem Budapesten él, mert ott

bizonyára sokkal nagyobb médianyomás

nehezedne rá.

Berobbant a köztudatba

Hogy a graﬁ ka nem vázlat a

komoly festészethez, s a graﬁ -

kus nem a képzőművészet má-

sodosztályú polgára, azt fénye-

sen igazolja Ovszák Judit no-

vember 6-án, szombaton meg-

nyílt kiállítása. A Tessedik Sá-

muel Múzeumban látható tárlat

magabiztos mesterségbeli tu-

dásról, aprólékos, szorgalmas

munkáról és nem utolsó sorban

kitűnő megﬁ gyelési képesség-

ről és fantáziáról árulkodik.

Mindezekről – népes közön-

ség előtt – dr. Paljak János ér-

tekezett megnyitóbeszédében,

miután feltette a kérdést, hogy

vajon állatorvos létére, miért

éppen ő nyitja meg ezt a kiál-

lítást. Ígérte, hogy a beszéd vé-

gén választ ad a kérdésre. Ad-

dig azonban megtudtuk, hogy

a szarvasi születésű autodi-

dakta művész általános isko-

lában Szuhaj Györgytől tanul-

ta az alapokat, majd a szegedi

középiskolai évek alatt a kö-

telező szabadkézi és műszaki

rajz penzumok mellett folytatta

graﬁ kai önképzését. Több cso-

portos kiállítás mellett ez már a

második önálló kiállítása a „ha-

zai” közönség előtt. Szólt a mű-

vész témaválasztásáról, az álla-

tokat – főként lovakat – ábrázo-

ló képek magávalragadó kifeje-

zésmódjáról és az alkalmazott

technikákról – szénrajz, gra-

ﬁ trajz – is. Végezetül dr. Paljak

János megválaszolt a megnyitó

elején maga által feltett kérdés-

re: Hogyan kerül ő erre a meg-

nyitóra? – Judit megkért, s én

örömmel vállaltam.

Ovszák graﬁ kák