2010. október 28.
Szarvas és Vidéke
8
XVIII. Báthory Napok a testvérvárosban. Az egykori fejede-
lem és lengyel király itt született 1533-ban. Az ünnepségen részt
venni illik is, jó is, tanulságos is. Tanúskodjanak erről a naplótö-
redékek.
Szeptember 24.
8.15
A háromtagú szarvasi küldöttség útrakél. A sarkadi határát-
kelőben teremtett lelket sem találunk, hát áthajtunk a román ol-
dalra. Sikerül is a szembesütő napfényben a buszsávot eltalál-
ni, de nincs baj belőle. Nyoma sincs a várakozásnak, az egykori
macerának. Mivel az utastér is dugig zsákokkal, megkérdezik,
mit viszünk. Első szóra elhiszik, hogy gyermekruhát és élelmi-
szert. Mehetünk.
Az Arad-szatmárémeti utat építik. 5-6 kilométerenként félpá-
lyás lezárás, útszéli szakadékok, friss bitumenterítés. A tűző nap-
fényben időnként ráfutunk a 20 cm vastag új rétegre. A kocsi na-
gyokat nyekken. Nagyváradon 200 méterenként körforgalom. A
sávok még nincsenek felfestve, a kilépőknél nincs tábla. Találom-
ra lépünk ki, időnként jó helyen. Ha nem, hát eligazítanak.
Biharnál letérünk Szalárd felé. Kovácsi után szinte járhatatlan,
gödrös-buckás útra futunk, 5 km után visszafordulunk. A kerülő-
út sem sokkal jobb, de legalább hosszabb.
14.30 (román idő szerint)
Begördülünk Somlyó főterére. Állandó kísérőnk, Leopold István
már vár. Három napon át fáradhatatlanul szervezi a programunkat.
Szabó Dezső vendéglője márka a városban. Itt szállunk meg.
14.50
A Báthory-vár. Az egykori vár egész területe feltárás utáni ása-
tás. Megnézzük, ami látható kívülről, később mindent megtudunk
a jövőjéről Fekete Szabó András szenátortól és Septimiu Turcas
polgármestertől. A román állam és a város 1,1 millió lejt fordított
a feltárásra és a tervdokumentációra, majd 5,2 millió eurót nyert
pályázaton: a várat rehabilitálják – itt ezt a szót használják. Bár
sokan inkább utak, járdák építésére fordítanák a pénzt, euforikus
a hangulat: magyar, román egyaránt boldog. Ritka egyetértés.
15.30
Hittel való és nevelés és oktatás címmel pedagógiai konferen-
cia mintegy 250 résztvevővel. Pedig a részvételi díj tetemes. Az
előadók egyetemi tanárok és a tihanyi perjel. Érdekes, magas
szintű előadások. Az utolsó előadó alaposan próbára teszi a társa-
ságot. Mindenki azt lesi, hány oldala van még. Úgy tűnik, egyre
több. A fi gyelem lankad, de egyszer ez is véget ér. Utána a Bátho-
ry-borverseny lezsűrizett mintáiból lehet kortyolgatni.
Szeptember 25.
9.00
Orvostovábbképző konferencia. Itt van Mikola István volt
egészségügyi miniszter, Cseke Attila, jelenlegi román egészség-
Báthory Napok
Szilágysomlyó, 2010. szeptember 24–26.
Naplójegyzetek
ügyi miniszter. Fiatal, jóvágású közgazdász. Rajta kívül még két
magyar miniszter van a román kormányban. Ki hitte volna ezt
mondjuk a marosvásárhelyi pogrom idején?!
Hagyjuk az orvosokat tanácskozni, elballagunk a Magyar Nyel-
vű Általános Iskolába.
10.00
Nagy a zsongás: nemzetközi ifjúsági sakkverseny zajlik, töb-
bek közt szarvasi részvevőkkel.
– Megnyered? – kérdezem az éppen sétálgató Pekár Edinát.
– Eddig 6 pontom van – kerüli ki a választ. Később csoportjá-
ban első lett, minden ellenfelét legyőzte.
Vida Anna Margaréta igazgatónőt hazai kolléganői kérdez-
getik. Szívesen beszél iskolájáról. 2005-ben jött létre az önálló
magyar iskola civil kezdeményezésre, az akkor is a kormányban
lévő RMDSZ támogatásával. Az első évfolyamon egy, a többin
két-két osztály tanul, összesen
246 gyerek. Csökken a létszám,
de nem csak a magyar iskolák-
ban. 1-4. osztályban saját tan-
könyvük van, 5-8.-ban a román
tankönyvek fordítását kötelező
használni. A nyomdák – gaz-
dasági okokból – nem szívesen
nyomják a kis példányszámú
tankönyveket. A törvény libe-
rális: 200 fővel iskolát, 5 gye-
rek esetén osztályt lehet nyit-
ni, de egy tanítónak legalább
10 gyereket kell tanítani, tehát
két osztályt össze kell vonni, ha
kevés a gyerek. Öt évvel ezelőtt
330 tanulónk volt, most 246
van. Mennyi lesz öt év múlva?
11.00
Felmegyünk a Magurára, Somlyó „szent hegyére”, megnézzük
az Öregvár maradványait. Néhány faldarab és semmi más; de a
kilátás gyönyörű.
15.00
Kádas Levente és Leitl Róbert, Budapesten élő fi atalembe-
rek fotókiállítása. Kádas Gyuri, a Líceum nyugdíjas aligazgató-
ja büszkén mutatja be fi át, s később kiderül, hogy Leitl Róbert
Szőnyi Józsefnek, az RMDSZ volt helyi képviselőjének unokája.
A vasárnapi ebédnél szemben ülünk Szőnyiékkel. A nagymama
szomorúan meséli:
– Felneveltük a lányainkat, kenyeret kaptak a kezükbe. Akkor a
nagyobbik bejelentette, hogy átköltöznek Budapestre. Sejtettem,
hogy nem ez lesz az utolsó. Nemsokára a kisebbik is szólt, hogy
utánamegy. Meg sem próbáltam lebeszélni őket. Felnőttek, ők ke-
resik a boldogulásukat. Csak annyit mondtam neki: egy vedret
már telesírtam, most majd telesírom a másikat is. Az unokámat
itt már nem is ismerik. A fi am itt maradt, lelkész egy közeli fa-
luban.
A kiállításon ott van Fekete Szabó András szenátor is. Szíve-
sen válaszol kérdéseimre. Először a Báthory-vár rekonstrukciójá-
ról beszél, majd az RMDSZ kormányzati szerepéről.
– Már egy pályázaton megnyertük az 5,2 millió eurót, de ké-
A Báthory-vár előtt
Vida Anna igazgató
A megnyitó