untitled

Szarvas és Vidéke

2010. július 29.

Tisztelt Vendégek!

Tisztelt Alkotók!

Megint összeírtam néhány

számomra is nehezen olvasható

oldalt. Köszöntötk mindenkit

ezen a mai koraestén, késő dél-

utánon. Családomat otthon ren-

geteg növény – fa – virág veszi

körül. Édesanyám is imádja a

virágot, ha teheti kertészkedik.

Édesapám minden kert legel-

dugottabb csücskébe is ültetett

egy-egy fát, bokrot, vagy leg-

alább letuszkolt egy szőlővesz-

szőt, ami neki természetesen ki

is hajt, hiszen „zöld a keze”. Így

a szemzései, oltásai is általában

tökéletesre sikerültek. Ilyen

környezet miatt, s a fának az

emberi technika- és kultúrtör-

ténetben betöltött szerepe miatt

várható volt, hogy előbb-utóbb

a Szarvasi Alkotók Közös Ki-

állításának témája a FA lesz. Ez

idén következett be.

Az előző évek feladataihoz

képest idén talán többen adtak

be alkotást, s összhatásában

egységesebb és jobb kiállítás

jött össze. Valószínűleg azért,

mert az alkotók nem félnek

nagy fába vágni a fejszéjüket,

a feladattól nem kezdtek ordíta-

ni, mint a fába szorult féreg, ha-

nem gondolkodtak és dolgoz-

tak.Köszönöm minden alko-

tó munkáját a város valameny-

nyi művészetkedvelőjének és a

magam nevében is. Én a fához

kevésbé értek – mert fafejű va-

gyok –, kerestem egy szakem-

bert, aki a kiállítást méltó isme-

retekkel és bölcsességgel tudja

megnyitni. Ezennel átadom a

szót Tirják László erdőmér-

nöknek, a Körös-Maros Nem-

zeti Park igazgatójának, hogy

mondja el gondolatait.

Tisztelt Hölgyeim és Ura-

im, kedves Vendégeink, ked-

ves Barátaink!

Nagy örömmel fogadtam a

felkérést, hogy egy fával, mint

ősi természetes anyaggal fog-

lalkozó kiállítás bevezetése-

ként, mint természettel, erdővel

dolgozó ember elmondhatok

néhány számomra fontos gon-

dolatot.

A mai világunk legnagyobb

részben felismert, de követke-

zetesen eltitkolt gondja a ter-

mészetes anyagtól és a termé-

szetes világtól való fokozatos

elszakadás. Ezért a fa felhasz-

nálása számomra mindig a ter-

mészetes, az organikus világot

jelenti, ami jellemző a mai ki-

állítás egészére is, hiszen a fa,

mint anyag elpusztul, elbomlik,

majd mint növény, mint élőlény

újraépíti a szerves anyagot egy

természeti körforgás keretei kö-

zött, melyre számos alkotásban

találunk utalást.

Azt kérték tőlem a rendezők,

hogy arról beszéljek ami eszem-

be jut és a művészi elemzést és

ítélkezést hagyjam másra.

Nos, amikor szembeálltam a

bölcső-fa-koporsó hármast ma-

gába foglaló alkotással, először

az Erdő fohászának sorai jutot-

tak eszemben: „Vándor ki elha-

ladsz mellettem ne emelj rám

kezet! ...Én vagyok tűzhelyed

melege, ... Én vagyok házad aj-

taja, bölcsöd fája … koporsód

fedele.”

Másodszor eszembe jutott,

hogy az előttem lévő, a XIX-

XX. század fordulóján készült

bölcső még fából készült, addig

a ma használt koporsóink, azok

csak fa-utánzatok, ami nem-

csak azért baj, mert különböző

műanyagokat kell használnunk,

hanem legfőképpen azért, mert

a fa iránti ősi vágyunkat kielé-

gítve önmagunkat is becsap-

juk, és nemcsak a látványpék-

ség vagy a látványműtét, ha-

nem a látványkoporsó is a min-

dennapjaink részévé vált.

Miért jó a természetes és miért

baj a műanyag? A műanyag jel-

lemzője, hogy lelkes és tehetsé-

ges vegyészek különböző anya-

gokból állították elő őket, ter-

mészetes formában nem létez-

nek, és hogy mi-

lyen hatással van-

nak az élő anyagra,

az emberi szerve-

zetre erről fogal-

munk sincs. Elég,

ha csak arra utalok,

hogy vannak anya-

gok, melyek az Eu-

rópai Unióban be

vannak tiltva, mert

mérgezőek, míg az

Egyesült Államok-

ban más kutatók

azt mondják, hogy

ezekkel semmi

gond nincs, nyu-

godtan lehet hasz-

nálni.

Mindent a fáról

A szarvasi alkotók hagyományos seregszemléjére – amint

az a tavalyi kiállítás megnyitóján már világossá vált – idén,

a Város Napján a „FA” jegyében került sor. A Tesssedik

Múzeum nagytermében a múlt pénteken Szuhyaj György kö-

szöntötte az egybegyűlteket.

A WWF, a Világtermé szet-

vé delmi Alap hazai vizsgála-

tai szerint egy hozzám hason-

ló korú, 40-50 éves Magyaror-

szágon élő férﬁ nak a vérében

50 különféle ismeretlen hatású

műanyag található. És erre azt

kérdezzük tanácstalanul, mitől

vagyunk betegek, mitől halunk

meg ﬁ atalon?

Ezért az olyan kiállítás,

amely a természetessel, így pél-

dául a fával foglalkozik, mind

a közös jövőnket, mind a közös

élhető világunkat szolgálja.

A mai kiállításon 35 alkotó

különböző technikával készí-

tett alkotását láthatjuk, akik va-

lamilyen szálon kötődnek Szar-

vashoz. A művészek a fához

kapcsolható gondolatkört bon-

tották ki műveikben, ki mint

anyag, ki mint élőlény tekintett

a fára.

A kiállításon találkozhatunk

olyan művel, amely több évti-

zedes akácdeszkát használ az

alkotás és a gondolatai kere-

tének, találkozhatunk fatörzs-

metszetekből álló csodálatos

harmóniájú szoborral, az éle-

tünket körülölelő természetet,

fákat, erdőket, holtágakat ma-

gukba foglaló festményekkel,

találhatunk példát a göcsörtös

faág ábrázolására, amely tá-

maszt nyújt a megöregedő kar-

jainknak és több helyen beleüt-

közhetünk az árnyat és mene-

déket nyújtó idős fák csodála-

tos ábrázolásába.

Csak gratulálni tudok a sike-

res témaválasztáshoz a rende-

zőknek, és meg szeretném kö-

szönni az alkotóknak a köz és a

jelenlévők nevében, hogy meg-

ajándékoztak minket e gazdag

kiállítási anyaggal, amely a fá-

ban, erdőben és vízben kifeje-

zetten gazdag városunk szel-

lemének köszönheti a létét.

Nos azt kívánom mindenki-

nek, hogy bejárva a termet és

a karzatot, fedezze fel önmaga

számára a művekben rejlő sok

szépséget és gyönyörűséget,

kellemes tárlatlátogatást és él-

ményekben gazdag időtöltést

kívánok.

Köszönöm a gondolatokat!

A jövő évi feladat kihirdeté-

se következik: 2011-ben csak

olyan művészeti alkotást le-

het – kell – beadni a Szarva-

si Alkotók Közös Kiállítására,

ami a LÓ-val foglalkozik. Szó-

val LÓ! Az már mindegy, hogy

faló, hintaló, vagy vasaló, de ló

legyen. A trójai falovat én csi-

nálom, azzal nem kell küszköd-

ni.

Mielőtt a közönség megnéz-

hetné az alkotásokat, az alko-

tók meg lóhalálában elindulná-

nak alkotni, még néhány gon-

dolat: Néhány alkotást idén is

sikerült határidőre megkapni

– sokat nem. Majdnem minden

alkotás kiállításra készen érke-

zett, csak néhányat szegeltünk,

drótoztunk újra. Beﬁ zetése-

ket még nem ellenőriztem, így

ezért még nem moroghatok.

Köszönet: Köszönöm a kiál-

lítás támogatását a Solart Lám-

paháznak.

Normális rendezvényen dí-

jakat szoktak kiadni az arra ér-

demeseknek. Ez itt is így lesz.

A Fa Díj Nagyfa fokozatát ado-

mányozom Tirják Lászlónak,

Horváth Mariannak, Hovorka

Andrásnak, Nagy Gábornak,

Bereznai Péternek és Mol-

nár Mihálynak. Kisfa fokoza-

tot Gulyás Andrásnak, Gyulai

Marikának, Brlázs Zsoltnak és

a házigazda Roszik Zoltánnak.

Valamennyi kiállító művészt

kérek, hogy ma itt keresse-

nek meg, ők is kapnak Fa Díjat

plussz egy kis okítást az alkotá-

suk mellé.

Hat óra előtt ezt a karácsony-

fát (egy léggömbökre erősített,

a teremben lebegő elszáradt

karácsonyfát – a szerk.) – bár

nincs itt a Karácsony ünnepe

– elreptetjük a Mindenható te-

remtő, s valamennyi égi lakó és

Szellemvilág felé.