Szarvas és Vidéke
2010. január 14.
7
Gyalogolni jó
Ez a két szó regénycím. Sokan, akik olvasták tudják, hogy Móricz
Zsigmond regénye. Bevallom, a regényt nem olvastam. Talán nem
is olyan jó, mint a címe. Mert ez a cím jelmondat, életstílus, a vidék
varázsa, ahol ezt lehet tenni, hosszan és nyugodtan, nagyokat és mé-
lyet lélegezve. Ez a cím nagyon jó, sokatmondó, életigenlő – de szó
sincs arról, hogy
reklám lenne –, az egészséges élet ajánlása, eszköze, amivel ma-
napság olyan sokat foglalkoznak, szinte ahová csak nézel, minden
azt harsogja: mozgás, sportos élet, a rendszeres
torna és ehhez hasonlók.
Én nem erről, illetve nem csak erről és nem is így szeretnék írni,
ahogyan a plakátok, TV-reklámok ezt teszik.
Idestova 10 éve már, hogy az úgy adódó sétákat komolyan vettem,
naponta hosszabbá tettem és mivel szellemi szabadfoglalkozású let-
tem, nem voltak többé napi 8 órás munkakötődéseim a munkahe-
lyemen, hanem otthon dolgozhattam akkor és annyit amennyit csak
akartam és amennyit kellett – így senki sem fogja elhinni, hogy ed-
digi szenvedélyeimet egy újabb gyarapította: a gyaloglás.
Ez nem séta, nem szabad összetéveszteni vele, hanem célszerű és
bizonyos ritmusú mozgás, naponta l-2 órás vagy több – és ez boldog-
gá tett. Ehhez szabtam bevásárlásaimat, ügyeim intézését. Kezdtem
olyan boltokba, olyan piacokra járni, amely egy háromnegyedóra
gyaloglást jelentett, és ahonnan vissza is kellett jönnöm.
Amikor életemet rendszeresen és naponta ezekhez a túrákhoz
kezdtem szabni, titkos öröm, valamiféle önbecsülés érzése ragadott
meg, ami a fáradtságot is örömmé változtatta.
Ahogyan a jelenről írok, gondolataim múltat idézően cikáznak kö-
rülöttem, és mint ahogy általában megtörténik, ezek után velem, e
gondolatok kaput is nyitnak a múlt felé, igazolásképpen és nosztal-
giázva. Csak a gyaloglásról írok, és micsoda régi szép emlékek ele-
venednek meg előttem…
Tanyavilágban hosszú kövesút, dűlőutak, majd mesgyék nyílnak
belőle. Kihalt a vidék, ameddig a szem ellát tanyák, itt-ott kilométer-
nyi távolságban egymástól, megbújva az őket körülvevő akácfáktól.
A tanyák módosak, mert a Békés megyei tanyavilág soha nem volt
szegény, a föld jó és az emberek szorgalmasak. Az úton a május esti
szelíd fényben idősebb hölgy halad. Látszik rajta, hogy nem tanya-
beli, nem kosarat tart a kezében, hanem nagyobbfajta retikült amibe
füzetek, iskolai naplók is beleférnek. Öltözete nem parasztos, de
nem is rí ki ebből a környezetből. Ő a Tanító néni, ennek a tanya-
világnak a Tanítónénije, aki a faluból, éppen egy értekezletrő1 rója
hazafelé a szép tanyasi iskolába a kilométereket, könnyedén, elgon-
dolkozva. Mellette egy motor-
bicikli tűnik fel, fi atalasszony-
nyal: – Tanító néni, jöjjön, elvi-
szem! Anyám mosolyogva kö-
szöni meg, de kissé félénk az ef-
féle, akkoriban még modernnek
tűnő járműhöz. – Jól esik gyalo-
golnom, így tudok pihenni csak,
kiszel1őztetem a fejem és élve-
zem ez a gyönyörű tanyasi csen-
det és a jó levegőt.
Szerettem, hogy ilyen volt
Anyám. Egyedül élt ott, tanított,
mi már kirepültünk, gyermekei,
ő pedig komoly hivatástudattal
végezte a kis elemisták oktatá-
sát, akik bizony kilométereket
gyalogoltak az iskolába, télen
ködmönkében, kis csizmában.
Szerették a Tanítónénit. Oly-
kor, ha szüleiknek valamiféle
hivatalos iratot, kérvényt, más
efféle jogi dolgot kellett írniuk,
szépen becsomagolva elküldték
a Tanitónéninek, ha volna olyan
kedves és megírná…
Sok kedves, igazán tollvégre
való történetekből álljon itt egy,
amit egy jó Tanítónéni soha
nem felejt, de meg is mosolyog-
ja a gyerekek igyekvő kedves
naivitását.
Év végén, záróünnepély-
re egy másodikos kisfi ú nagy
cserép virággal igyekezett a
Tanítónéni felé szégyenlősen,
de határozottan szerette volna
megoldani a virágátadás nehéz-
ségeit. Anyám felé nyújtva így
szólt: – Tanítónéninek hoztam,
a cserép is a magáé lehet.
Családi mondás lett belőle! A
kisiskolás még nem tudta meny-
nyire frappánsan jutott túl za-
varán.
Végül összegezni kellene, mi
is volt a célom, mondanivalóm?
Oh, hisz ez csak egy regény címe
volt – de micsoda óriási értékek
rejtőznek mögötte!
Schné Bolla Magdolna