untitled

Szarvas és Vidéke

2010. február 18.

Makan Zsuzsa

Fénygyöngy

Szél szárnyával égre hófelhőket görget,

Szél szárnyával égre hófelhőket görget,
elhozzák minekünk, mit összegyűjtöttek.

elhozzák minekünk, mit összegyűjtöttek.
Rés nyílik fellegen, kiengedi kincsét,

Rés nyílik fellegen, kiengedi kincsét,
Föld áhítva várja, felveszi az ingét,

Föld áhítva várja, felveszi az ingét,
fehéret, szikrázót, fénygyönggyel kivarrva,

fehéret, szikrázót, fénygyönggyel kivarrva,
aztán takaró hull, puha kristálytiszta.

aztán takaró hull, puha kristálytiszta.
Még néhány hópihe álmos tájat simít,

Még néhány hópihe álmos tájat simít,
mint jó anya szokta, álomba szenderít.

mint jó anya szokta, álomba szenderít.
Úgy száll alá, mintha csak csúszna fényszálon.

Úgy száll alá, mintha csak csúszna fényszálon.
Tán ima száll fel így, ilyen angyalszárnyon.

Tán ima száll fel így, ilyen angyalszárnyon.
Amilyen messzire szemsugár csak ér el,

Amilyen messzire szemsugár csak ér el,
fehér lepel terül, összeér az éggel.

fehér lepel terül, összeér az éggel.

2009. december

Az a Hatalmas Harmadik

Mostanában több az olyan jellegű szabadidőm, amit unoka-

őrzés közben – különösen a gyermek hosszú, édes alvásai alatt

– csak olvasással tölthetek. Furcsa volt ez a kellemes kényszer,

hogy most pedig olvasnom kell! – sokat. Újat, de a múltból. Ez

volt a legnehezebb: kiválasztani.

Régen nagy olvasó voltam. Nem kötelességszerűen, nem-

csak a kötelező olvasmányokat. Nem! – szenvedéllyel, minden

időmet kitöltve. Diákéveim alatt szinte az egész magyar, és vi-

lágirodalom nagyjait olvastam, már 14 éves koromban a Jókai

díszkötéses sorozatot olvastam, de más magyar írókat is, akik

közül különösen Gárdonyi tetszett. Nem is a történelmi regé-

nyei, hanem a novellái, amiben – és ezt sokan nem is tudják

– igen termékeny volt.

Különösen jól képzett magyartanárom rávett minket az iro-

dalmi szakkör keretében, hogy elolvasott könyveinkről olva-

sónaplót vezessünk. Ezekről a kivonatolt művekről időnként

be is kellett számolnunk. Az egyik ilyen beszámolón Gárdo-

nyi egy novellájáról kérdezett tanárom, melynek címe „Az a

Hatalmas Harmadik” volt. Szerelmes tárgyú elbeszélés volt,

eléggé szokványos, a címén át is siklottam afféle serdülőlá-

nyos felületességgel. Így a kérdés váratlanul, zavarbahozóan

érintett: Mit jelent ez a cím? Magyarázd meg! Mi az a Ha-

talmas Harmadik? Nem tudtam hirtelen válaszolni, pedig jó

szókincsű magyaros voltam, de úgy éreztem, hogy e kérdés-

re a válasz túlnő koromon. Tanárom moso1ygott. A szerelem

– mondta – de hiszen ha ﬁ gyelmesen olvastad, feltűnt volna,

hogy Gárdonyi maga is megfogalmazta ezt. Az a kényszerítő

erő ami embereket összekapcsol – néha hirtelen– , s melyből

sok öröm, de szenvedés is származhat.

Hosszú évtizedek múltán, amikor bizony nem sok időm ma-

radt a gyerekek mellett az olvasásra – és a TV-őrület vala-

mennyire minket is mérgezett – nem sokat gondoltam

Gárdonyira, novelláira, régi olvasmányaimra.

Most azonban váratlanul a múlt a maga egyszerűségével,

szépségével felbukkant életemben. Vágyódom szinte a Gárdo-

nyi Géza-féle paraszti egyszerűségű, vidéki tisztaságú, hami-

sítatlan magyar írásokra.

Egy csöndes órámban eszembejutott Gárdonyi és ez a

zavarbaejtő novella. Kezdtem utánanézni. Szerettem volna

most már tapasztaltabban elolvasni. Jártam az antikváriumo-

kat, de címe után senki sem tudott segíteni. Már majdnem fel-

adtam, amikor középső ﬁ am ajánlotta, iratkozzak be a kerületi

könyvtárba. Tudta, hogy túl nagy kedvem nincs hozzá, mivel

az otthoni elég nagy könyvtárunk kielégítette eddig még igé-

nyeimet. Mégis elmentem. Táskányi könyvet hordtam haza és

rászálltam Gárdonyira. A novelláira. Három-négy vaskos no-

velláskötetét olvastam, több mint 150 novellát, a keresett még-

sem volt köztük.

Már majdnem feladtam, amikor végre egy díszkiadásos

Gárdonyi kötetet találtam, négy kisregénnyel. Az egyik a ke-

resett volt.

Napokig boldoggá tett, olvastam, lassan élvezve minden so-

rát. A végén be kellett vallanom, kissé csalódtam. Ennél sok-

kalta szebb novellákat olvastam mostanában tőle. Mégis… Az

emlék… Az győzött. Így mindenestől.

Schné Bolla Magdolna

A Szent István Egyetem

Víz- és Környezetgazdálkodási

Kara valamint a Tessedik Öreg-

gazdász Egyesület kiadásában

megjelenő Agrártörténeti füze-

tek immár 20. számaként a na-

pokban jelent meg dr. Vincze

Ferenc (1914–1993) visszaem-

lékezése.

A szerző 1950–1963 között,

a leghosszabb ideig töltötte be a

szarvasi Középfokú Mezőgaz-

dasági Iskola igazgatói székét,

majd a főiskolai kar tanszékve-

zetőjeként vonult nyugdíjba.

Vincze Ferenc nem Szarva-

son született, mégis városunk ﬁ a

volt; szinte teljes élete, munkás-

sága „második szülőföldjéhez”,

Szarvashoz kötötte. 43 évet élt

városunkban. Élete korszako-

kat ívelt át, a dualista Magyar-

országon született, pályája a két

világháború közötti korszak-

ban bontakozott ki, végig élte és

szenvedte a második világhábo-

rú megpróbáltatásait, a koalíci-

ós korszakot, majd a Rákosi és

Kádár nevével jelzett kort.

Szerény, elkötelezett, lelki-

ismeretes katonája volt hivatá-

sának, a pedagógus pályának.

Derűs egyénisége, embersége

rokonszenvessé tette alakját a

legnehezebb időkben is.

A lebilincselően érdekes, él-

vezetes stílusú visszaemlékezé-

seiből nemcsak személyes sor-

sa bontakozik ki, hanem meg-

ismerhető a szerző kora, a tár-

sadalmi háttér is.

A közel száz oldalas, illuszt-

rált füzet a szarvasi Digitális

Kalamáris nyomtatásában ké-

szült el, s a Szent István Egye-

tem Víz- és Környezetgazdál-

kodási Kara könyvtárában sze-

rezhető meg.

Ezúton is köszönjük olvasó-

ink támogatását, a füzetek meg-

vásárlása teszi lehetővé a to-

vábbi számok kiadását. Egyben

örömmel fogadjuk esetleges ag-

rártörténeti témajavaslataikat a

további számokra. Javaslataikat

juttassák el a sorozatszerkesz-

tőkhöz, az Egyesület címére.

5540 Szarvas, Szabadság út 1-3.

Esetleg elektronikus levélben:

gazdasz07@freemail.hu.

A kiadók

Könyvismertető

Hajóskuktaságtól a

tanszékvezetésig

Dr. Vincze Ferenc visszaemlékezései

AGRÁRTÖRTÉNETI FÜZETEK

20.

HAJÓSKUKTASÁGTÓL A TANSZÉKVEZETÉSIG

LET

KÉPEK

Dr. Vincze Ferenc visszaemlékezése

Szerkesztette

MOLITORISZ PÁL

Szarvas

2010