2009. december 3.
Szarvas és Vidéke
10
Olvasni jó!
Könyvajánló
Szarvas Város Közoktatási és Közgyűjteményi
Intézménye Városi Könyvtára
újonnan beszerzett könyveiből:
V
ERSES
POLC
Szerkeszti: Dr. Molitorisz Pál
Ady és Léda
Ady Endre (1877–1919) nagyváradi újságíró korában, 1903. szep-
tember elején ismerkedett meg Diósy Ödönné Brüll Adéllal (1872–
1934), Lédával, a termékenyítő, nagy szerelemmel. A művelt, szen-
vedélyes polgárasszony segítségével ismerkedett meg a költő a mo-
dern francia szellemi
élettel. Léda rábe-
szélte, hogy franciául
tanuljon, együtt utaz-
tak Franciaországba.
Itt született meg az
Új versek nagy része,
benne Léda asszony
zsoltáraival. Találko-
zásuk sorsdöntő volt,
megnyitotta a költő
magasba ívelő pályá-
ját. Ahogy Ady egy
korai levelében írta:
„Új életre váltott en-
gem, Adél.”
Léda vad, szeszélyes, hisztérikus és civódó természetű volt, de a
legteljesebb odaadásra képes. Adynak Párizsban ütközött ki végzetes
betegsége, s emiatt szakítani akart, de Léda, – aki a szó szoros értel-
mében Ady betege volt – a legrosszabb pillanataikban sem vádolta
emiatt. Emberi nagyságáról nem adhatott különb példát.
Csaknem kilenc évig Léda volt a költő ihletője. Szerelmük ko-
rántsem volt idill. Ady valójában nem tudott szeretni. A Léda-sze-
relem is csak az önszerelem formája volt. „Magamat szeretem, ha
szeretlek” – vallja meg kendőzetlenül az Add nekem a szemeidet c.
versében. Viszonyuk egyre zaklatottabbá vált. Léda nemcsak irá-
nyítani akarta Ady életét, hanem szinte kisajátítani, jó szándékú ön-
zéssel igyekezett őt visszatartani
az italtól, a nőktől, de még a ba-
rátaitól is. 1909. júniusában így
írt Ady Lédának: „Sajnos, Maga
nekem nem volt jó sorsom, holott
az akart lenni.”
Kapcsolatukban sajátságos
szerep jutott Diósy Ödönnek. Lé-
lektanilag meglepő és talányos
Ady és Diósy barátsága, Diósy
megalkuvón tudomásul vette és
eltűrte felesége kapcsolatát. Kis-
sé cinikusan még ő küldte le a
szerelmeseket 1904-ben a Rivi-
érára. Egy alkalommal a férjjel
való találkozásuk után ezt írja
Ady Lédának: „Dodóval (Diósy)
szépen, simán megértettük egy-
mást.” A két férfi néha még szin-
te szövetséget alkotott Lédával
szemben.
Végül Léda ragaszkodása már
terhére volt Adynak, nem tudott
már sem adni, sem kapni tőle
semmit. Már menekülni igyekezett e kapcsolatból. Végső, drámai
szakításuk hosszú haldoklás, sok fogadkozás után, 1912. május 12-e
körül Léda Berta húga pesti lakásán következett be, ahol Ady vég-
zetesen és igaztalanul megbántotta Lédát. A négy nap múlva megje-
lent Elbocsátó szép üzenet már csak kíméletlen kegyelemdöfés volt e
régóta halódó szerelemnek. A Léda-szerelemből kitörni vágyó Ady
már 1910 tavaszától régi bizalmasával, Léda húgával, Bertával került
közelebbi kapcsolatba, nála keresett és kapott vigasztalást. 1911. de-
cemberétől pedig egyre közvetlenebb levelezés bontakozott ki egy
svájci intézetben tanuló magyar lánnyal, későbbi feleségével, Boncza
Bertával, Csinszkával.
Ebben a súlyos kétségektől terhelt, vergődő, zűrzavaros lelkiálla-
potban született a most közölt vers, mely A menekülő élet c. kötetben
jelent meg 1912. február elején, s melyben Léda már csak, mint ár-
nyék van benne. E kötetben megkapó, felkavaró versekkel búcsúzik
az egyre távolodó Lédától: Eldönti a Sors, Szívedet Isten segítse, A
legszebb este, Áldásadás a vonaton. A most közölt szelíden feladó
hangulatú, beletörődő versében a költő még „…vád nélkül/ S észreve-
vő vágy nélkül…” szeretne elválni. A vers képei már az elhagyatott-
ságot, az egyedül maradást sugallják, megjelenik a kilátástalanság, a
teljes kiürülés, a halál, a misztikus „szem- és fültömő Semmi”.
Könyvtárba járni divat lett, ami talán
nemcsak a nagyvárosokban igaz, hanem
itthon, Szarvason is. Köszönhető ez egy-
részt a Nyitott könyvtár heteknek – nagy
örömünkre szolgált, hogy rendezvényeink iránt igen sokan érdeklőd-
tek –, de annak is, hogy az emberek itt is fölfedezték a könyvtárat, az
informálódás, a művelődés helyszínét. A könyvtárlátogatást (gyer-
mekeik számára is!) sokan tartják követendő példának.
Mivel úgy gondoljuk, olvasóink igényes emberek, igyekeztünk
2009-ben ennek megfelelni havonta bővülő könyvkínálatunkkal; to-
vábbá új folyóiratok bevezetésével, informatikai fejlesztéseinkkel,
rendezvényekkel várjuk kedves Látogatóinkat 2010-ben is a Városi
Könyvtárba.
Ady és Léda
(1907 nyara, Székely Aladár felvétele)
Szárítson ki szemükből a Nap,
Kik egyszer is megnéztek.
Ne hagyjon az én suta arcom
Senkinek se szánó emléket.
Sors-intézőm a Semmi legyen,
Szem- és fültömő Semmi,
Adassék meg nekem vád nélkül
S észrevevő vágy nélkül menni.
Hangomat a Semmi igya föl,
Mint az álmokat issza
S az én gyönge, panaszos hangom
Ne jajgasson senkinek vissza.
Távozzak el én mindenkitől
Megsemmisülve, szökve,
Szemekből, fülekből távozzak
Emlékek nélkül és örökre.
Egy suhanás se árulja el,
Mit lelkem úgyis titkolt:
Valaki elment élet nélkül,
Valaki elment, aki itt volt.
Felejtsem el én is magamat,
Nagyboldogan felejtsem,
Önmagamból és a világból
Szédülve, zuhantva leejtsem.
Akkor se legyek majd senkié,
De ne is legyek árva,
Nézzek szép, hideg mosolygással
Az én hívó, örök arámra.
Nem voltam másé, se magamé,
Arám: a hideg Semmi,
Nincs jogom, hogy emléket hagyjak
És, jaj, nincs jogom emlékezni.
Feledt kérdésként, választalan
Bukjam csöndbe omoltan:
Ha nem voltam, ne vágyjak lenni
S maradjak titok, hogyha voltam.
A békés eltávozás
Elbocsátó, szép üzenet (Borsos
Miklós rajza)
Szakirodalom:
Pease, A: Memóriakontroll
Grossmann, J.: Csillámos arcfestés
Juhász Árpád et al.: Megújuló energiák
Urban, E.: Vitorlások a kezdetektől a XXI. századig
Szépirodalom:
Larsson, S.: A tetovált lány
Jane Austen füveskönyve
Dickens, C.: Karácsonyi ének
Charlotte Bronte titkos naplója
Bach, R.: Hipnózis
James, S.: Jane Austen naplója
Glasworthy, J.: Meghalni a szerelemért
Sierra, J.: A tiltott út
Schlink, B.: A felolvasó
Helytörténeti gyűjtemény új könyvei:
Kozák I.: Békésszentandrási kódex
Szilvássy L.: A Történelmi Országközép Emlékmű krónikája
Winkler G.: Egy élet az operaszínpadon