Szarvas és Vidéke
2010. november 4.
7
Rokonlátogatóban
Tavalyi látogatást viszonoztak a Város- és Környezetvédő
Egyesület tagjai, amikor október 16-án Nyíregyházára látogat-
tak. Meglepetések sora fogadta őket.
Az első meglepetés maga a város. Akik még soha nem jártak
itt, azokat a rendezett városkép, a felújított és rendben tartott épü-
letek sora, a tisztaság; akik régen jártak már itt, azokat a hatalmas
változás lepte meg. Ehhez társult a nagyvonalú vendéglátás.
A Jósa András Múzeum fogadótermében parasztlángos várta a
vendégeket, s úgy tűnt, ezen a napon a múzeum minden csapjából
pálinka folyt: az egyik csapból törköly, a másikból ágyas; de azért
akadt olyan is, amelyikből csapvíz.
Az igazgató – végtelenül közvetlen, s mint később kiderült, kreatív
és nagyon boldog ember – keresetlen szavakkal mutatta be múzeumát,
amelyet, teljes felújítás után, a közelmúltban adták át a közönségnek.
Uniós pénzből teremtettek olyan modern bemutatótermeket, amelyek
egyesítik magukban a hagyományos múzeumok tudományosságát a
mai kor követelte látványossággal. Lenyűgöző élmény volt.
Legalább ennyire az volt a város is, amelyet az egyik város-
szépítő kolléga mutatott be. Hatalmas, zölddel feloldott terek, a
régi és új épületek harmóniája, a tudatosan tervezett és elhelye-
zett szobrok, emlékművek – régiek és modernek vegyesen –, az
ésszerűen megtervezett tömegközlekedés.
A város büszke a múltjára is. Szarvasi utca őrzi az első tele-
pesek származását, szobor az alapító Petrikovics csizmadiames-
ter alakját, relief a szekéren érkező szarvasi telepesek emlékét. A
„kistestvér” alaposan elhúzott mellettünk.
Úgy tűnt, hogy Nyíregyházán a városért felelős pozíciókat nem
a haverság, a pártállás, a sógorság-komaság, hanem a tehetség, a
szorgalom és a felelősségérzet alapján töltötték be. És – mint azt
a túravezetőnk lépten-nyomon elmondta – egyfajta jó értelemben
vett fanatizmus is jellemezte ezeket az embereket. Ez valahol a
múzeumalapító Jósa Andrásnál kezdődött, és korántsem fejező-
dött be. Ezt bizonyította a már említett mai múzeum, a fantaszti-
kus állatkert, amelyet egy igazi fantaszta hozott létre egy ifjúsá-
gi parkból, és mai utóda, aki ezt a „látványparkot” alakította ki,
amely majdhogynem az eredeti helyszínek illúzióját kelti.
De ide tartoznak a falumúzeum alkotói és mai formálói, az új
városkép megálmodói és mindazok, akikről most – idő híján –
nem hallottunk. Nem utolsó sorban a most önként távozó Polgár-
mester-asszony, aki 16 éven át fogta össze (vagy engedte vagy bá-
torította vagy támogatta) azokat a folyamatokat, amelyek nyomán
a mai Nyíregyháza kialakult.
A látogatás – stílszerűen – a falumúzeum magtárában ért véget,
ahol tájjellegű ételeket szolgáltak fel (hogy az italokat már ne is
említsük).
A nyíregy-
házi városszé-
pítők a jövő
évi Szilvanap-
ra készülnek
hozzánk. Fel-
köthetjük elő-
deink talpig
érő fehérnemű-
jét, ha hozzá-
juk – minden
t e k i n t e t e b e n
– legalább kö-
zelíteni szeret-
nénk.
Kutas Ferenc
A Múzeumfaluban
Múzeumi jelenet
A szarvasiak új honfoglalása
A szarvasi városalapító
Boldogult úrfi koromban (Krúdy)