2010. február 4.
Szarvas és Vidéke
10
V
ERSES
POLC
Szerkeszti: Dr. Molitorisz Pál
Dr. Szitó Balázs: Szarvasi emlékek
A Szent István Egyetem Víz- és Környezetgazdálkodási Kara
2009. szeptember 9-i évnyitóján kedves élményben volt részünk.
Berta Dániel, elsőéves hallgató elszavalta a Budapesten élő szar-
vasi öreggazdász, Szitó Balázs Szarvasi emlékek c. nagyobb lé-
legzetű, gondolatokban gazdag versét. A megható költemény
megérintette a hallgatóságot, sokan érdeklődtek a szerző szemé-
lye iránt.
Szitó Balázs neve ismeretlen volt a résztvevők előtt, ezúton rö-
viden bemutatom a szerzőt.
A Bihar megyei Hencidán lévő
Kődomb-tanyán született 1925. ja-
nuár 17-én. Édesapja gazdasági cse-
léd volt. Elemi, majd a polgári isko-
láit Berettyóújfaluban végezte, ki-
tűnő eredménnyel. Középiskolai ta-
nulmányait Kachelman Kurt igaz-
gatósága idején, 1939-ben – immár
több mint hetven éve – kezdte meg a
szarvasi Tessedik Sámuel Középfo-
kú Gazdasági Tanintézetben, a kép-
zés teljes ideje alatt tandíjmentessé-
get élvezett. 1943-ban végzett. A há-
borús események megakadályozták
tanulmányai folytatását, 1944 végén
a leventékkel Németországba vitték. 1945 áprilisában amerikai
fogságba esett, s 1946 februárjában került haza. 1949-ben a Gö-
döllői Agrártudományi Egyetem Agrárközgazdasági Karára irat-
kozott be, s 1953-ban kitüntetéssel végzett. Doktori címet a Ma-
gyarország mezőgazdasági kivitele c. disszertációjával szerzett
1962-ben. E munkája a következő évben nyomtatásban is megje-
lent. Több mint harminc éven át az Országos Tervhivatal munka-
társa volt, mint a mezőgazdasági főosztály osztályvezetője vonult
nyugállományba.
A most közzétett versét 2008 decemberében, vasdiplomájának
átvétele alkalmából írta. Felidézi a meghatározó szarvasi diák-
éveket, a felkészülés, a felnőtté
válás korszakát. A vers minden
sorából szeretet és vágyako-
zás árad a letűnt szarvasi évek,
hangulatok, tanárai, diáktár-
sai és a kedves, meghitt hely-
színek iránt. Eltöpreng a múló
időről, az iskolai élményekről,
örömökről, bánatokról, a jövő-
ről, magáról az emberi sors-
ról. Megbékélve, derűslélekkel
gondol a közelítő őszre, s mint-
egy válaszként szívében ekkor
is egy vidám gazdásznóta csen-
dül fel.
Dr. Szitó Balázs pályájával
és e versével is méltó módon
rótta le háláját az Alma Mater-
nek. Köszönjük a szívhez szóló,
megható költeményt.
Szarvasi emlékek
Öreggazdász! Ha egyszer majd erre jársz,
Régi iskoládra oly könnyen rátalálsz.
Emlékét örökké szívedben hordozod,
Ifjúkorodban évekig ez volt az otthonod.
Még gyerek voltál, mikor kapuján beléptél,
Az évek során felnőtté itt értél.
Sok szép reményedet rejtik e falak,
Mit megálmodtál diákéveid alatt.
Mint anya gyermekére, rád úgy vigyázott,
Ha ellene vétettél, ő megbocsátott.
Számodra tudást bőkezűen adott,
Légy büszke, hogy fi ává fogadott.
Óvott, tanított és emberré nevelt,
S mint te őt, téged soha el nem felejt.
Hű Alma Mater! Százéves nemsokára!
Kérd Isten áldását erre az iskolára.
Öreggazdász! Ha egyszer majd erre jársz,
Tanáraid közül már senkit nem találsz.
Testük földbe, lelkük mennybe költözött,
Ám szellemük őrködik e falak között.
Megérzed, ha szemük fentről rád tekint,
S te a régi kisdiák leszel megint.
A kopott padhoz lépnek, hol egykor ültél,
Számon kérik: az Életre jól felkészültél?
A sok jó tanácsot mind megfogadtad,
Azokat utódaidnak hűen továbbadtad?
Most is hallod tanáraid bölcs szavát:
Szeresd az embereket és e gyönyörű hazát!
Már elhallgattak, lezárták szemüket,
De haló porukban is áldod nevüket.
Sírjuknál fogadd: őket sosem felejted!
És ne szégyelld, ha értük könnyed ejted.
Öreggazdász! Ha egyszer majd erre jársz,
A régi cimborákra – lehet – hiába vársz.
Tablódon a képeket meghatva nézed,
Kedves alakjukat sorra felidézed.
Régen láttátok egymást, Istenem, de rég!
Már azt sem tudhatod, élnek-e még.
Találkoztok-e valaha, sok jó barát
Itt, ezen a földön, vagy csak „odaát”?
Emlékezzetek az első gazdászbálra,
Vidám vonulásokra, a Sárgulásra.
Örökre összekötnek a szép szarvasi évek,
Nagy kár, hogy vissza már sohase térnek.
Földi létetek, ha egyszer majd véget ér,
Fáradt testetek a földbe pihenni tér,
Felsejlenek a boldog diákévek,
S halkan felcsendül egy vidám gazdászének.
Öreggazdász! Ha egyszer majd erre jársz,
A régi kedves helyekhez hamar eltalálsz.
Rád csodálkoznak – látod – mind megismert,
Az utcák, a házak és a csodás Pepi-kert.
Iránytű nem kell, lábad arra tart,
Hol árnyas fáival várt a Körös-part,
A liget, – sétányán de sokszor jártál –,
A festett pad, hol egykor egy lányra vártál.
És még mennyi minden! – ha volna több időd,
De elszálltak az évek s fogytán az erőd.
Megöregedtél, le nem tagadhatod,
Közeleg az ősz, de volt szép tavaszod.
Életedre az alkony gyenge fényei borulnak,
Az emlékek is már egyre halványulnak.
Hogy elfelejted-e? Ugye nem hiszed?
Égi utadra mind magaddal viszed.
Dr. Szitó Balázs
Berta Dániel a verset szavalja