2010. augusztus 12.
Szarvas és Vidéke
8
Az itt élők azt állítják, hogy mindennek
az ókori rómaiak az okai. Kivágták az ős-
honos feketefenyő-erdőket, hogy tartós ha-
jókat építsenek fájukból. Az esők lemosták
a termőtalajt, a majdnem csupasz mészkő-
sziklák között csak cserjék nőnek, a rek-
kenő hőségben a csenevész nyári gyep is
kiszárad.
Ekkor kezdték meg az emberek a lehe-
tetlent: életet teremteni a kopár sziklákon.
Évszázadok óta szedik össze a kisebb
méretű köveket, rakják egymásra széles
csíkokban, kötőanyag nélkül. Azt is mesé-
lik, hogy ezekkel a „kerítésekkel” egykor
földtulajdont is lehetett szerezni. A kőra-
kások akadályozzák meg, hogy a maradék
talajt továbbmossa a víz. A kertek kerítése-
it általában térdmagasságig emelik.
A bekerített területeken csak az olaj-
fa nő meg a köves talajban, ezek bírják a
szárazságot és a hőséget. Az elhagyott ker-
tekben magától is hozza bogyós termését.
Ebből készül a vidék jelentős exportcikke,
az olivaolaj. Minden olajfának megvan a
maga kis „kerítése.” is: kb. 4x4-es udvart
építenek köré. Aki fügét vagy szőlőt akar
termelni, annak biztosítani kell az öntöző-
vizet. Ez pedig nem egyszerű dolog a nyári
forróságban. Brač szigetén például nincs
forrás, patak, folyó, az édesvizet a szem-
közti szárazföldről, az Omisca folyóból ve-
zetik át a tenger alatt.
Évszázadokon át a kő volt az egyetlen
építőanyag. Kőből építették a települések
templomait, házait, kerítéseit, kőből rak-
ták ki utait, járdáit, szinte minden kőből
készült. Még ma is áll néhány olyan épü-
let, melynek palateteje valódi palából (kő-
ből) készült.
Dalmát képeslapok
3. rész – Kőország
Ilyen tájon kell életet teremteni
Öntözés Brač szigetén
Ahol a terep engedi, betör a modern technika
Középkori kápolna: még a tető is kőből van
Mementó: tengerparti sétány
Ennek legfontosabb eszköze a kőkerítés