2010. július 1.
Szarvas és Vidéke
10
V
ERSES
POLC
Szerkeszti: Dr. Molitorisz Pál
Matusik Sándor
2010. május 15-én méltó módon ünnepelte alapításának 60. év-
fordulóját a szarvasi Szlovák Általános Iskola, Óvoda és Diák-
otthon. Az iskola a Művelődési Házban ünnepi műsort is adott,
s ezen hangzott el Matusik Sándor öregdiák megható balladája,
érzelmekben gazdag emlékezése, Zima Edina, az iskola hetedik
osztályos diákjának tolmácsolásában. A rendezők fi gyelmességét
dicséri, hogy a vers elhangzása közben a szerző szüleinek képe is
megjelent a háttérben.
Matusik Sándor 1943-ban született Szarvason. Szülei egész
életükben a „Szlovákban” dolgoztak, édesanyja szakácsnő, édes-
apja pedig hivatalsegéd volt. A ma már lebontott szolgálati laká-
suk – melyben a szerző gyermekkorát töltötte – az iskola terüle-
tén volt (a Rákóczi utcai bejárattól balra). Matusik Sanyi egyike
volt az 1949-ben létesült intézmény első diákjainak.
„Mindig is csodáltam azt a csapatmunkát, ami az intézmény-
ben folyt. A tanárok és technikai dolgozók munkája egyaránt
tiszteletre méltó volt. Azt hiszem, az ott megéltek hatására is vá-
lasztottam élethivatásként a pedagógus pályát.” – emlékezik a
„szlovákos” öregdiák.
A balladát az évforduló alkalmával előtoluló emlékek, gondo-
latok ihlették. A vers minden egyes sorából szeretet és vágyako-
zás árad a letűnt évek, hangulatok, tanárai, az iskola egyéb alkal-
mazottai és a kedves, meghitt helyszínek iránt. A forma pedig Ju-
hász Gyula által meghonosított, Ballada a múlt idők dámáiról c.
villoni balladát követi.
Matusik Sándor középiskolai tanulmányait a Vajda Péter Gim-
náziumban végezte. Matematika–fi zika szakos tanári diplomát
Szegeden szerzett. Sikerekben gazdag pedagógusi pályát futott,
ami vezetői kinevezésekben is megnyilvánult. Lelkiismeretessé-
ge, embersége, szaktudása folytán neve fogalommá vált munka-
társai, a diákok és a szülők körében. 1967-től több szegedi általá-
nos iskolában és a Deák Ferenc Gimnáziumban tanított, majd Ju-
hász Gyula Tanárképző
Főiskola szakvezető ta-
nára volt. Közben 1973-
tól kezdődően 17 évet
töltött a közigazgatás-
ban utóbb, mint a Sze-
gedi Városi Tanács Mű-
velődési Osztályának
vezetője.
Tartalmas nyugdíjas
éveit Bólyban éli, csa-
ládja legkisebbje szá-
mos matematika ver-
seny helyezettje.
A most közölt vers
megjelent az Intézmény
jubileumi kiadványá-
ban, az Ozveny Času II.
(Az idő visszhangja II.)
c. kötetben is.
Ballada a múlt idők drámáiról, avagy
egy végzett diák siralmai
(François Villon után szabadon)
Ha itt, iskolám előtt szeptemberi alkonyatkor
Én, a véndiák egy percre megállok,
Akkor halkan megkérdem magamtól,
Hogy Dankó és Janúrik merre jár most?
Hol van Juhász Jánosunk,
Ki sokszor kísérletezett?
Szakkörében hajókat, repülőket
Álmodtak valóra gyerekek.
A mindig hosszú szilenciumok,
A vidám esti zakatolások,
Meleget ontó vaskályhák, s a takarodó…
Eltűntek, mint a tavalyi hó…
S aztán napszálltakor újra kérdem,
Gyapotszedés vagy tán vasgyűjtés volt?
Melynek bevételéből eljuthattunk végre
Aggtelekre, s megcsodáltuk a Balatont.
Hol van a csukamájolaj, melynek ízét
Ritkán enyhítette a gyümölcsízes kenyér?
Hol vagytok bádogvályús fürdőszobák
És Ti, vaságyas, szalmazsákos hálószobák?
A mindig hosszú szilenciumok,
A vidám esti zakatolások,
Meleget ontó vaskályhák, s a takarodó…
Eltűntek, mint a tavalyi hó…
Hol van Sznyida, a történelem tudora?
Petrás, Pataj, Karkus szerető szigora?
S jóságos otyeckónk, Litauszki János?
Szép emlékekkel, hálával gondolunk Rátok.
Hol jár Maczik, Folytán és a többiek?
Kiket szíveink, míg élünk, őriznek!
Andrékovics tanárnő merre jár most?
Köszönjük a sok dalt, s a táncot!
A mindig hosszú szilenciumok,
A vidám esti zakatolások
Meleget ontó vaskályhák, s a takarodó…
Eltűntek, mint a tavalyi hó…
Hol van a hálószobák rendjének őre,
Sonkoly Zuzka néni, tetteink éber fi gyelője?
Csabainé, Juhászné és a többi szeretett gondozó,
Betegségünkben minket féltőn ápoló?
Hol vannak az öreg épületek?
A régi udvar? A kultúrterem?
Hát a kazánház? Hol van Bandi bácsi?
Bár segíthetnénk kis kertjét kapálni!
A mindig hosszú szilenciumok,
A vidám esti zakatolások
Meleget ontó vaskályhák, s a takarodó…
Eltűntek, mint a tavalyi hó…
Hol vannak a bukták, a lekvárral töltöttek?
A disznótoros kaják, s a fi nom rétesek?
Hol vagytok, kik egykoron nekünk főztetek?
A fenséges ebédért már késő a köszönet.
… De jó lenne még egyszer végigmenni
A régi udvaron, a kopott termeken,
A lépcsők öreg köveit taposni,
S az ebédlőbe rohanni éhesen.
A mindig hosszú szilenciumok,
A vidám esti zakatolások
Meleget ontó vaskályhák, s a takarodó…
Eltűntek, mint a tavalyi hó…
Tanulságos utóirat:
Ezért barátom, ha napjainkban itt sétálsz
És megcsodálod hajdani iskolád,
S az idő múlása mögött
Nem érzed meg, hogy Rád mi vár?
Akkor egy nap, ha visszanézel
Ne kérdezd, hogy Ki és merre jár?
Mert megtudod, hogy az iskola és a vakáció,
Számodra csak volt, mint a tavalyi hó…
Sok-sok szeretettel emlékezve:
Matusik Sanyi
A szerző és az előadó