untitled

2010. június 24.

Szarvas és Vidéke

Itt a huszonnegyedik!

Ízelítő a Szarvasi Krónika most megjelent számából – 4. (befejező) rész

A Múltunkat idézve rovat új

sorozat írásaival jelentkezik.

Címe: Szemelvények a szar-

vasi kisipar történetéből. Az a

célja, hogy a már rég feledés-

be merült kisüzemekből leg-

alább azoknak az emlékét őriz-

ze meg, amelyekről fénykép is

fennmaradt. E számban három

egykori kisiparost mutat be há-

rom szerző. Tóth István fazekas

népi iparművész hagyatékát

a Tessedik Múzeum őrzi, de a

Krónika is írt már a műhelyé-

ről. Matók Sándor fényképész

egykori fotóiból ugyancsak a

Múzeumban nyílt kiállítás, de

Székely Jánosné varrodájára

már alig emlékeznek néhányan.

Pedig „Bözsi néni” sok varró-

nőt nevelt a városnak.

„A varrodának annyi mun-

kája volt, hogy egy ember nem

tudta elvégezni, annyi azonban

nem, hogy több családot is el

tudott volna tartani. Ezért Szé-

kely Jánosné ﬁ atal lányokat al-

kalmazott inasnak. Őket meg-

tanította a munka alapvető fo-

gásaira, az ügyesebbek hama-

rosan önállóan is tudtak dol-

gozni, így jövedelmet termel-

tek. A varroda általában 3-4 ta-

nulót foglalkoztatott, fellendü-

lés idején többet is. A hat ele-

mit végzettek három, a polgári

iskolát végzettek két évig tanul-

ták a szakmát. Heti négy napon

át a műhelyben dolgoztak, két

napot az ipariskolában töltöt-

tek. A varrodai napok 8 órakor

kezdődtek, 17-18 óráig tartot-

tak, de amikor a munkák sze-

zonja volt, este tízig is tartott a

munka.”

Ugyancsak új rovat a Város-

történet képeslapokon. Ezt Brlás

Attila

képeslapgyűjtőgyűjtő

szerkeszti, írja – élvezetes stí-

lusban, egykori képeslapokkal

gazdagon illusztrálva. Indulás-

ként az Árpád Szállóról és az

Újtemplomról sztorizik:

„Édesapám mesélte nekem,

neki pedig a dédnagyapám, aki

ácsként vett részt az építkezésen:

– Amikor a torony tetőszer-

kezetének befejező mozza-

nataként a szélkakast kellett a

helyére rakni, felküldtek egy

inast ezzel az utasítással: Sem-

mi mást nem kell tenned, csak a

tengelyt beledugnod a lyukba!

Szegény a 65 méter magas to-

rony csúcsán annyira szédült,

hogy már nem is egy lyukat lá-

tott. Le is kiabált: Melyikbe?

Gyorsan lekönyörögték, és

másnak adták át a megtisztelő

feladatot…

A templom a következő év-

ben elkészült, 1897. július 4-

én szentelték fel. Az eseményt

pontosan rögzítette a követke-

ző képeslap feladója, aki ezt az

egyik legrégebbi, az új temp-

lomról készült képeslapot 1899.

december 31-én (a XIX. század

utolsó napján!) adta fel.”

A Szemle rovatban 15 új ki-

adványt ismertetnek a Krónika

szerzői – mind a 15 városunk-

ban jelent meg. A paletta szí-

nes: van benne jubileumi ki-

advány, tanulmánykötet, régi

szarvasi íróemberek műveinek

új kiadása, antológia, tanul-

mánykötet és még sok más, le-

het válogatni közülük.

A 24. szám zárásaként Szar-

vason történt 2009-ben címmel

10 oldalon át sorjáznak egy év

eseményei.

* * *

Akit érdekel, megvásárolhat-

ja a Krónika 24. számát a köny-

vesboltokban, a Múzeumban,

a Városi Könyvtárban, a Debi

ABC-ben és a Polgármeste-

ri Hivatal portáján. Kellemes,

szórakoztató lapozgatást, ol-

vasgatást kíván minden Kedves

Olvasójának a Szarvasi Króni-

ka szerkesztősége.

Sültkolbász, édes csöröge-

fánk és pörkölt illatát hozta

magával a füsttel terhelt, nagy-

laki, forró, nyári szél június

12-én szombaton. Hogy mire is

volt ez a nagy sütés-főzés, ké-

szülődés? A délalföldi szlová-

kok vásári forgataga fogad-

ta Romániában a szarvasiakat,

ahol Szerb, Szlovák, Cseh és

magyarországi szlovákok kéz-

művesei, gasztro-specialistái

és kulturális csapatai mutat-

ták be egymásnak tájegysé-

geik jellegzetességeit. Ezen a

rendezvényen üdvözölték egy-

mást a hagyományok, a nép-

szokások és a kismesterségek.

Városunkból Szarvas Város

Szlovák Önkormányzata és a

Szlovák Kulturális Kör közös

útján Maczkóné Vera csuhé

és szalmafonó, valamint Ke-

serű Zsuzsa mézeskalács ké-

szítő ízléses portékái csalo-

gatták a vásár résztvevőit a sá-

torhoz, ahol széles bográcsban

„baranina” főtt Kupecz Sán-

dor módra, azaz proﬁ módon

darabolva, szarvasiasan fű-

szerezve. A tikkasztó meleg-

ben minden tájegység a nagy-

közönség elé tárta a maga kul-

turális, gasztronómiai és kéz-

műves specialitásait. Így ke-

rült a képzeletbeli vásári ko-

sárba a csabai Boleráz Citera

Együttes hangszeres játéka,

a csabai Ružička Kórus éne-

ke, Mótyán Tibor és bandá-

jának népzenéje, az aradácsi

asszonyok gombos harmo-

nika szava. Szólót énekelt a

mezőberényi Ocsovszki Ildi-

kó és Mária Krajčíková szlo-

vák és Radomir Karkuš szerb

énekes. De került még a vásári

kosárba csabai sűrű tarhonya,

vanyarci sztrapacska, komlósi

sültkolbász, bakonyi mákos ré-

tes, medgyesegyházi csöröge,

nagylaki kyslicé haluške (diós,

mákos, sajtos knédli), aradácsi

ördögpirula, nagybánhegyesi

spricka, nagylaki grillázs cu-

kor remekművek, házi tész-

ták (šiﬂ íke, brdóce, tarhoňa)

is. A főzősor mesterei a birka-

pörkölt több változatát, sertés

pörköltet, híg tarhonyát, pirí-

tott tésztát kavargattak a nyá-

ri hőség közepette. Főztek még

a mezőberényi szlovák asszo-

nyok is, de kotlíkjukból sen-

ki nem kívánt kóstolni, mert

szappant készítettek. A kis-

iparosok évszázados mester-

ségeket, úgy mint a seprűkö-

tő, hegedű készítő, kosárfo-

nó, kovács, pék, asztalos, szö-

vő, csipkeverő mutattak be,

amit a rendezvényen részt-

vevő csabacsűdi szlovákok is

megcsodáltak. A gyermeke-

ket a pozsonyi Gašparko báb-

színház szórakoztatta manós,

ördögös, hercegnős, varázslós

Kubo című jelenetével.

Vásárﬁ

aként hazahoztuk a

szarvasi és Szarvas környéki

embereknek, akik szívükben őr-

zik őseik hagyományait és kul-

túráját a főrendezők, a romániai

Szlovákok és Csehek Demokra-

tikus Szövetségének és az Ivana

Kraska Kulturális és Tudomá-

nyos Egyesületének szívbéli üd-

vözletét, mely megerősíti, hogy

a földrajzi távolságok ellenére

is, nyelvünk, hagyományaink,

múltunk közösek.

-Maya-

A nagylaki vásárban