untitled

Szarvas és Vidéke

2009. szeptember 10.

A Szarvasi Vajda Péter Általános Gim-

názium 1954-ben végzett IV. B osztálya ez

év augusztus 29-én tartotta 55 éves érett-

ségi találkozóját. Szép hagyománya a ma-

gyar oktatási intézményeknek, hogy az

adott iskolatipus befejezésekor a végzett

diákok elhatározzák, 5 évenként baráti ta-

lálkozóra jönnek össze. Tapasztaltam azon-

ban, hogy ez az elhatározás nem egyszer

már az első adandó alkalomra – az 5 éves

találkozóra – feledésbe megy, vagy néhány

találkozás után a sorozat befejeződik.

Nem így van a szarvasi gimnázium ese-

tében! Itt a végzett osztályok az esedékes-

ség évében rendszeresen összejönnek, s az

számít kivételnek, ha egy-egy osztály ezt

a szép hagyományt nem ápolja. A mi osz-

tályunk pedig különösen – ha talán nem is

egyedülálló módon – példát mutat az ösz-

szetartozásban, a hagyományok ápolásá-

ban, hiszen mindeddig egyetlen alkalom-

mal sem maradt el a találkozó – sőt: a 40

éves találkozón – részben az idő előtt saj-

nálatosan gyorsan fogyatkozó létszám

okán – elhatároztuk, hogy nem ötéven-

ként, hanem a közbeeső években (az ese-

dékes 5 éves után 2 évvel) is találkozunk.

Öt évvel ezelőtt pedig arról döntöttünk,

évente augusztus utolsó szombatján ösz-

szejövünk, s ezt be is tartottuk. Összejö-

veteleinken általában kevés hiányzó volt, s

az utóbbi években, akik hazánkban éltünk,

hiánytalanul megjelentünk.

A gimnázium padjaiban töltött négy év

nem hosszú időszak egy ember életében,

ötvenöt év viszont már elég hosszú, és so-

kaknak elegendő arra is, hogy a fél év-

századdal korábbi események, történések

akár feledésbe is menjenek. Ennek cáfola-

ta, hogy most a még 13 életben lévő osz-

tálytárs közül tízen összejöttünk (3 külföl-

di nem jött haza).

Ez az összetartozás-érzet, az egyko-

ri gimnáziumi évek emlékezetben tartása

nagymértékben köszönhető annak a tanári

karnak, amelyik négy éven át nevelt, ok-

tatott. Nehéz időszakban éltük „legszebb

diákéveinket”, hiszen az 50-es évek – kü-

lönösen 1953-ig – legújabbkori történel-

münknek legendásan egyik leginkább fe-

lednivaló időszaka volt. Az akkori életnek

a hétköznapjai is át voltak politizálva, gon-

doljunk csak a különböző transzparnesek,

plakátok felirataira, a személyi kultusz ke-

leti és hazai orákulumának unalomig idé-

zett szentenciáira. (Pl.: „Magyarország

nem rés, hanem erős bástya a béke front-

ján!”) Bár ezek más forrásokból eljutottak

hozzánk, a tanári kar gondos és intelligens

szűrőjének köszönhetően a nevelő-oktató

munkában nem kaptak hangsúlyt, kvázi az

iskola falain kívül maradtak. A központi-

lag előírt tananyag mellett kivétel nélkül

tisztességre, emberségre, magyar hazaﬁ -

ságra neveltek bennünket. Köszönet érte!

Komoly és fegyelmezett munka folyt a

gimnáziumban, az iskolaváros egyik jeles

intézményében, melyet 1954. májusi balla-

gásunk alkalmából elmondott búcsúztató-

jában dr. Záhony igazgató úr nem ok nél-

kül aposztrofált „Körös-parti Athén”-ként.

A négy év során több tanárunk volt, az

érettségi tablónkon azonban csak azok

szerepelnek, akik a negyedik évben taní-

tottak.

Margócsy Gyula tanár úr magyarból ké-

szített fel az érettségire. Rendkívüli szelle-

messége, könnyed intelligenciája élénken

él valamennyiünkben. Nem feledkezünk

meg igényes színpadi rendezéseiről, és kü-

lönösen nem szenvedélyes labdarúgás sze-

retetéről, ő menedzselte a gimnázim lab-

darúgó csapatát is.

Dr. Pálos György tanár úr matematiká-

ra oktatott bennünket. Szállóigévé vált, az

igen rosszul felelő, a nagyot tévedő diákra

tett megjegyzése: „– Te pupák!”

„Megﬁ gyelni gondolkodás nélkül, ép-

pen olyan káros, mint gondolkodni megﬁ -

gyelés nélkül.” – állt az intés Kunos And-

rás tanár úr kedvenc ﬁ zikai előadótermé-

nek homlokzati falán. Minden lehetséges

esetben kisérlet bemutatásával kezdte a

tananyag magyarázatát, s aki jól ﬁ gyelt,

már a tanórán elsajátíthatta azt.

Szabolcs Károly tanár úr az ábrázoló

geometria rejtelmeibe igyekezett bevezet-

ni minket a szinte vesszőparipaként emle-

getett döfésponttal és fedőegyenessel.

Szőnyi Sándor tanár úr biológiát tanított.

A hétfőn szekundázó diákot versikével il-

lette: „Szombat nem jó nap, nem kezdek

csak holnap. Vasárnap, ez sem jó...” – s a

nem készülés eredménye elégtelen.

„A testnevelést tanítom és nem a tornát!”

– ezzel kezdte minden osztálynak a bemu-

tatkozást Kovács Béla tanár úr. Ennek szel-

lemében a legkülönfélébb sportágak alapja-

it igyekezett elsajátíttatni velünk.

1951. októberétől dr. Hanzó Lajos tanár

úr volt az osztályfőnökünk és a történelem

tanárunk. Róla csak a legnagyobb tiszte-

lettel és elismeréssel szólhatunk. Tudós ta-

nár és kiváló pedagógus volt. Rendkívüli

igényességgel igyekezett abból a roppant

nagy tudásanyagból – ami a sajátja volt –

a tananyaghoz tartozó ismereteket átad-

ni. Fájdalmasan korai elvesztése miatt az

érettségit követően alig találkozhattunk,

de emlékét ápoljuk, alkalmanként sírjának

megkoszorúzásával tisztelgünk emléké-

nek. Szarvas város büszke értékeire, pél-

dásan gondozza hagyományait. Ezért fur-

csa számunkra, hogy a mai napig nem őrzi

emlékét emléktábla, holott mint – tudomá-

som szerint – mindmáig egyetlen Kossuth-

díjas pedagógusát a városnak, ez igazán

megilletné. E hiány pótlására még van le-

hetőség!

Végül egy-két szót az osztályról. 1951-

ben 46-an kezdtük az első évet, 1954-ben

32-en érettségiztünk. A nagyfokú lemor-

zsolódás már az első év közben elkezdő-

dött, s később sem az elégtelen tanulmányi

eredmény, hanem főleg a nem meggondolt

iskolaválasztás, elköltözés miatt fogyat-

koztunk. Az 1956-os forradalmat követő

emigrációs hullám 5 osztálytársunkat érte

el, négyen a tengerentúlon, egy fő pedig

Németországban telepedett le.

Sajnos nagyon sokan örökre itthagytak

bennünket, jelenleg 9-en élünk itthon, 4-

en külföldön.

Az egykori osztályból két fő emelkedik

ki. Mindvégig az osztály – megkockázta-

tom a gimnázium – legkiválóbb tanuló-

ja Bátori István volt.. Nem véletlen, hogy

Németországban egyetemi katedrát kapott.

Gulyás Mihály 1954-ben 181 cm-es telje-

sítménnyel a magasugrás országos közép-

iskolai bajnoka lett. Évtizedeken át aktív

sportolóként és edzőként sokat tett Szarvas

város sportjáért. Hosszabb ideje sikeres ta-

lálkozóin fő szervezője.

Megfogyatkozottan is összetartunk te-

hát, s bizakodva várjuk a további találko-

zókat, mert diákéveink eredményeként,

Ady szavai szerint: „Nemes, küzdő, sza-

badlelkű diák”-ok maradtunk.

Dr. Györgyjakab Endre

egykori szarvasi diák

Balról: Kozák Imre, Varga Pál, Borgulya Mihály, dr. Györgyjakab Endre, Csicsely

Mihály, Gulyás Mihály. Elől: Dauda Ferenc, Veszter Béla

Az alma mater közösségkovácsoló ereje

55 éves érettségi találkozó