untitled

2010. szeptember 23.

Szarvas és Vidéke

Ezzel a címmel adott be pályázatot isko-

lánk az Apáczai Közalapítványhoz. A cé-

lunk az volt, hogy a tananyagon túl a hagyo-

mányőrző népi mesterségek megismerteté-

sével olyan kiegészítő ismeretek birtokába

juttassuk tanulóinkat, amelyek kiegészítik a

szakmatanulást. Egyúttal a határon túl szö-

vődő barátságok később munkakapcsolatok-

ká is válhatnak.

A Közalapítvány 1.157.400 Ft-tal járult

hozzá a kiutazás költségeihez.

A projekt helyszíne Csíkdánfalva lett, Er-

dély keleti részén, Hargita megyében. A fa-

luban a Petőﬁ Sándor Iskolaközpontban a 60-

as évek elejétől van középiskolai oktatás, de

a csíkdánfalvi oktatás közel 400 éves múltra

tekint vissza. Iskolaszerkezetük a mi intéz-

ményünkéhez hasonló. A turizmus oktatásá-

val kapcsolódni tudnak a mi vendéglátás-ide-

genforgalom szakmacsoportunkhoz, a fával

való foglalatoskodás is nagy múltra tekint

vissza a környéken, az informatika mindkét

iskolában a korszerű oktatás része.

A kirándulás célja volt az is, hogy tanulóink

elméleti ismereteit bővítsük a gyakorlatban

szerzett ismeretekkel, mert a személyes ta-

pasztalatok megszerzése, az élmények átélé-

se, a környezet egészére vonatkozó ismeretek

elsajátítása segítheti a bevésődés folyamatát.

A különböző szakmákhoz, szakmacsoportok-

hoz tartozó diákoknak közösen kellett dol-

goznia a csíkdánfalvi fogadó diákokkal.

Szeptember 17-én vágtunk neki a 600 km-

es útnak, 20 diák és három pedagógus. Első-

ként Kolozsváron tartottunk rövid pihenőt.

Sajnos a Mátyás szobrot nem láthatták diák-

jaink, mert éppen felújítják, de a monumen-

tális méretű gótikus Szent Mihály templomot

körbejártuk mindannyian. Az idő rövidsé-

ge miatt csak a buszból csodálhattuk meg a

Tordai-hasadék sziklafalait, Marosvásárhely

és a sóvidék, Szováta, Parajd néhány jellegze-

tességét. A Hargita –hegység a legmagyarabb

erdélyi hegység, egészében a székelyek által

A népi hagyományok továbbélése napjainkban a határon innen és túl

“Nincsen szebb kora az em-

beriségnek, mint az első ifjúság

évei. Azon láncok, melyek ak-

kor köttetnek, nem szakadnak

el örökké, mert nem a világban

kerestünk még akkor barátokat,

hanem a barátjainkban leltük

fel az egész világot.”

Kölcsey Ferenc

lakott területen helyezkedik el. Itt keltünk át a

hegynyergen, a Tolvajos-tetőn, 980 m magas-

ságban. Itt vezet át a Székelyudvarhely-Csík-

szereda közötti út. Tolvajos-tetőn három nagy

kereszt áll 896, 1896 és 1567-es évszámokkal

a honfoglalásra, Márton Áron születésére és

a János Zsigmond seregén aratott győzelemre

emlékeztetve.

Megérkezve úticélunkhoz, Csíkdánfalvára

kedves fogadtatásban volt részünk, töltött

káposztával vártak az iskolában.

Az iskola súlyos anyagi gondokkal küzd, a

tanárok a nagyobb diákokkal maguk mesze-

lik a tantermeket, a pedagógusok bérét csök-

kentették, a faluban munkalehetőség nincs, a

családok jobbára állatot tartanak, főleg lova-

kat, tehenet, illetve kisebb földeken gazdál-

kodnak. Megérkezésünkkor éppen a pityó-

kaszedés tartott, azaz a krumplit takarították

be. A tanárok is…

Másnap Csíkszentdomokosra, a szomszéd

faluba keltünk át, ahol Kosza Endre fafaragó-

munkáit csodálhattuk meg. Az udvaron ép-

pen székelykapu készült

Ezután a két iskola diákjai Kajtár Csaba

igazgató úrral – aki maga is fafaragó, az is-

kolai tablók nagy részét maga készítette – és

szakoktatónkkal, Pengő Lajossal az itthonról

hozott faanyagból próbálták előcsalogatni a

mintát. Asztalos tanulóink jól vizsgáztak, de

a lányok is kitettek magukért. Megtanultuk,

hogyan lehet vonalzó nélkül egyenes vonalat

rajzolni a fára, milyen szerszámokat használ-

hatunk faragáskor, mennyi türelemre és idő-

re van szükség, amíg a minta a fán életre kel.

Közben pedig oldódott a hangulat, a diákok

hamar összebarátkoztak. Így délután, amikor

a kürtőskalács elkészítésére került sor, már

együtt munkálkodott szarvasi és dánfalvi

diák és tanár. A kürtős hagyományos recept-

jét a 80 éves Anna néni, a csíkrákosi fogadós

édesanyja regélte el, közben pedig a diákok

elkészítették Kasikné Terényi Mónika tanár-

nő felügyeletével. A szakács és vendéglős

tanulók ügyesen gyúrták a tésztát, de Anna

néni kezében már „benne volt mozdulat”,

nem tudták lepipálni. 24 kürtőst sütöttünk,

de másnapra egy morzsa sem maradt.

A pályázati programon túl megnézhet-

tünk egy fazekast is munka közben, illetve

a csíkdánfalvi fekete kerámia üzemet és ter-

mékeket is.

Nagy élmény volt „élőben” hallani a szé-

kely nyelvjárás minden jellegzetességét. Ki-

csi s nagy, igazgató s szakácsnő egyaránt di-

alektusban beszélt.

Csíkdánfalván hagyományosan minden év-

ben megrendezik a szüreti felvonulást és bált,

annak ellenére, hogy a környéken egy szem

szőlő sem terem. A 17-18 éves diákok székely

népviseletbe öltözve járják a környező falva-

kat lovakon és szekéren. Rezesbanda kíséri

őket, és előre megbeszélt helyeken megállnak,

és táncolnak, énekelnek, majd a falusiak meg-

vendégelik őket. A ﬁ atalok szervezik a teljes

nap és éjszaka programját, minden költséget

a ﬁ úk, azaz a „csőszök” állnak. Szinte hihe-

tetlen volt látni, hogy ezek a ﬁ atalok milyen

büszkék rá, hogy részt vehetnek ezen a felvo-

nuláson. Ezzel a mi diákjaink is szembesül-

tek, sőt néhányan meg is hatódtak.

A pályázati program zárásaként testvéris-

kolai kapcsolat létrehozására szándéknyilat-

kozatot írt alá a dánfalvi iskola igazgatója.

A népi mesterségeket bemutató oktató jel-

legű ﬁ lm készült, amely hamarosan látható

lesz a helyi tévében.

Köszönetet mondunk az Apáczai Közalapít-

ványnak és a Székely Mihály Szakképzésért

Alapítványnak, hogy támogatták a pályázatot!

Bodó Krisztina, a projekt szervezője