2009. december 23.
Szarvas és Vidéke
4
Igenis léteznek olyan dolgok, amikért érdemes egy hideg szom-
bati napon hajnali négy órakor felkelni. A bécsi advent pontosan
ilyen volt.
Ugyanígy gondolta ezt rajtunk kívül még közel negyven diák-
társunk, akikkel kilátogattunk a méltán híres karácsonyi vásár-
ra... Na de, kezdjük az elejéről.
December ötödike, szombat. Reggel öt óra, avagy igencsak ál-
mos ábrázatú utasok. A busz remek: Kényelmes, jól fűtött, lehet
benne aludni. Az utazás első órája ezzel nagyjából el is telt.
Ahogy kezdett feljönni a Nap, mi is magunkhoz tértünk, az
osztrák-magyar határnál már réges-rég pezsgett az élet a buszon.
Meghallgattunk egy-egy rövid beszámolót Bécsről, az adventről
és a vásárokról, énekeltünk (vagy legalábbis próbálkoztunk vele),
végül pedig karácsonyi zenéket hallgatva teremtettük meg a tö-
kéletes hangulatot. Az osztrák fővárosba érve már akkor is vil-
logtak a fényképezőgépek, mikor a buszon ültünk. Ha mást nem,
hát a „Hű, ezt nevezem!” autókat igyekeztek megörökíteni a lel-
kes rajongók.
Az utunk célja persze nem ez, és nem is kizárólag a ratha-
usplatz-i vásárosok kifosztása volt. A városnézés ugyanúgy elő-
kelő helyen szerepelt a programban. Rövid idő állt rendelkezé-
sünkre, amit próbáltunk a lehető legjobban kihasználni. Bejártuk
a belvárost, megnéztük a Stephansdom-ot, a Várszínházat, a par-
lament épületét (és örömmel állapítottuk meg, hogy a miénk azért
mégiscsak szebb). Közben néhányunk mindig rossz helyen állt:
vagy a számunkra azóta is rejtélyes logikával kanyargó kisvasút,
vagy a gyönyörű lovas kocsik gázoltak el minket majdnem.
Hát, igen, hangulat, az aztán volt. A „Vorsicht!” (Vigyázat!)
szót pedig mindenki egy életre megtanulta.
Egy kevés sült gesztenye és puncs után megérkeztünk a Rat-
hausplatz-ra, vagyis a városháza előtti térre, ahol felaprózódott a
csoportunk. Két-három fős osztagokban rohamoztuk meg a vá-
sári bódékat.
És, hogy mi is történt azután?...
Fogytak a klasszikus karácsonyi, bécsi ételek, az biztos. Szin-
túgy fogyott a forralt bor, ezzel egyenes arányban az euróink, vi-
Advent Bécsben
szont egyre inkább emelkedett a hangulat. A szemfüles Milka-ra-
jongók a vásártól nem messze helyet kapó „minden lila” rendez-
vényre is benéztek, ahol egy kis fotózkodás után ajándék-csokit
kaptak a Mikulástól. Sőt, ha „szerencséjük” volt, az osztrák tévé-
be is bekerülhettek...
Nem beszélhetünk mindenki nevében, de azt mégiscsak meg
kell említenünk, hogy a karácsonyi vásár jó pár embernél megol-
dotta az idei ajándékhiány-problémát is. Külön öröm, hogy ezen
a Jézuska-vásáron még élnek a régi szép hagyományok, és igazi,
igényes árukat lehet itt találni. Úgy látszik, minőség nem csak a
mesékben van.
Milyen az adventi Bécs este, éjjel? Ezt nem írjuk le, mert nem
tudnánk. Látni kell. A furcsa, nappal még kusza és átláthatatlan
díszek egyszeriben csodaszép fényárba borították a várost, órá-
kig képesek lettünk volna egyszerűen csak sétálni az utcákon,
gyönyörködni bennük.
Bízunk abban, hogy ez az út egy új hagyomány kezdetét is je-
lenti majd. Bécsi advent egyszer van egy évben, és bizony kár
volna kihagyni!
Kalivoda Ágnes, 12.J
SZVKKI Vajda Péter Gimnázium
Választókörzetem valamennyi lakójának és
Szarvas város minden polgárának
Békés Karácsonyt és
Sikeres Boldog Új Évet Kívánok
Lohr Gyula, a 3. sz. választókörzet
önkormányzati képviselõje