untitled

2010. július 29.

Szarvas és Vidéke

e nemes szándék teljesitését ebédutánra

hagyván folytatá:

– Ergo domine frater Julius Sárossy,

incipiat scandare Odam Horatii

XXXVIII.

– gondolván, hogy ha ez is

Szakáléknál csavargott az éjjel ebben a téli

zimankóban, nem tudhat a rózsáról meg a

myrtusról verselni, hanem inkább a bevett

bor hatása fog meglátszani, Julius azon-

ban oly hibátlanul skandált

, nem csak,

hanem mind az annotationeszt

, mind az

interpretationeszt

oly kitűnő szabatos-

sággal adá elő, hogy ekkor már professzor

uram magában két napi brúgóját elfogá

Papanek Daninak, a magnus lurkónak, ki íly

alaptalanul vádaskodik, míg nem bételett a

mérték a harmadik vádlott, domine frater

Orlay Petrichnek az Archeologiából

adott

fundamentomos

feleletének meghallása

után, annyira pedig, hogy Papanek Dani-

nak nem csak füle ránczigálódott meg, s

két napi brúgója fogódott el, de be is csu-

kódott a hynáriumba, a mért hogy ilyen je-

les készületü derék ifjakat oly alaptalan rá-

galommal merészel

kisebbiteni.

Dani azonban

bosszut forralt,

ment a másik pro-

fesszor, tiszteletes

Benke uramhoz,

s nagy keservesen

bepanaszlá a sorát

annak, hogy mi-

lyen méltatlan bán-

talmat szenvedett

ő, holott tisztele-

tes Molitórisz uram

maga bízta meg a

bedelluskodással

excitatorsággal

sat. sat. Mire Benke

áldott lelkületé-

nél fogva így felelt:

Sose busulj azon

frater! Megesett ez

már bajszos emberen is!

No csak ez kellett még Papaneknek, dult-

fult, ment a Senioralis inspectorhoz

, nagy-

tiszteletű Kuczián uramhoz, feladta az if-

jakat, hogy nem csak Tarcsán voltak és

Kiséknél lakadalmaztak, hanem a német

kántoréknál meg a nótáriuséknál is egyszer

éjfélig daloltak magyar nótákat, sőt még a

kálvinista papot is arra kérték, hogy a leg-

közelebbi magyar leczkén ne a debreczeni

grammatikát magyarázza többé, hanem

hozza be a Kisfaludy Sándor regéit, meg

a Csokonai „Este jött a parancsolat”-ját, s

azokat praelegálja! No, lesz nagy hecc!

Másnap reggel 8 órára sedes

lett hir-

detve, mikorra is meghagyatott Papanek

Daninak, hogy egyéb vádjait is szedje ösz-

sze, s megigértetett, hogy a két napi brúgó

elfogás mindenesetre megsemmisíttetik.

21 Jöjjön Sárossy Gyula öcsémuram, kezdje szavalni

Horatius 38. ódáját

22 Skandál – Verset mond az ütemek erős kiemelésével

23 Annotationesz – Összefoglaló

24 Interpretationesz – Értelmező tolmácsolás

25 Archeologia – Itt történelem

26 Fundamentumos – Alapos

27 Bedellus (pedellus) – nyilvános hatóság szolgája

28 Excitatorium – a régi jogi műnyelvben a felső hatóság

emlékeztető, intő irata

29 Seniorális inspector – Itt egyházi felügyelő

30 Sedes – Itt bírói tárgyalás

Másnap reggel volt nagy várakozás, szét

terjedt az ifjúság között, hogy mindjárt jön

a szigoru Kuczián, fel van nála irva, ki-

nek-kinek minden elkövetett turpiszsága!

No hisz volt szurkolás és titkos készü-

lés a rögtönzendő diák mentségek és

ﬁ llentésekre, szidták a Danit, ő azonban

meglapult egy kályhafűtő lyukban, ott vár-

ván a Mentor

megérkezését, ki jött is már

az iskola felé, midőn egy utczából négy,

négylovas hosszu szán fordult eléje, me-

lyek elsejéről leszáll egy csinos hajdu s

egy levelet ad át nagy átossággal, melyből

nagytiszteletű Kuczián uram a következő-

ket olvassa.

* *

De álljunk meg egy kissé, mert annak a

levélnek hübnere

is vagyon.

Már fentebb emliténk, hogy a szar-

vasi papok mindig az öreg gróffal

preferánczoztak, még pedig betli

nélkül,

mert noha tiszteletes Simon Sámuel uram

nagy lelki gyönyörűséggel szorongatta ke-

zében a betli kártyát, s tiszteletes Gaál Jó-

zsef uram homlokán is az öröm verejtékei

gyöngyöztek ki egy „szánzadu”

láttára,

de hát az öreg grófnak az volt az elve, hogy

bolond egy dolog az, mikor a jó kártyát el-

üti a rossz kártya: tehát a két pap lemon-

dott az ő hő kívánatáról, bölcsen engedvén

mind a sz. írás, mind a cura pastoralis

ta-

nításának, hogy egy lelkipásztornak a le-

mondás nemes virtusával gyakorta kell

ékeskednie. Tehát a szarvasi papok addig-

addig preferánczoztak az öreg gróffal, míg

nem egyszer csak beállottak az őszi eső-

zések, és minden lélek a városba szorult.

Ugy annyira, hogy a papokat kocsin hor-

datta be a gróf.

Képzelem, mily lenézőleg mosolyog

erre a mai kor ﬁ a! Bizony még akkor nem

épittetett ám a vármegye kőutat Szarvas-

tól Szentandrásig, Gyomától Endrődig, s

nem lehetett ám Szarvasról 5-6 óra alatt

Pestre rándulni bálozni, hanem ha valakit

idegen- vagy atyaﬁ helyen ért az esztendő-

nek őszi időszaka, mikor az ég csatornái

31 Mentor – pártfogó

32 Hübnere van – Magyarázata van

33 Betli – ütés nélküli játék a kártyában

34 Szánzadu (helyesen szanadu) – Adu nélkül

35 Cura pastoralis – lelkipásztori gondoskodás

megeredének, az ott telelt ki, s még a vá-

rosokban is olyan útak valának, hogy pld: a

gyomai lutheránus pap csak azért tartott egy

nyerges lovat egész esztendőn át, hogy a sá-

ros napokban esténként följárhasson a Kö-

rös-partra a patikárusékhoz preferánczozni,

és pedig szintén betli nélkül.

Hej, te preferáncz! Te áldott preferáncz!

Te főtényezője a régi áldott társaséletnek,

te biztos összekapcsolója annyi ezer meg

ezer baráti szívnek, mennyi sok jó időt

morzsoltattál le az unatkozókkal, meny-

nyi jó vinkót küldettél le rendeltetése he-

lyére, mennyi felejthetetlen estét szerez-

tél a régi jó időkben, de ám, igen is – csak

betli nélkül!… Azóta romlott meg a régi

jó erkölcs, azóta oly idegen-ízűek a mai

társasestélyek, a mióta a rossz is diadalmat

ül a jó fölött, a mióta az átkozott betli és

szánzadu is belekeveredett ebbe a régi ne-

mes tiszta játékba – azért haragudott rá az

öreg gróf is!

És ti áldott emlékezetű vendég- atya-

ﬁ

- sógor- koma-marasztaló feneketlen

utak, óh hova le-

vétek?! Ti voltatok

főfőfenntartói a mi

népünk világ hírü

nemes erkölcsének,

a vendégszeretetnek

– hol vagytok im-

már…? Mióta az a

sok 70-80 ezer frtos

kő – meg a sok frá-

nya vasút röpít ben-

nünket, mennyire

eltávolodtunk egy-

mástól! Azelőtt ha

Szarvasról Pestre

mentünk, beszál-

lottunk 5-6 helyen,

ott aztán leszedtek

bennünket a kocsi-

ról ölbe, kiszedték

a kerekeinket (már

mint a kocsi kere-

keit), elzárták a gyeplőt hámot, holtra itat-

ták a kocsist, hogy mentűl tovább ott tart-

hassanak bennünket, és lőn sok élő állat-

nak halomása, pinczetokoknak

ürülése,

fáintos

csomó-dohányok megvágatása

stb. stb., és még mennyi sat! Uramﬁ a! Két

hétbe került mire haza kerültünk. S most?

Reggel elmegyünk, este megmegyünk –

nem is érdemes róla beszélni. Azt mond-

ta nekem egy kedves dunántúli asszonyné-

ném: a patvar seperje el a sok bolond vas-

útját azóta jött ránk a baromﬁ -dög, tyúk-

háború, lúd-harcz, rucza-rettegés, malacz-

veszedelem, mióta ezek a vasutak elhord-

ják a házunk előtt a vendégeket!

Az öreg gróf tehát Szarvason rekedt.

Hisz az még csak hagyján, hanem a két

aranyos unokája, a Blanka meg a Szeré-

na kontesszek

, azok is ott rekedének vele

együtt. Bosszankodott is eleget az öreg

gróf, hogy ugyan mit csinál majd ez a két

drága cseléd az unalmas őszi és téli esté-

ken? Ő majd csak eltölti az időt a páterei-

vel, de ezek…? Ezeket megöli az unalom;

halálra untatják ezek a Farahó hét szűk

36 Pinczetok – Formába fújt, hasábos testű üvegpalack

37 Fáintos – Finom, tetszetős, nagyszerű

38 Kontessz – Grófkisasszony