untitled

2010. július 29.

Szarvas és Vidéke

Kegyelmeteknek igaz szolgája:

RÓF

OLZA

ÓSEF

mpr.”

Az a kis csekélység pedig, a mit Já-

nos hajdú átadott volt: egy akó felsé-

ges 1811-iki termésű pankotai fehér; erre

nézve nagytiszteletü Kuczián uram erős

mathematikai ismerete rögtön kikálkulálta,

hogy ez a két papot meg a két professzort

illeti. Volt még aztán két szánkó búza, a

harmadik szánon nagy oldal szallonák,

kolbász, oldalas, sonka s még egyéb fő-

zelékek, melyeket a rusztikus

poézis igy

foglalt rigmusokba:

ENCSE

BORSÓ

KÁSA

IÁK

TÁPLÁLÁSA

Hát biz vége lett a sedes-nek! A há-

rom fő reus nem csak hogy meg nem bün-

tetődött, sőt első sorban ők jelöltettek ki

primipilusokul

. – Volt már 11 diák, de hol

a Papanek Dani –

kérdé tiszteletes

Molitórisz uram –,

hogy ő is velök men-

vén, hűséges köte-

lessége szerint az

ifjúság nemes er-

kölcsei felől titkos

tudósításokat szol-

gáltasson bé!

Hát bizony Da-

nira a Gyula, az a

nagy fejű, rácsuk-

ta a kályhafűtő-

lyuk ajtaját, megfe-

nyegetvén erősen,

hogy ha kukkanni

mer, betöri mind a

két felül két-két ol-

dalbordáját; míg

nem az áldott lelkű

Benke meglátván

egy szelid arczu, szerény ifjút ott az ablak-

ban Senecával a kezében, monda: „Ecce

Ludivice! Jer csak, te leszel a tizenkette-

dik, s ha a gróf valamiből censiálni

akar,

te állj elő. Hanem ﬁ am Lajos, te Haan La-

jos! Megfelelj ám a scola becsületéért!”

Kuczián uram elbocsátá ugyan az if-

jakat, de nagy fejcsóválva ment haza,

szüntelen dörmögvén magában: „Canis

tota mater! Akármiként légyen is az ál-

lapotok mineműsége, ez megint aligha

nem annak a fondorlelkületü Gaálnak a

munkája…!”

Miként felelt meg Lajos a scola becsüle-

téért társaival együtt? Azt nem irom le –

hanem februáriusban megint elviteté őket

a gróf. A táncz-szünetek alatt szavaltak,

daloltak. Az öreg grófot elragadá, midőn

a nagy fejű, széles vállú Gyula elszavalta,

hogy:

„H

OHÓ

! T

EKINTETES

AROK

ÉS

ENDEK

TÁNAM

CSAK

MAJD

ÉN

ELŐL

MENENEDEK

…”

Míg az a hamis szemű Blanka kontessz

nem győzte eléggé ismételni kérését ahoz a

kis nyalka pörge bajuszú Lajos diákhoz:

– Óh édes Szakál! Csak még egyszer

mondja el azt, hogy:

„K

IDŐLT

MANDULÁSTÓL

,…”

Aztán meg:

57 Rusztikus – Itt falusi, paraszti

58 Primipilus – Római katonai vezető, itt képviselő

59 Censiál – Vizsgáztat, kérdez

„G

YENGE

RÓZSABOKOR

KESEREG

MAGÁBAN

,…”

vagy:

„M

EGKÖVETEM

TENS

NEMES

VÁRMEGYÉT

,…”

Hát aztán még – jaj, hogy is van az eleje

annak, hogy:

„I

VIRÁGZIK

KAKUKK

FŰ

SZARKALÁB

,…”

Meg, hogy:

„S

ZELID

KIS

LÁNY

JŐJJ

HOZZÁM

PIHENNI

,…”

Mondja csak kérem mind, madmoázell

Leokádia mindjárt kész lesz velük, lete-

szi fortepiánóra, eztán sohse játszunk több

etüdöt hanem mindig ilyeneket; – ugy-e

majd édes Szakál, fog maga akkor is ne-

künk ilyen szépeket dalolni, ha a pap bá-

csik magukat ide hozzák iskolástól, mert

az ugy lesz ám, tudom én már, nézze csak,

most is arról beszélnek, nézze csak…

Az öreg pap meg a gróf csakugyan egy-

mással beszélgettek, a szelid arczu szerény

Haan Lajos állt előttük, kit egyező akarat-

tal megforgatának keményen minden ki-

gondolható tudományokból; Lajos azon-

ban a legnagyobb dícsérettel állta meg a

sarat! Elbocsáták, s ő szerényen az ablak-

hoz vonult Orlaihoz, ki egy papirt tartva

kezében, majd erre, majd a ragyogó hold

világnál, tündöklő téli természetre néze-

getett, mintha össze akarná hasonlítani a

kettőt…! Hanem az öreg pap, az mindig a

gróf kaputja szárnáyn ült, súgtak-búgtak,

össze-össze bólintottak, ott volt a csavar-

gó nótárius is, kivel a pap gyakran váltott

egyetértő pillantásokat.

* *

Másnap délután midőn az ifjakat utnak

bocsáták, az öreg gróf a két papot meg a nó-

táriust behívá az író-szobájába, s egy nagy

levelet adott az öreg pap kezébe e szavak-

kal: „Itt van, használják kegyelmetek isten

dicsőségére és a mi édes magyar hazánk

épülésére, ha a nagytiszteletü Senioratus

beleegyezik, hogy a mezőberényi scola

ide a mi városunkba áttelepittessék, az

esetre én ezen levelem által adok örök

alapitványképen 300 hold földet, meg ezt

a 8 házhelyet itt e! Egyébiránt köszönöm a

kegyelmetek jó barátságát, melybe maga-

mat ezután is ajánlom! Nótárius uram pe-

dig fogja ezt a levelet, s csavarogjék el vele

Tót-Komlósra az esperes urhoz, hogy jó

idején tudtával légyenek mindenek!”

Ekkor lépett be a két kontessz, hallot-

ták az egész alapítvány elmondását, s a ha-

mis szemű Blanka nyakába ugrott a tatá-

nak, s végtelen szapora szóval kérte, hogy

adja oda azért a sok szép nótáért még azt

az egyik malmot is a diákoknak, legalább

lesz min megőrölni azt a búzát, a mit a csa-

baiak meg a komlósiak hoznak nekik.

A gróf aztán beírta ezt is.

Ekkor meg a szende Szeréna kontessz

állt elő:

– Kedves tata – mondá –, én meg ezt ké-

rem még a diákok számára. S ezzel egy

meglepőn sikerült aquarell-tájképet mu-

tat fel, mely a kastély parkját ábrázolá – a

táncz-szoba ablakából tekintve – a Szeré-

na kontessz kedvencz ülőhelyével, s a hát-

térben egy csúcsos

fedelű szárazma-

lommal! Ezt a ké-

pet – mond Szeré-

na – Orlay emléke-

zetből festé, első itt-

létük alkalmával ﬁ -

gyelmesen megnéz-

te, otthon elkészíté,

s nekem ma reggel

adá, add oda te meg

kedves tatám, még

ezt a másik malmot

is!

– Legyen – mond

a gróf – s azt is

beirá. Hanem már

most aztán nótárius

uram csak induljon

ám vele az esperes-

hez!

* *

Kuczián uram saskörmei – melyekkel

az ő scoláját őrizé vala, letörtenek! Mi-

kor a következő tavaszon a Senioralis gyű-

lés egyhangúlag kimondá, hogy a mező-

berényi particula Szarvasra áthelyeződik;

gyűlésből kijövet azt mondá tiszteletes

Gaál uram Kuczián komájának: na uram,

komám uram, hát ugy-e csak elfarsangol-

tuk a kendtek iskoláját?

– El ám – viszonzá Kuczián – lelke kend-

nek rajta, fondorlelkületü komája; hanem

majd meglátom, miként viselnek kendtek

gondot rája! Nem hullatja-e el az átültetett

plánta virágait az új földben?!

– Azt bízza kend ránk!

* *

Nem hullatta el! Azóta folyvást virág-

zott és virágzik – virágozzék is – mint az

alapító nemes gróf óhajtá, isten dicsőségé-

re és a mi édes magyar hazánk épülésére,

virágozzék nemzetségről nemzetségre!

* *

És Papanek Dani…? Én biz’ nem tudom,

mikor szabadult ki a kályhafűtő-lyukból,

csak annyit hallottam, hogy az iskolával

együtt ő is átplántálódott Szarvasra s még

most is él, hogy a kakkas csípje meg!

Az illusztrációkat készítette:

Kis Gabriella