2009. november 19.
Szarvas és Vidéke
10
Reményi Gyenes István, az 1909. február 24-én született san-
zonköltő korának legismertebb szövegírója volt a műfajban. Ka-
posváron született, de szarvasi kötődése is fellelhető: édesanyja
egy időben Szarvason lakott, s talán ennek köszönhetően Remé-
nyi Gyenes István jó barátságot ápolt Ruzicskay György festőmű-
vésszel. A Sanzonok hangján c. kötetét, melyben a dalszövegek
mellett versek is olvashatók, Ruzicskay illusztrálta. Ebben a kö-
tetben található a Májusi ima a Körös-parton c. vers is.
Májusi ima a Körös-parton
Írtam 1942. májusában, Szarvason, ahol anyám lakott,
emlékezvén Kaposvárra, ahol születtem.
Uram! Soknevű, s mégis egyetlenegy úr,
ki az ős-sejtek őse, a Föld, s az Azúr,
– ki lehetsz tán a Sors, vagy a Végzet maga,
avagy minden kis lélek saját Angyala,
akit épít magának egy ős kabala;
lehetsz egyszerűen csak az emberi Hit,
aki, hisszük, a bajban, ha kell, kisegít,
lehetsz Vágy minden jó, minden szépség után...
Szeretet vagy-e, mondd, vagy a Félelem tán? –
Mindegy. Fordítsad hozzám tekintetedet,
aki ég fele nyitom égő szememet,
s mint szerelme szemén, ki párjára akadt,
keresd meg szemeimben, Uram, magadat!
Hiszen, lásd, ez a fémsima víz itt alant,
a füzek, a fenyők, meg a hársak alatt,
ahogy szívja magához a fény özönét,
ez a Minden, e szép, e tükörtestű kép.
Szemeimben is lásd hát a mennyei fényt,
Uram, nézd e pupillát, hol fénylencseként
tisztán visszatükrözve, mint képlemezen,
e kis pontban ott ég a világegyetem.
S a szívembe tekints, hova vért lehelél,
ahol minden kis hangra fellüktet a vér;
hiszen hang ez a fény, a sugár muzsikál,
s ez a lágyszavú lég, mit a szellő szitál,
csodaszép zeneszó ez, egy halk szerenád:
hegedűk, citerák, oboák, violák
szava zeng szanaszét szívem húrjain át.
Ahogy zizzen a fű, ahogy suttog a sás,
ez a nagy remegés, ez a lánglobogás,
ez az égi csodás, muzsikás diadal,
amit penget a szél szelíd karjaival
– milyen új, milyen új ez a százszínű dal!
Néha úgy érezem, hogy ilyet soha még,
soha még ilyet nem remekelt ez az ég,
és csak én-, csakis énnekem zeng ez a lég,
és csak most, hogy a szívemen új tavasz ég!
De egy távoli lomb fölött, mint a harang,
lassan átveszi tisztét egy gerlicehang...
Íme: hang dirigál már, és nemcsak a fény,
ami hangzik a földnek e víg peremén!
S ez a hangdirigens fenn a lombdobogón
– ahogy búg ott a légben oly elragadón –
beleég a szívembe, mint égi csoda:
hiszen ez nem is új, ez a fénymuzsika!
Milyen régi e dal, ez a légi zene!
Az idők távolából zenél üteme.
Nekem úgy tűnik, mintha ma is hallanám:
ezt a nótát dalolta talán az Anyám! ...
Amint játsztak az ujjai halk futamot,
a kis zongora húrjain felzokogott
ez a dal. Igen, ez volt! A távolon át
Sanzonok hangján
zenekar veszi át Anyám régi dalát,
zenekar, – Uram, érzem, az orkesztered,
vele most a varázsszavad érezteted,
s ez a dússzínű dallam az éteren át,
e melódia itt: az egész IFJÚSÁG!
Íme, lángbaborultan ég bennem a múlt,
és mint lepke a tűzbe, szívem belehullt.
Belehulltam a múltba! S magához ölelt
ez a föld, ez az ég, ez az édeni kert.
*
Mi ez itt, Uram, mondd, ez az égi talány:
hogy a dal, ami hangzott Anyám ajakán,
sok-sok tíz éven túl is ma újra kísért,
és e májusi fénnyel a szívemig ért?
Hogy a gyermeki táj, Somogy dombjaival,
egybeolvad a Körösök partjaival,
s a Kapos, künn a Sétatér fái alatt
mintha itt folyna éppen a lábam alatt?
Lehet úgy; Uram, mondd, hogy ez égi talány
megoldása egy rímbeli játék csupán?
S amint itt muzsikál ez a szó, hogy: ANYÁM,
visszacsendül a visszhang: ez itt a HAZÁM,
s ahogy rímbe fonódik ANYÁM és HAZÁM,
éppúgy olvadok egybe e földdel talán
egykor én is, a vágyaim végalkonyán?
Igen, ez... Érzem én – s ez az érzés örök:
ha el kéne is mennem, én visszajövök.
Visszahívnak a tájak, a régi rögök.
Halljad: hajdani büszke szívem könyörög
„Uram, meg ne tagadd azt az égi kegyet,
hogy e földdel és vízzel majd eggyé legyek,
ha a harsona hív és én hozzád megyek!”
...Íme, látod, Uram, már a térdem remeg,
s a szememből a torkomon át lepereg
a szívembe a gyöngyöd: örömteli könny...
Ha a válaszod ez, Uram, – mily nagy öröm! –
fejet hajtok előtted és – megköszönöm.
Második alkalommal jöhetnek össze a zenebarátok az októ-
berben debütált Fülbevaló Klubban. Ezúttal a Jungle Man
szórakoztatja majd a közönséget, mely zenekar gitárosával,
Liska Tamással beszélgettünk, elsőként arról érdeklődve, mi-
lyen zenére számítsanak a klubba érkezők?
Fülbevaló Klub
Jungle Man koncert
– Zenekarunk Red Hot Chili
Peppers számokat játszik, töre-
kedve a teljes zenei hűségre.
– Miért pont ezt?
– Tavaly ősszel volt egy meg-
beszélésünk, ahol megegyez-
tünk abban, hogy ezt mindany-
nyian szeretjük, van benne ki-
hívás és a közönségnek is tet-
szik. Így indultunk ebbe az
irányba. Idén kb. 30 fellépés
tapasztalatával mondhatom,
hogy elégedettséget tapasztal-
tunk a közönség körében és sok
elismerésben volt részünk. A
szarvasi fellépéseken túl volt
koncertünk Orosházán, Békés-
csabán és eljutottunk Nagysza-
lontára kétszer is.
– Kik alkotják a zenekart?
– Négytagú zenekar va-
gyunk, amint az eredeti Red
Hot Chili Peppers volt: Kupecz
Tamás énekel, Molnár Zol-
tán basszusgitározik, Bereczki
Zsolt dobol és én, Liska Tamás
gitározok.
– Mekkora repertoárt lehet
kialakítani egy zenekar száma-
iból?
– Van miből választani, hi-
szen 8 vagy 10 lemeze is meg-
jelent már a Chilinek. Nekünk
most kétórányi műsorunk van,
melyben zömében a populári-
sabb számok szerepelnek, de
visszanyúlunk a gyökerekhez
is, a kevésbé ismert, de szerin-
tünk nagyon jó számokhoz.
– Kielégíti a tagok zenei igé-