2009. december 17.
Szarvas és Vidéke
2
Mélyen tisztelt Gyászoló Család, végtisztességtételre egybe-
gyűlt, együttérző társaim a gyászban és az emlékezésben!
Szarvas város valamennyi lakosa nevében hajtom meg fejem Me-
lis Györgynek, Szarvas fi ának és díszpolgárának, szeretett „Föl-
di”-mnek ravatala előtt, a szarvasiak legőszintébb tiszteletével.
A lélek békességét kereső gondolataim alapjául Kölcsei Ferenc
szavait választottam:
„Halhatatlan lesz az, aki tetteiben megemlegettetik” – írja
a költő.
Tisztelt Emlékezők!
Most, amikor visszatekintünk egy kialudt földi életre, és képze-
letünk bebolyongja a múlt- immáron örökre elcsendesült, de va-
lós történéseinek terét és idejét, mindannyian szomjazunk effajta
vigasztaló üzenetre, melytől lelkünk nyugalmát reméljük. Bizo-
nyára sokunkban fogalmazódik meg az aggódó mondat: mennyi-
vel szegényebb lett az operairodalom, mennyivel szegényebb lett
ez az ország Melis György halálával.
Igen, szegényebbek lettünk, mert nem láthatjuk többé az ope-
raszínpadon énekelni és játszani: de a halál törvény, így hát a
búcsú perceiben nem a veszteségtudat kell, hogy eluralkodjék
rajtunk, sokkal inkább a hálaadás érzése kell, hogy eltöltse lel-
Eltemették Melis Györgyöt
Családja, pályatársai, a szarvasi delegáció és számos tiszte-
lője jelenlétében helyezték végső nyugalomra Melis György
Kossuth-díjas énekest Budapesten, a Farkasréti temetőben.
Melis György hamvait az evangélikus egyház szertartása sze-
rint búcsúztatták. A Magyar Állami Operaház örökös tag-
ja a művészparcellában, Gyurkovics Mária, Udvardy Tibor
és Ferencsik János mellett nyugszik. Sírjába szülőföldjéről,
Szarvasról is került egy marék föld. Az életének 87. évében,
november 27-én elhunyt énekesre hétfőn délelőtt a Magyar
Állami Operaházban emlékeztek. Lapunkban Mótyán Tibor
búcsúbeszédével – melyet az Operaházban, és a temetőben
mondott el – rójuk le kegyeletünket.
künket. Hálaadás a mérhetetlen szellemi örökségért, amit Melis
György ránk hagy az ő művészetével, amiben halhatatlan marad.
De Melis György nemcsak az ő művészetében halhatatlan, hanem
hűségében és hitében is. Hűségében az opera műfajhoz, az ope-
raházhoz, és Magyarországhoz. Halhatatlan hűségében egy szű-
kebb hazához, Szarvashoz, a szarvasi tanyavilághoz, a Csipkár
sori szülői házhoz, és az anyanyelvhez, a szlovák szóhoz, de hall-
hatatlan ő hitében Istenhez is.
„…tetteiben megemlegettetik.”
Oly sok szép és gazdag méltatás hangzott el Melis Györgyről,
az ő folyamatosan felfelé ívelő művészi életútjáról és emberségé-
ről, halála óta, és itt e ravatal mellett is, … joggal, de van valami,
amit csak a szarvasiak tudnak, amit csak a szarvasiak éreznek,
amit csak ők kaptak meg lelki örökségül. A számtalan, családias
hangulatú dalest, a templomi hangversenyek, díjalapítás a Vaj-
da Péter Gimnáziumban a tehetségek segítésére, alapítványtétel a
szarvasi kórusok támogatására, a jóízű szlovák párbeszédek em-
léke, a sajátos humor, a szülőföldhöz való ragaszkodás nyilvánva-
ló jelei. Mindezek a mi emlékezetünket szépítik.
Talán Ő is elmondhatná, ha még szólhatna, azt, amit Juhász
Gyula olyan csodálatosan foglalt verssorokba:
„Egy hangszer voltam az Isten kezében,
Ki játszott rajtam néhány dallamot,
Ábrándjait a boldog szenvedésnek,
Azután összetört és elhagyott.
Most az enyészet kezében vagyok.
De fölöttem égnek a csillagok.”
Nos…
A hangszer elnémult, de a dal, az ének zeng tovább…, a hang-
szert elhagyó dallam a miénk maradt. Ez ad vigasztalást a szar-
vasiaknak, és ezt a szellemi, lelki örökséget igyekszik megőriz-
ni Szarvas Város Önkormányzata, a város szlovák közössége és
minden polgára, a Melis György Kórusalapítvány, a Vajda Péter
Gimnázium Öregdiákjainak Köre, továbbá Melis György Díj va-
lamennyi birtokosa.
Legyen áldott Melis György emléke, aki fölött most is égnek
a csillagok.
Tisztelt Emlékezők!
Melis György ahányszor Szarvasra érkezett, mindig kereste az
alkalmat arra, hogy szlovákul szólhasson. Szeretettel emlékezett
a templomokban tótul elhangzó Miatyánkra. Szóljon most az Ő
tiszteletére az Úr imádsága azon a cseh-morva bibliai nyelven,
melyen őt az édesanyja imádkozni tanította.
(Miatyánk, tótul énekelve)
A sírnál (Farkasréti temető művész parcella)
Jelképezze ez a maroknyi szarvasi föld Melis György szülő-
földhöz való hűségét, és a szarvasiak el nem múló tiszteletét és
megbecsülését.
Úgy legyen.
Kétszer is hallhatta az adventi
gyertyagyújtás népes közönsége
a múlt héten, advent harmadik va-
sárnapján Lisznyai Gábor Adven-
ti gyertyák c. zeneművét. Előbb
Horváth Z. Olivér és a benkások
dalos gyerekeinek ajkáról, majd
az Iváncsó József vezette Szar-
vasi Férfi Kar tolmácsolásában
hangzott fel, hogy: Adventi hír-
nök: friss fenyőág // Lobog már
három gyertyaláng… S valóban,
a harmadik gyertyát gyújtotta
meg Lázár Zsolt evangélikus lel-
kész, mégpedig a betlehemi Szü-
letés templomában meggyújtott, s
szarvasra elhozott lánggal. Lázár
Zsolt előzőleg az isteni szeretetről
és alázatról, mint követendő pél-
dáról szólt. A betlehemből útjá-
ra indított lánggal Babák Mihály
polgármester és Závoda Ferenc
megyei önkormányzati képvise-
lő érkezett Gödöllőről. Amíg a
Szarvasi Férfi Kar további dalait
hallgatta a közönség, lehetősége
volt a magával hozott mécsesekre,
gyertyákra átörökíteni a betlehe-
mi lángot, hogy annak fényében
még könnyebb legyen a szentes-
tén az egymás irántis szeretetet
felfedezni a lelkekben. Az utolsó,
negyedik adventi gyertyát decem-
ber 20-án, vasárnap gyújtják meg
a katolikus templom melletti bet-
lehemi jászolnál.
Lobog már három gyertyaláng…
FO
T
Ó
: N
E
W
J
SA
G