2009. szeptember 10.
Szarvas és Vidéke
8
Ha valaki komolyan veszi, hogy a Tisza-tó Magyarország má-
sodik legnagyobb állóvize, ugyancsak meglepődik, ha közelről is
megismeri. Mert hogy a legnagyobb a Balaton. S ha valaki Ba-
laton-szerű víztükörnek képzeli a Tisza-tavat, hát nagyot téved.
Nyílt víztükröt csak foltokban lát. Öt ilyen található: a Valki, a
Füredi, a Poroszlói, a Sarudi és a Szalóki medence.
Oka egyszerű: ez mesterséges tó, a Kiskörei duzzasztómű meg-
építése után keletkezett. Vize többnyire sekély, a magasabb terü-
letek szigetek maradtak, a legsekélyebb részeket benőtték a vízi-
növények. Ez a kép a Poroszlói medencéről készült.
Nem minden medence ilyen; a Valkit például az elmocsarasodás
veszélye fenyegeti, s már megszületett a döntés a kotrás szüksé-
gességéről. A medencéket szigetek, nádasok, hínárosok választ-
ják el egymástól, de mindegyik kapcsolatban van a Tiszával, ha
másképp nem, hát öblítő csatornákon át. Ezek – kishajókkal – ha-
józhatók, de a járatlan turista könnyen zsákutcába futhat, vagy
„beleveszhet” a hínárosba.
A medencék vize friss, hiszen az öblítő csatornákon át folya-
matosan cserélődik. A Tisza végigfut a tó bal partján; olykor jól
látható mederben folyik, olykor „elvész” a Tisza-tó víztükrében.
A jobb parton a Kis-Tisza hasonlóképp kanyarog, és Kiskörénél
találkozik a „nagy” Tiszával, miközben befogadja az Eger-pata-
kot. A következő képen jól látható a Kis-Tisza medre, másutt csak
a térkép jelzi vonalát.
Egy hét a Tisza-tavon
(kis)Hajónapló
1. rész: Kék tó, Tisz(t)a-tó
A tó partvonalát többnyire nádas és vízinövényekkel benőtt te-
rületek kísérik, a tavat ártéri erdők szegélyezik, mögöttük a Ti-
sza gátja.
A tavat kettévágja egy közút és egy vasút, amely a Valki me-
dencét szinte leszakítja tóról. Strandok csak a híd utáni medencék
partján találhatók. (A tiszafüredi szabad strand, a többi fi zetős.) A
strandokon kiirtották a vízinövényeket, talajuk homokos, egyen-
letesen mélyül. Kis gyerekek számára is veszélytelen. A képen a
sarudi strand partvonala látható.
Kép: Kutas Béla
Szöveg: Kutas Ferenc