2010. november 4.
Szarvas és Vidéke
10
V
ERSES
POLC
Szerkeszti: Dr. Molitorisz Pál
Gyökössy Endre
(1880–1957)
Az ember: ember; jó is, rossz is,
A kenyérért eladó is.
Én se vagyok se jobb, se rosszabb…
De nem hiszek senkit sem Gonosznak.
(Mindenkivel békében élek)
Ezúttal is egy kevéssé ismert költőt
mutatunk be. Gyökössy Endre Szeg-
halmon született 1880. november 30-
án, középiskolai tanulmányait a szar-
vasi főgimnáziumban végezte, 1900-
ban érettségizett jelesen. Jó tanuló és
sportoló volt, sportversenyeken díja-
kat nyert, szerkesztője volt a tanulók
irodalmi szárnypróbálgatásai fórumá-
nak, a Zsengéknek. Diákkorában is sikeres, ismert poéta volt.
Már felnőttként, 1924-ben, a főgimnázium ünnepségén szavalta
el a Benka Gyulához írt Emlé-
kezés egy jó és kiváló magyar-
ra c. versét.
Mindig szeretettel gondolt
vissza az Alma Materre, erről
így vall Gyóni Géza emléktáb-
lájának leleplezése alkalmából
1927. május 25-én mondott ün-
nepi beszédében: „Mindig nagy
öröm hullámzik szívemben, ha
Szarvasra jöhetek. Ünnep, ha
ilyenkor elsétálok az öreg gim-
názium előtt, megállok ajtajá-
ban, mert úgy érzem, hogy a
vén skóla megelevenedik előt-
tem. Ablakai szerető, becéző,
simogató szemekké szépülnek,
és rám mosolyognak, rám, a
hazatalált hűséges fi úra, aki-
nek ez a nemes iskola fi nomí-
totta szívét, edzette lelkét és tágította eszét.”
Debrecenben és Budapesten jogot és bölcsészetet tanult, az
Egyetemi Lapok, a debreceni Főiskolai Lapok és az Élet munka-
társa, felelős szerkesztője volt. Államtudományi doktori oklevelet
szerzett. 1908-tól a MÁV-iskolák és internátusok felügyelőjének
nevezték ki. 1918-tól a MÁV jogásza. Rákospalotán telepedett
le, ő szerezte az első magyar cserkészregényt, a palotai cserké-
szekről írt regényeiben a szeghalmi gyermekpajtásai elevened-
nek meg.
A XX. század első felében
ígéretes tehetségként tartották
számon. A Bokréta költői tár-
saság alapító tagja volt. Köl-
teményei többnyire konzerva-
tív életszemléletet tükröznek.
1920. után gyakran írt hazafi -
as, patetikus, irredenta verse-
ket. Sok dala megzenésítve vált
népszerűvé. Több irodalmi pá-
lyadíjat nyert el. Felolvasó útjai
során bejárta az országot, egye-
bek között Szarvason is meg-
fordult.
Bekapcsolódott irodalmi tár-
saságok tevékenységébe, tag-
ja volt a Petőfi és a Kisfaludy
Társaságnak (1923), a Magyar
Protestáns Irodalmi Társaság-
nak és a nagykőrösi Arany Já-
nos Társaságnak. A Nemzetközi Mark Twain Társaságnak alel-
nöki tisztét töltötte be, a Gárdonyi Társaság pedig elnökének vá-
lasztotta.
Több kötete jelent meg, köztük ifjúsági elbeszélések, versek,
mesegyűjtemények. Endre fi a (1913–1997), református lelkész,
író, költő, pszichológus is sikeres pályát futott be, nevével is talál-
kozhatunk a lexikonokban.
Az 1940-es évek első felében vonult nyugállományba. Rákos-
palotáról 1945-ben kitelepítették, ismét Szarvas vált az otthoná-
vá. 1957. február 13-án hunyt el Budapesten.
A most közölt versei a Hiszek c. (Bp., 1932) kötetében lelhe-
tők fel, melyet Ruzicskay György szép illusztrációi díszítenek. A
Doberdó c. verse még a háborús években keletkezett, szörnyű lát-
lelete a háború embert felőrlő borzalmainak. A Jó hogy estig tart
a nap c. könnyed hangulatú, kesernyés-gunyoros verséből a költő
bölcs fi lozófi ája sugárzik.
Doberdó
Pajtás, hol hagytad bogárszép hajad
Fekete, csillámló tüzét?
Olyan hófehér fi atal fejed!
Zokogva borul rád szüléd.
Hamvas arcod porcellán bőre
Kusza ráncokba aszalódott.
Hol volt, hol nem volt, volt egy szép lány…
Még irgalomból se ad csókot.
Rogyóra rokkant dúsizmú inad,
Béna madárszárny két kezed…
Pajtás, az élet veszettül nehéz!
Kenyered mivel keresed?
A dal a torkodbúl és szívedbűl
Kiszikkadt az utolsó cseppig…
Meddig lehet még bukdácsolni,
Ó, ily kókadt kedvvel, meddig?
Még nem régen szikrázó két szemed
Nézése oly tétova…
Belőled, fonnyadt embertörmelék,
Ép ember nem lesz már soha!
Penészt ettél, rozsdát ittál rá?
Vagy megrontott valami rontás?
Vagy a pokolban dáridóztál?
– Doberdónál harcoltam, pajtás!
Jó hogy estig tart a nap
Kabát feslik, hull a gomb;
Tép az élet, nyű a gond.
Izom lankad, rogy a térd;
Szűken mérik ki a bért.
Csak ha néha álmodunk:
Van pecsenyénk, van borunk;
Ébren ritkább a falat –
Jó hogy estig tart a nap.
A gondtalan éjszaka
Csicsijázó jó anya;
Ölébe vesz a csudás
Álomtalan aluvás.
Telik-múlik így napunk!
S ha öreggé fáradunk:
Milyen jó lesz! A Halál
Hűségesen lekaszál.
Portréja
A kötet címlapja
Ruzicskay György
illusztrációja