untitled

2010. február 4.

Szarvas és Vidéke

(folytatás az 1. oldalról)

folytatva mondta el Fabó Éva a szarvasi

múzeumban lévő seccok történetét. A mű-

vész a ’40-es években festette a jóságot és a

rosszaságot szimbolizáló műveket, de alig

két esztendő elteltével – nyilvánvalóan po-

litikai okokból – lemeszelték azokat, soká-

ig nem is lehetett tudni, hogy itt falfestmé-

nyek rejtőznek. Később persze lekerülhe-

tett a munkáról a mésztakaró, s ekkor vált

nyilvánvalóvá, hogy restaurálni kellene a

két alkotást, ekkor találkozott Fabó Éva, a

frissen végzett restaurátor a Mesterrel, Cs.

Pataj Mihállyal. Ő azt mondta, nincs ide-

je ezzel – mármint a restaurálással – fog-

lalkozni, de biztatta Fabó Évát a munka

elvégzésére. Így aztán, amikor a múzeum

dolgozója lett, úgyszólván Cs. Pataj Mi-

hály engedélyével, megbízásával látott eh-

hez a munkához. Köz-

ben Szarvason hirdetést

adtak fel, hogy Cs. Pataj

képeket kérjenek kölcsön

a kiállításhoz, s felvették

a kapcsolatot a művész

Szegeden élő családjával,

és a szintén szegedi Tóth

Attila művészeti íróval,

akik sokat segítettek ab-

ban, hogy a január végi

kiállítás megnyitóra igen

gazdag és értékes anyag

kerülhetett a közönség

elé. Fabó Éva megkö-

szönte mindenkinek a

segítségét, akik hozzá-

járultak a kiállítás létre-

jöttéhez. Dr. Tóth Attila

nem hagyományos mű-

vészetkritikával készült

a szarvasi tárlatnyitóra,

hanem – mint mondta –

az embert, a festőt, a gondolkodót kíván-

ta megidézni, akihez személyes élmények

is fűzték. Egykori általános iskolai rajzta-

nára, később a szegedi főiskolán mestere,

majd atyai jóbarátja volt ugyanis Cs. Pataj

Mihály, 2008-ban bekövetkezett haláláig.

A múltidézés közepette kiderült, hogy az

1947-től 1959-ig Szarvason élő és alkotó

művész a város jellegzetes alakja volt, ha-

talmas termetére, mackó-alkatára és vég-

telen jó szívére nem csak tanítóképzős ta-

nítványai, de legalább a fél város is jól em-

lékszik. Rengeteget festett, életeleme volt a

festés, így a tehetséges Rudnay-tanítványt

szárnyaira kapta a hírnév. Alapot szolgál-

tattak erre metszetei, akvarelljei, olajképei,

pannói és seccoi. Így került 1959-ben Sze-

gedre, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola

rajz tanszékére, ahol 23 évig oktatott, majd

egy évtizedig – nyugállományba vonulásá-

ig – vezette a tanszéket. Szegeden élve mé-

lyült bele a keleti ﬁ lozóﬁ ába, aminek hatá-

sai felfedezhetők az ikonokat idéző képein.

Cs.Pataj Mihály fantasztikus színes-

szimbolikus világot épített, s méltán futott

be komoly karriert életének 87 esztendeje

alatt. Tóth Attila befejezésül megköszönte

mindenkinek, aki eljött a kiállítás megnyi-

tóra, hogy életben tartják Cs. Pataj Mihály

emlékezetét, s jelezte, hogy Szeged is ké-

szül egy méltó kiállítással a Mester mun-

kásságának bemutatására.

Kassák Lajos

ESTMÉNYEIM

ELŐTT

Állok a képeim előtt

a képeim előtt

amiket én szültem

nagy erőfeszítéssel

de veríték nélkül

egy jó napom

jó óráján

a világosságban

a csendben

oly távol mindentől

hogy megkülönböztethetetlen

voltam a való világtól.

Ugyanaz a vágy gyötört mint a szüzeket

ugyanaz a mozdulatlanság súlyosodott

bennem

mint a kövekben

s mégis a távolság vonzása röpített

egy szín

egy forma

egy vonal felé

melyek az én

halhatatlanságomat

rejtik magukban.

Földszagú, földszínű szuggesztív festői világ

A jóság secco

A gonoszság secco

Munka közben