Szarvas és Vidéke
2010. szeptember 2.
11
A Békés megyei KISOSZ és a szarvasi
MIKOSZOFT Bt. az alábbi tanfolyamokat indítja
Szarvason szeptember–októberben,
megfelelő létszámú jelentkező esetén
- élelmiszer-vegyi áru eladó
- ruházati eladó
- kereskedő boltvezető
- vonalkódos áruforgalmi rendszerkezelő
- számítógép kezelő-használó
- angol alapfokú
A különféle kedvezményekről, részletfi zetési és egyéb
feltételekről felvilágosítást ad a MIKOSZOFT Bt.
az alábbi elérhetőségeken:
MIKOSZOFT Bt. Szarvas, Szabadság u. 12.
/Bejárat az udvar felöl/
Telefon/fax: 66/312-117
Mobil: 70/584-3108
E-mail: mikoszoft@szarvasnet.hu
V
ERSES
POLC
Szerkeszti: Dr. Molitorisz Pál
Inczédy László
(1855–1902)
Oh jer velem, oh jer velem,
Jer, menjünk túl a tengeren!
Hagyjuk el e vénhedt világot,
Hol minden oly kopott, rideg,
Nem illatoznak a virágok
És nem szeretnek a szívek.
(Ifjú álmok)
Inczédyről, a költőről és újság-
íróról Krúdy Gyula is megemlé-
kezik az Írói arcképekben:
„Olyan nagy temetése volt,
mint később a háborúban el-
esett Zubolynak (Bányai Elem-
ér, /1875–1915/, újságíró, Ady ba-
rátja, aki több verset is írt hozzá
– a szerk.). A hírlapírók katonás
rendben vonultak a gyászkocsi
után… És a Józsefváros, vala-
mint a Ferencváros belső, vá-
rosi részeiben minden kocsmá-
ban, minden valamirevaló asztaltársaságban tort ültek tisztele-
tére. Legalább egy tucat függetlenségi és forradalmi asztaltár-
saságnak volt elnöke vagy tagja a középtermetű, ritkás szakállú
szerkesztő a Múzeum körúti Gyolcs-vendéglőtől a ferencvárosi
Svertetzkyig.
Abban a korban élte világát, amikor a függetlenségi eszme Pes-
ten és Budán a kisebb, kertes kocsmahelyiségekben virágzott. …
nagyot dobbant a kugligolyó, nemzetiszínű volt a pohár, és es-
tenden halkan, kocogva megjelent Inczédy László, hogy híveivel
megbeszélje a napi politikai eseményeket. Mindenki huncut volt,
csak a Svertetzky vendégei nem!
Inczédy László az ő kedves asztaltársasága körében kereste a di-
csőséget, az új eszméket, a társalgás élvezetét, mert megvetette a
modern nemzedéket. Hosszúszárú pipája volt, nappal a vezércikk
megírásánál némely tömény alkohollal sarkantyúzta agyvelejét…
Pedig nem mindennapi tehetség volt ez a szarvasi származású fér-
fi ú… Költő volt, emberismerettel, lélekbelátással verte meg a sors.”
A lexikonokból megtudhatjuk, hogy Lukesch István néven látta
meg a napvilágot 1855. december 20-án Szarvason a főgimnázi-
um, a mai Múzeum épületében. Apja Lukesch Flóris, a főgimnázi-
um tanára volt. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végez-
te. Nagyváradon, Kecskeméten és Budapesten jogi és bölcsészeti
tanulmányokat folytatott, azonban tanári oklevelet nem szerzett.
Rövid ideig ügyvédbojtár volt Szarvason, majd kapcsolatba
került költőkkel, írókkal. Barátság fűzte Reviczky Gyulához és
Gyulai Pálhoz. Első versei 1878-ban jelentek meg. A független-
ségi párt lapjába dolgozott; kortársai sokra becsülték a független
és mozgékony publicistát. Többször perbe fogták, izgatás miatt
egyszer börtönbüntetést is szenvedett. 1893-tól pártja lapjának, a
Magyarországnak lett a szerkesztője.
1902-ben kénytelen volt megválni lapjától, hazajött Szarvas-
ra. A testi-lelki gyötrelmek azonban felőrölték energiáját, 47 éves
korában hunyt el városunkban.
A korabeli sajtó nagy terjedelmet szentelt méltatásának. Ki-
emelték becsületességét, jellemszilárdságát, hazaszeretetét. A
Magyar Szó szerint vezető lehetett volna a sasok között, ehelyett
azonban kénytelen volt a politika völgyeiben gágogó ludak között
pásztorkodni.
Halálának 10 évfordulóján a „jeles költő és közjogi író” tiszte-
letére volt iskolájának (a mai Múzeum) falán avatták fel az Istók
János szobrászművész által alkotott emléktáblát.
Ma már alig ismerik a költőt és verseit. Ezt meg is jövendölte A
sz(arvas)-i temetőben c. versében:
Egyszer-kétszer meglebbenti
Szárnyát még a gyors idő,
S felőlem se tud majd senki,
Csak ez a szép temető.
A Versek c. kötete 1892-ben jelent meg, s kiadása után a Petőfi
Társaság tagjai közé választotta. Lírája többnyire sötét hangula-
tú, némelyik költeményét áthatja a nacionalizmus, de nem hiány-
zik belőlük a fenségesség és az ódai erő sem. Elvágyódott a tüle-
kedő, lármás világból. A szeretet, a szerelem, a haza, a társada-
lom, a kozmosz, az élet értelmének kérdései egyaránt visszhangot
váltottak ki lelkében. A most közölt versében az illúzióit vesztett
férfi csüggedtségével a szerelmet, a családot a boldogság egyetlen
forrásaként dicsőíti.
Nem vágyom én, hogy a jövendő
Megkoszorúzza síromat;
Dicsőség, fény – tudom – veszendő,
S rövid boldogságot sem ad.
A dalt, mely szívemből kiröppen,
Mit bánom én, ha feledik, –
Daloltam, álmodtam, szerettem,
Nem megyek el megkönnyezetlen,
Ha majd órám elérkezik.
A bölcsességnek büszke álmát,
Ha tetszik, ám kergesse más,
Kutassa a sír birodalmát,
Ott túl vár-e föltámadás?
Én addig homlokodra fűzöm
Rózsáid édes szerelem,
Nem búsulok letűnt időkön,
Betölti szívem a jelen.
A bölcsesség bohó dalomra,
Jól tudom én, kacagni fog;
Őt a tudásnak bántja szomja,
Én boldogságot áhítok;
Övé a száraz és a tenger,
A csillagok, a nap s az ég,
Csak egy kis zug marad nekem fel,
Hol egy szív vár szerelemmel,
De Istenem, mi kell egyéb?
Mérd ki útját a csillagoknak,
Fejtsd meg a világ titkait,
Magad csodája légy korodnak,
Nem irigyellek, bölcs, ne hidd.
Tudományod és dicsőséged
Üresen hagyja szívedet,
S van óra, mikor te is érzed,
Hogy legjobban vert meg a végzet,
Ha szívünk senkit sem szeret.
Nevem a hír nem vonja fénybe,
Tudásom szűk mezsgyébe fér,
Tenyeremen a munka kérge
És napi gondom a kenyér.
De hazatérve megpihenni,
Csókkal vár édes feleség,
S dalom vígan, csattogva zengi:
Legszebb dicsőség szeretve lenni,
S szeretni legfőbb bölcsesség!
Életfi lozófi a
A Versek c. kötete
Portréja
(Kékesi László rajza)