2010. június 17.
Szarvas és Vidéke
6
Itt a huszonnegyedik!
Ízelítő a Szarvasi Krónika most megjelent számából – 3. rész
Az átalakult szerkezetű Múl-
tunkat idézve egyik alrovata:
Elődeink életéből. Az egyik
érdekes dokumentum egy pa-
rasztember, Borgulya Mihály
kézírásos feljegyzése 1944-
ből. Nem sikerült kideríteni,
vannak-e leszármazottai, pe-
dig még egykori lakcímét is is-
merjük, Kákán élt, Szarvas, T.
II. 302. sz.. Egy dolgos, munká-
jának élő ember napi feljegyzé-
sei ezek egy kalendárium hátsó
lapjain, amelyen át fi noman be-
szűrődnek az 1944-es év törté-
nelemformáló eseményei is. A
szöveget eredeti helyesírásával
közli a Krónika, így hiteles.
Május. Liba és kacsa tojást
ültettem 1-én. Jószágok kimen-
tek a legelőre 3-án. Tyúktojást
ültettem 8-án. Adóba adtunk
100 pengőt 10-én. Kiskacsákat
eladtam 102 pár 8 p(engő) pár-
ja. Pávát eladtuk 15(-én) közel-
látásra 453 p 60 fi ll. Liba kacsa
pujka gyöngyi tojást ültettem
19-én. Sanyit bevitték (kato-
nának) 22-én. Gyapjút eladtuk
24-én 44 kiló 265 p 76 fi l.
Október. Menydörgöt és
villámlot. Oroszok bejöttek 6-
án. Libákat téptem 19-én ka-
csákat 22-én.
November. Libákat elvitték
11-én mink 16-án.
December. Malacokat vet-
tünk 7-én 180 pengőért 8-án. 3
hónapossak.
*
Ugyanebben a rovatban „Ma-
rika néni mesél” őseiről és
gyermekkoráról (is).
„– Dédnagymamám – Csi-
csely Erzsébet – gazdag család-
ból származott, dédnagyapám
– Nyemcsok István – viszont
többgyermekes szegény család-
ból. Akkoriban a lányok földet
nem kaptak (csak fi úk örököl-
hették), dédmamám stafi rungja
mindössze egy selyem vállken-
dő, egy hímzett bekecs, s egy
tulipános láda volt. Dédapám
szeretetet és szorgalmat hozott.
Tiszta, igaz szerelem kötöt-
te őket össze. A sokgyermekes
Nyemcsok családba bekerült
dédmamámnak nem volt köny-
nyű megszokni az „új” életet.
Otthon vajjal gyúrt kalácsot
ehetett, ott viszont nem volt „fe-
jedelmi” étek, csak görhenye
,
csemegének pedig málé. Ab-
ban az évben (1867), májusban
olyan hideg volt, hogy az ösz-
szes búzakalász lefagyott. Ta-
valyi búza nem maradt, ezért
kellett kukoricával pótolni a
búzalisztet.”
... ”A farsangi mulatság szin-
tén emlékezetes ünnep volt
minden ifjú számára. Ilyenkor
a Csipkár sori fi atalok beöltöz-
tek maskarákba – egyikük ké-
rőnek –, majd átmentek Hosz-
szú sorra, s tót nyelven, tréfás
csipkelődéssel ugratták azokat
a fi atal lányokat, akikről hal-
lották, hogy férjhez készülnek
menni. Nagyon jó szomszédsá-
gi viszonyban voltak a tanyasi
családok egymással. Sőt a vá-
rosháza tisztségviselői is meg-
értésben voltak velük.”
És így folyik tovább a
„mese”.
Akit érdekel, megvásárolhat-
ja a Krónika 24. számát a köny-
vesboltokban, a Múzeumban,
a Városi Könyvtárban, a Debi
ABC-ben és a Polgármesteri
Hivatal portáján.
SCHOOL OF BUSINESS ÜZLETI SZAKKÖZÉPISKOLA
ÉRETTSÉGI UTÁNI TANDÍJMENTES SZAKKÉPZÉSEINK
Gazdasági informatikus Informatikai rendszergazda
Újságíró I. Vám és jövedéki ügyintéző Külkereskedelmi üzletkötő
Pénzügyi – számviteli ügyintéző Vállalkozási ügyintéző
Idegennyelvi ügyfélkapcsolati szakügyintéző
Sportedző
,
Sportszervező- menedzser
JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ:
2010. augusztus 31-ig.
www.sob.hu
Ezen témakörök rejtelmeibe avatta be Gulyás András, a
Tessedik Múzeum régésze június 10-én a szép számú közönséget
a múzeum kellemesen hűvös nagytermében.
Oldott hangnemben vázolta fel, mit is gondolnak a laikusok a
régészről és a régészetről, s ezek után mondta el a valóságot. Fut-
tában végigvezette közönségét az emberiség történetének azon
korszakain, amelyek iránt a régészek érdeklődnek. Gomolyogtak
a kőkorszaktól kezdve a „fém”korszakokon át a Kárpát-meden-
cében valaha is megfordult, rég kihalt népek nevei, és persze sok
„névtelen” nép is előkerült, akiknek sem a nevét, sem a nyelvét
nem ismerjük, csupán tárgyi emlékeiket, amelyeket jótékonyan
őrzött meg az anyaföld.
Megismerhette a közönség az ásatások szakszavainak tartalmát
– lelet, lelőhely, terepbejárás, próbafeltárás, kutatóárok, szelvény
– és menetét, sokszor gyötrelmesen szép vonásait. Hosszan sorol-
ta, milyen adminisztratív vonzatai vannak a régész munkájának.
Szólt a legutóbbi idők felgyorsult leletmentő munkájáról is.
Szó esett – természetesen – a régészet egyik alapvető céljáról, a
különböző korszakok legértékesebb leleteiről. Követhették a hall-
gatók a lelet útját a megtalálástól a kiállításukig. Nemcsak hall-
hattak róluk, láthatták is a vetítőernyőn.
Ki fi zeti a ré-
gészt? – erről is
esett szó. Persze ez
csak szójáték: nem
a régészt, hanem
az ásatásokat kell
fi nanszírozni an-
nak, éppen „tönk-
re akarja tenni”
a lelőhelyeket az
építtetőket. Persze
nem szándékosan,
csupán építkezni
akarnak.
A helyszínen
megjelentek va-
lóban érdeklődők
voltak, hiszen több
kérdés is elhang-
zott az előadáshoz
kapcsolódva.
Kutas Ferenc
A lelettől a kiállításig
Régész – régészet – ásatások
BA
BÁ
K
Z
O
L
T
Á
N
F
E
L
V
É
T
E
L
E