Szarvas és Vidéke
2010. május 13.
7
In memoriam Réthy István
1931. december 25-én született Nagyváradon, ugyanitt
keresztelték 1932. január 18-án, és itt volt elsőáldozó 1941.
május 22-én. A bérmálás szentségét Kőszegen vette fel.
Elemi iskola után középiskolai tanulmányait 1942-től
Kőszegen, a Hunyadi Mátyás Honvéd Katonai Nevelőinté-
zetben folytatta 1945-ig. Ekkor az intézetet Németország-
ba telepítették. „1945 januárjában ott voltam a Németor-
szág felé induló vonatszerelvényen 94-ed magammal.” (Az
idézetek egyik írásából valók.) Nyolc hónapig tartó, Bajor-
országban tett viszontagságos és kalandos út után, tapasz-
talatokkal felvértezve került vissza szüleihez Villachba,
ahonnan 1946-ban visszatértek Magyarországra, és Nagy-
kovácsiban telepedtek le. „Visszafelé a magyar határt már
a családdal léptük át 1946 tavaszán, nagy izgalmak, remé-
nyek és némi félelmek közepette.”
A II. Rákóczi Ferenc gimnáziumban tanul tovább. Gim-
nazistaként sűrűn látogatja a jezsuiták lelkigyakorlatait a
Zugligeti Manrézában. Valószínűleg itt érlelődött hivatása,
innen vezethetett útja a Központi Papi Szemináriumba, ahol
1951-től szerzetesnövendékként teológiát tanult egy évig.
”Egy év múlva villlámcsapásként ért a hír, hogy szerzetesi
orientációm miatt tovább nem tanulhatok. Rájöttem, hogy itt
most dolgozni kell, aztán majd csak „kitavaszodik” egyszer.
Lassan jött.” Négy év kerülőút következik: kisállat csont-
váz-preparálás az ISZEI-ben (Iskolai Szemléltető Eszközök
Intézete), 2 év munkaszolgálatos sorkatonaság és végül mű-
szaki rajzolás az AGROTERVBEN 1956-ig.
Ekkor dönt másodszor a papi hivatás mellett, és folytatja
teológiai tanulmányait Szegeden. 1960. június 19-én pap-
pá szentelte Dr. Hamvas Endre csanádi püspök, első szent-
miséjét 1960. június 26-án mutatta be Nagykovácsiban. A
szentmise ünnepi szónoka az akkor Máriaremetén élő Dr.
Werner Alajos atya volt.
„1960-ban elértem a papszentelésig. Nagy öröm, remé-
nyek, munkakedv, tenni akarás, aztán a realitás kemény
talaján csiszolgattam, idomítgattam gondolataimat.”
Káplán Kondoroson (1 év), Debrecenben (1 év), Gyulán
(2 év), Szarvason (3 év) és Békéscsabán (4 év). Ismét Deb-
recenben káplán 1971–1982 között, ugyanakkor hittanár a
Svetits Katolikus Gimnáziumban 1972-től 1980-ig.
Plébános Gyomaendrődön (7 év), Békéscsabán (1 év),
Gyulán 1990–94 között. Itt kezdeményezője, motorja és
lelke a Karácsonyi János Római Katolikus Gimnázium és
Általános Iskola alapításának, megindításának. 1994-től
2005-ig plébános Szarvason, ahol az Evangélikus Általá-
nos Iskola és Óvoda alapítását és működését segíti.
A 2005-2006-os tanévben a Szegedi Papnevelő Intézet
rektora.
Egyéb megbízatásai: Békéscsabán az Egyházmegyei Hit-
oktatóképző levelező tagozatának 1994–2005 között tanára,
2001-től igazgatója. Püspöki Bíróságon bíró: 1999–2009.
(Címei: 1980– püspöki tanácsos, 1986– c. tordai apát,
1995– a Vitézi Rend tagja – Édesapja után).
Végül Algyőn plébános. 2009 januárjában a már több
éve tartó betegsége nagyon súlyossá válik, kórházi kezelés-
re szorul, plébánosi teendőit nem tudja már ellátni. 2009.
március 1.-től nyugdíjba kényszerül. Átmeneti, szeretet-
otthoni tartózkodás után Nagykovácsiba tér, mert három
testvére közül kettő itt él. Szeretett volna segíteni a nagy-
kovácsi plébánosnak, de ez egyre nagyobb erőfeszítésébe
került. Megfordult a helyzet: betegségében, elesettségében
Gábor atya segített neki, kimondhatatlanul sokat.
Nagykovácsi otthonából szólította magához az Úr 2010.
április 13-án.
”Az Atya, a Fiú és a Szentlélek, a teljes Szentháromság
nevében szeretnék hálát adni mindazon évekért, amelyeket
az Egyház és Hazám szolgálatában tölthettem. ...”Szeret-
ném, ha Nagykovácsiban temetnének el, közel a temetőká-
polnához.”
(VÉGRENDELETÉBŐL)
Réthy Mária
Dr. Gábris József
(1928 – 2010)
Türelemmel viselt,
hosszas betegség után el-
hunyt dr. Gábris József,
a Vajda Péter Gimnázi-
um egykori igazgatója.
Bizonyára kevesen emlé-
keznek rá, pedig 11 éven
át élt Szarvason. Később
is vissza-visszajárt; volt
kollégáinál, barátainál
töltött családjával kelle-
mes napokat a városban,
amíg egészségi állapo-
ta megengedte. Életének
szarvasi éveit megelőző
és az azt követő szakasza
jobbára Esztergomhoz kötötte.
A szlovákiai Szőgyénben született, itt járt elemi iskolá-
ba. Esztergomban és Komáromban végezte a középiskoláit,
1954-ben szerzett ált. iskolai magyar szakos, 1959-ben tör-
ténelem szakos középiskolai tanári diplomát. 1960-ban lett
bölcsészdoktor.
1960–1969-ig a Vajda Péter Gimnázium, 1969–1971-ig a
Középiskolai Kollégium igazgatója volt. Igazgatósága ide-
jén adták át a gimnázium Vajda Péter utcai új épületét; ek-
kor épült fel társadalmi összefogással a Körös-parti nyaraló,
amely kulturált kikapcsolódási lehetőséget biztosított a ta-
nárok és tanulók számára. Ekkor alakították ki az iskola fi -
zikatanárai a gazdagon felszerelt fi zikai előadót és szertárat,
bővítették a gyakorlati foglalkozás tanműhelyeit egy varro-
dával. Az 5+1-es gyakorlati oktatás országos megszünteté-
se után az iskola – gazdagon felszerelt műhelyei révén – ún.
statútumos iskola maradt, amelyben tovább folyt – bemutató
jelleggel is – a gyakorlati oktatás.
Szarvasi éveiben vezetői munkája mellett berkapcsolódott
a község társadalmi életébe. 1961–69-ig az általa újjászerve-
zett Szarvasi Öregdiákok Baráti Körének elnöki tisztét töl-
tötte be.
Sajátos egyéniség volt. Munkás hétköznapjaiban szin-
te mosolytalan, keveset beszélő, tömören fogalmazó ember.
Munkatársait elsősorban teljesítményük alapján értékelte, a
hiányosságokra kendőzetlenül hívta fel a fi gyelmet. A telepü-
lés vezetőivel való kapcsolatát is ez jellemezte. E tulajdonsá-
gai megosztották a tantestületet: tevékenységét a nagy több-
ség elismerte, stílusáért nem mindenki kedvelte. Ugyanak-
kor társaságban, baráti körben feloldódott; derűs vidám, tár-
sasági embernek bizonyult.
1969-ben munkáltatói döntéssel került a Kollégium élére,
ahonnan 1971-ben iskoláinak (és első munkahelyének) szín-
helyére, Esztergomba távozott. Kapcsolata azonban nem sza-
kadt meg a várossal. Örömmel fogadta, hogy számontartják
(Ki kicsoda, Szarvas, 2010).
Esztergomban 1971–1992-ig a Tanítóképző Főiskolán dol-
gozott, főiskolai docens, 1981-től főiskolai tanár, 1985-ig
főigazgató-helyettes. Oktatási területe: magyar nyelvtan,
nyelvművelés és a legújabb kori magyar történelem volt. Hét
önálló kötetet jelentetett meg Esztergom és Szőgyén helytör-
ténete tárgykörben (monográfi ák, családtörténetek), kisebb
terjedelmű írásai napilapokban, folyóiratokban, a főiskola
kiadványaiban, a szarvasi gimnázium évkönyveiben jelentek
meg. Számos kitüntetéssel ismerték el munkáját.
Búcsúznak Tőle mindazok, akikkel együtt dolgozott,
akik tisztelték és szerették, akik tanítványai, ismerősei
voltak.
Kutas Ferenc