untitled

Szarvas és Vidéke

2009. december 3.

Olvasónk írta

Az „Olvasónk írta” rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül
tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának
a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve, szerkesztve közölje,
és ha úgy ítéli meg, biztosítsa az egyidejű reﬂ exió lehetőségét.

Végre. Megnyugodhatnak egyesek. Azt a bizonyos ruhát – és hoz-

zá hasonlót – nem lehet a továbbiakban nyilvános helyen és esemé-

nyen viselni. Illetve lehet, de aki viseli az immár szabálysértést követ

el és számolnia kell a szankciókkal is. Véget ér hát a rettegés, nincs

több masírozás, nincs több félelemkeltő lakossági fórum. Mert hi-

szen ez egy szabad ország, sőt jogállam és mint – most már – tudjuk

az a bizonyos ruha, a menetelés, a lakossági fórum, mind-mind má-

sok jogait sérti. Ezek a mások ugyanis jognak tekintik az élősködést,

a lopást, a rablást, a gyilkosságot, az útszéli lincselést, rendőrautók

tőrbecsalását, szétverését, rendőrkapitányságok megrohamozását, és

most már mindenki számára egyértelművé is tették ezzel az intéz-

kedésükkel a hatalmasok, hogy ez így is van. Sőt! Immár azt is a

jogrendszer részévé tették, hogy a többségnek csak az egyetértéshez

– vagy maximum a hallgatáshoz – van joga, a tiltakozáshoz nincs.

Legalábbis olyan ruhában nincs. Ha valakinek nem tetszik, hogy a

munkát rendszeresen elkerülők és bizonyos bűncselekményeket el-

követők halmazainak feltűnően nagy a metszete, hát az lesz szíves

ezt a véleményét nem a ruházatával kifejezésre juttatni. Voltak szép

számmal akik szót emeltek tehát ezekért a jogokért, teljes mellszéles-

séggel kiállva a baltás jogsértettek mellett.

Szarvason viszont nem akadt senki az igazságszolgáltatás helyi kép-

viselői részéről, aki azt mondta volna, hogy az, aki szamurájkarddal,

többedmagával veszi magának a bátorságot ahhoz, hogy betörjön

mások otthonába és ott fenyegessen kicsit és nagyot, azzal, hogy

megöli, nos... az ne sétaﬁ káljon ebben a városban. Annak rács mö-

gött a helye. Nem. Ez az ember(?) szabadlábon védekezik, ha folyik

ellene egyáltalán eljárás. És ha netán ezek után megfélemlítve érezné

magát az olyan ruhát viselőktől, ő és népes családja, akár a nyílt ut-

cán szétverhet a szamurájkardjával egy autót a benn ülőkkel együtt.

Még csak mentegetőznie sem kell, hiszen megtették ez helyette előre

a szabadságjogok felkent harcosai. A fekete ruha, a bakancs, a vo-

nulás, az ordas eszmék miatti félelem. Állítják, hogy ezek az okai

annak, ha a Maslow piramis alsó szintjének örökös trogloditái hor-

dákba verődve lopnak, rabolnak, gyilkolnak. Ezért részükről jogos,

de minimum bocsánatos bűn, ha baltát, kapát, ásót és egyéb – mun-

kavégzésre szánt – eszközt ragadva, magukból kivetkőzve demonst-

rálják, hogy az emberré válás útjának mely szakaszában vannak ép-

pen. Feltételezhetően ez a félelem kényszerítette városunk közismert

lakóját is arra, hogy egy ősi japán eszközt ragadjon magához és úgy

menjen követelni Békésszentandrásra a számára jogosan járó uzso-

rakamatot. És feltételezhetően ezt vette ﬁ gyelembe a szarvasi – vagy

más – nyomozóhatóság, amikor – a tettenérés ellenére – nem indít-

ványozta az előzetes letartóztatását. De gondolom a nyomozást fel-

ügyelő ügyészség is ezt vette ﬁ gyelembe, ezért ő sem tett indítványt

a letartóztatásra. Vagy ha tettek is a bíróság úgy látta, hogy erre

nincs szükség, ezért nem rendelte el a letartóztatást, az állítva ezzel,

hogy ez a szamuráj a szarvasiakra – a történtek ellenére – nem jelent

veszélyt. Ezek a hatóságok a szarvasiak biztonságát hivatottak sza-

vatolni. Szavatolják is, hiszen őket, az olyan vagy hasonló ruhában

megjelenőket minden bizonnyal felelősségre fogják vonni. Hiszen

ezek a hatóságok, az ott dolgozók tudják, hogy a szarvasiak nem az

utcán szamurájkarddal sétáló, vagy terepjáróval az utat elálló, az ut-

cát teljes szélességében tömegesen elfoglaló ártatlanoktól félnek, ha-

nem attól a ruhától. Attól az olyantól, amelyik már majdnem teljesen

olyan, mint az a másik, amelyiket azok a nagyon gonoszok hordták

akkor régen és amelyik oly annyira irritálja a bodzaszedők, színes-

fém gyűjtők, lótartók és más szegregáltak népes táborát.

Kedves Szarvasiak! Ezentúl nyugodtan mehetnek gyermekeink

akár a Kossuth téri játszótérre, a tanyán élő idősek is fellélegezhetnek

csakúgy, mint a városban gyalogosan vagy autóval közlekedők és a

vagyonukat, kisebb-nagyobb jószágukat féltők is. Olyan ruhába öl-

tözött egyénekkel nem fognak találkozni, vagy ha mégis, a rend tán-

toríthatatlan őrei hátrahagyva a vasúti átjáróban a trafﬁ paxot, máris

ott teremnek. Mint ahogyan tették ezt rendre például a Ciprus foga-

dó előtti megemlékezéseken is. Akikkel találkozni fogunk legfeljebb

egy ártalmatlan szamurájkardot tartanak maguknál, valahol a terep-

Most még idejében tehetünk

valamit

járó hátsó ülésén. No de ez nem lehet ok arra, hogy Szarvason bárki

is bármely hatósághoz forduljon.

Ha mégis akad valami, valami nagyon irritáló, valami, ami a város

lakóinak többségét felháborítja akkor persze törvény adta jogunk,

hogy nemtetszésünknek hangot adjunk. Néhány dologra kell közben

vigyázni: olyan ruhában ne tegyük, ne legyünk túl sokan, ne mond-

juk ki, hogy kik azok, akikkel problémánk van, a származásukat vé-

letlenül se említsük.

De hát mi is lehetne ebben a békés kisvárosban, ami felháborít-

hatná a lakóit? Az, hogy egyesek nem dolgoznak? Válság van. Az,

hogy vannak, akik generációk óta hintáztatják magukat a mások ál-

tal fenntartott szociális hálóban? Rászorulók. Az, hogy egyes isko-

lai osztályokban néhány diák a többiek számára lehetetlenné teszi a

tanulást? Speciális nevelési igényűek. Az, hogy dologidőben egyes

városközponti házakból a lakók előbújnak és 10-20 fős csoportokban

foglalják el az utcát? Elvégre az utca közterület. Az, hogy miközben

a dolgozó szarvasiak többsége egyik napról a másikra él, vannak,

akik soha nem dolgoztak, mégis, már nem házakat, hanem utcákat,

háztömböket vásárolnak föl? Mindenki a maga szerencséjének a ko-

vácsa. Az, hogy Szarvason feltűnően sok a lótartók házaiban a lovak

közé az istállóba bekvártélyozott, jellemzően lerongyolódott vidéki

hajléktalan, szociális otthonlakó? Önként jöttek. Ráadásul kapnak

enni is. „Gazdáik szociális funkciót látnak el.” Az, hogy az előbb fel-

soroltak érintettjeit számba véve minden szarvasinak azonnal feltű-

nik az etnikai azonosság? Merő rosszindulat. Azok, a fekete ruhások

gerjesztik, ez rasszizmus, semmi alapja a felháborodásnak. A jelen-

leg mindenkit sújtó problémákért nem lehet felelőssé tenni egy – a

többség által elnyomott – kisebbséget.

Ha jól sejtem pártállástól, pártszimpátiától függetlenül egységes a

szarvasiak álláspontja abban a tekintetben, hogy a fenti problémákra

nem fogadják el ezeket a ma hivatalosnak tekinthető ál-liberális ma-

gyarázatokat. Ha másért nem hát azért, mert a megmagyarázás nem

oldott meg még soha – és jelen esetben sem old meg – semmiféle

problémát. Szerencsére azon már túl vagyunk, hogy elkendőzéssel,

esetleg tagadással bárki is megpróbálja nekünk bemagyarázni, hogy

az, amit nap mint nap látunk, nem is létezik.

Borsod megye iskolapéldája annak, hogy a megoldások helyett a

magyarázatok gyártása, a hangjukat hallatók megbélyegzése hová

vezet. Amikor egy megyét zár le a rendőrség, akkor már senki sem

mondhatja, hogy egyedi , elszigetelt esetekről van szó, amit – a je-

lenleg kormányzók és a magukat ellenzéknek nevezők által közö-

sen stigmatizált – politikai szereplők saját céljaik érdekében felhasz-

nálnak. Most még idejében tehetünk valamit, ha nem akarjuk, hogy

Szarvason is utcai tábortüzek égjenek és egy magát sértettnek érzett

kisebbség a maga primitív módján vegyen elégtételt.

Egy szarvasi

MEGHÍVÓ

December 12-én szombaton 16-20 óráig

Luca-napi boszorkányságokra

várunk mindenkit a

Tessedik Sámuel Múzeumba,

aki szeretne megismerkedni ezzel a sok érdekességet rejt jeles nappal és annak

hagyományaival.

Ízelít a programokból:

•  Boszorkányunk (aki nem gonosz) a jöv t fürkészi
•   megismerkedhetnek a szerelemvarázslás fortélyaival
•   ültethetnek Luca- búzát
•   és megtudhatják azt is hogyan válhatnak Luca –napi id jósokká.
•  Árverésre bocsátunk egy különleges Luca –széket.
•  Keressük a legszebb boszorkányt!
•  A  Chován  Kálmán  M vészeti  Alapiskolások  kotyolást,  lucázást

mutatnak be.

A program részleteir l a 220/213 5575-ös telefonszámon lehet érdekl dni.

Várunk mindenkit egy vidám boszorkánykodásra!

A rendezvény múzeumi belép jeggyel látogatható ,

Lucáknak ingyenes a belépés!