Szarvas és Vidéke
2009. október 15.
9
Egy hét a Tisza-tavon
(kis)Hajónapló
5. rész: A Kis-Tiszán a nagy Tiszára
B. és F. a túra utolsó napjára halasztotta 10 éve meghiúsult kísér-
letének megismétlését: a csatornákon át eljutni Tiszafüredre. Ak-
kor egy kettes kajakkal vágtak neki az útnak, de zsákutcába jutot-
tak. Most – a Tisza-tavi tanösvény kilátójából – úgy tűnt, hogy a
Kis-Tiszán, Poroszlóról, viszonylag rövid úton el lehet jutni.
Így hát reggel fölpakolták a kenut és az egyes kajakot a csomag-
tartóra, és átautóztak Sarudról Poroszlóra. A túrához csatlakozott
J. és A. is. A. eddig nem evezett, mert szolidaritást vállalt nejével,
aki a hathónapos Kristóffal legfeljebb a strandig juthatott.
A Kis-Tisza és az Eger-patak összefolyása után a Kis-Tisza medre
beszűkül. Felszínét a partvonal egész hosszában vízinövények borít-
ják, de középen hajózható, hiszen egykor a Tisza medre volt. Füred
felé közeledve mindkét partot fák szegélyezik. Lombkoronájuk a víz
fölé hajol, helyenként festői „alagutat” alkot. A megtévesztésig ha-
sonlít a Holt-Körös Bikazugi ágához. A Kis-Tisza meglepően forgal-
mas: kenuk, jachtok, bérmotorcsónakok szelik a vizet.
Evezés közben derült ki, hogy a kilátói látvány csalfa volt. Csak
légvonalban tűnt közelinek a Tisza-híd, mert a Kis-Tisza hatalmas
kanyarokkal teszi meg ezt az utat. Jó darabig kanyarog, míg eléri
a füredi utat, sokáig párhuzamosan fut vele, s amikor már azt hi-
szi az evezős, hogy belefut a Tiszába, a Kis-Tisza éles kanyarral
ismét eltávolodik tőle. A.-ban feltámadt a lelkiismeret „elhagyott”
családja miatt, s méltatlankodó megjegyzésekkel biztatta társait a
visszafordulásra. Hiába. Végre egy zsilip után feltűnt az öreg Tisza
medre, a Tisza-híd, s megjelentek Füred szélső házai.
A hajók tettek egy kört a Tiszán, B. fotózott egy sort, s a csapat
„haza” indult. A „három motoros” kenu – A. hatalmas tempója
következtében – állva hagyta az egyes kajakban evező F.-et, s jó
másfél kilométert vert rá a célig.
– Ez kirándulás, nem lóverseny – vigasztalta magát F. Mire
partot ért, a kenu már az autó tetején libegett.
Augusztus 19. szerda
Az elutazás napján a társaság szétszóródott a szélrózsa minden
irányába. F.-nek hamar haza kellett érni, mert ha zárásig nem adja
le az utánfutót, az ünnepek napjait is meg kell fi zetni. Ráadásul
az utánfutón „elment” az index, és az egyik féklámpa. A K. csa-
lád Tiszalökön folytatta a nyaralást. B. az utolsó napot is ki akar-
ta használni, és csak este indult Szegedre, a V. családnak viszont
hamarabb kellett indulnia a héthónapos Adél miatt.
Az esti körtelefon mindenkit megnyugtatott: F.-ék megúszták
az igazoltatást, bár Öregszőlőnél meleg volt a helyzet egy előző
rendőrautó miatt, de a villogás – szerencsére – elmaradt. Az au-
tóstársak is méltányolták a karlengetéses irányjelzést. K.-ék el-
foglalták új szállásukat, s a többiek is baj nélkül hazaértek.
F. – gondolatban – már el is kezdte a felkészülést a jövő évi tú-
rára, amelyre (reménye szerint) a sok vizet látott, felújított, több
mint fél évszázados kettes kajakkal indulnak majd.
Kép: Kutas Béla
Szöveg: Kutas Ferenc