2009. augusztus 19.
Szarvas és Vidéke
10
Néhány hete Szarvason tanácskoztak a honismeret elkötele-
zettjei, július 15–18-ig az ország város- és faluvédői találkoztak
28. alkalommal – ezúttal Rácalmáson.
Magyarország „vadonatúj” városa (4500 lakosú falusias telepü-
lés a Duna mentén) majdhogynem erején felüli vállalkozásba fo-
gott: 240 résztvevőt látott vendégül 3 napon át – köztük a szarvasi
Városszépítők képviselőit is. A szervezés azonban valóban „váro-
si” volt: internetes jelentkeztetés és szállásfoglalás, kedves fogad-
tatás, kifogástalan tájékoztatás, pontosan kezdődő, gondosan ren-
dezett programok. A sikerhez hozzájárult a közeli Dunaújváros
is: az igényesebbeknek szállodai szobákat, a résztvevőknek min-
taszerűen szervezett és vezetett programokat biztosított.
Intermezzó (nem minden tanító szándék nélkül)
Szocialista nagyvárosunk – szemben ügyeletes vészmadaraink
korábbi kárörvendő károgásával – él és virul. A vasmű működik;
új, modern papírgyár épült; a majdhogynem elriasztott Hankock
bővíti nem túl rég átadott üzemét (Igaz, ez utóbbit Rácalmás is
magáénak vallja.) Lakói büszkék városukra, vállalják a „szocia-
lista város” titulust; vállalják múltjukat, formálják jelenüket. Ami
a legmeglepőbb: megteremtették a maguk alig fél évszázados tör-
ténetének hagyományait.
A szakmai program része volt a dunaújvárosi tanösvény meg-
tekintése. Ennél meglepőbb tanösvény aligha van az országban.
Beszűkült „városvédő” szemléletünk szerint a tanösvény árkon-
bokron vezet át, növényritkaságokat és -társulásokat mutat be.
A dunaújvárosi tanösvény (tanút) a városon vezet át, és a város
épületeiről, szobrairól, köztéri alkotásairól szól. A „túravezetők”
észrevétetik az általánosban a különöst. A tanút átvezet az első,
jellegzetesen jellegtelen szocreál lakótelepeken. A vezetők azon-
ban felhívják a látogatók fi gyelmét a „névtelen”, de általuk neve-
sített egykori tervezők építészeti ötleteire, amelyekkel az unifor-
mizált épületek egyhangúságát megpróbálták megtörni.
A mai épületek szenzációsak. Kiemelkedik közülük a főiskola
tömbje. Csupa üveg, geometrikus formájú, világos épület, amely-
nek minden építészeti megoldása az épület funkciójának van alá-
rendelve. A gyönyörű, gazdagon berendezett könyvtárterem va-
lóban a 21. századi oktatóhelyiségeinek példája.
De ilyen a színház épülete is, amely – a dunaújvárosi időszá-
mítás szerint – máris műemlék (1953-ban épült). Azt ugyan nem
tudtuk meg, mennyire modern a színpadtechnika, de láttuk, hogy
a színpad egésze a nézőtér minden pontjáról tökéletesen látható,
és az akusztika is kiváló. Az aula pedig – üvegfestéses kupolá-
jával – impozáns építmény. A színháznak saját kamaratársulata,
táncszínháza és kórusa van.
A város köztéri alkotásai maradandó értékek. Varga Imre Bar-
tók–Kodály szoborpárja, a Domanovszky-freskók a város klasz-
szikus alkotásainak számítanak. A vasszobrok párját ritkító al-
kotások. Mindezeket egységes keretbe fogják a fél évszázados
hárs-, platánsorok, parkok, szökőkutak. A város eleven bizonyí-
téka annak, hogy lehetnek szépek és élhetőek a mesterségesen te-
lepített városok is.
Lakói barátságosak és lokálpatrióták. Az idegennek készsé-
gesen adtak felvilágosítást, az idegenvezetők „szívből” mondták
százszor elmondott szövegüket. Maradandó élményünk, hogy
amikor Rácalmáson lekéstük a kirándulóbuszt, az egyik szolgá-
latban lévő polgárőr kérés nélkül „felkutatta”, hol jár a buszunk,
saját kocsinkba ülve átvitt Dunaújvárosba. Közben mesélt a város
„hőskoráról”, mai életéről, végigautóztatott minket utcáin, és sza-
bályos idegenvezetés keretében mutatta be lakóhelyét. Mindezt
a legnagyobb természetességgel, a tulajdonos büszkeségével tet-
te. Ugyanakkor nem titkolta azt sem, hogy divat lett az agglome-
rációs övezet településeire való kiköltözés; szomorúan mutatta a
torzóban maradt stadiont, emlegette a megszűnt, egykor sikeres
sportegyesületeket. Miután csatlakoztunk a csoporthoz, autónkat
visszavitte rácalmási szállásunkra.
A rendezvény
Úgy tűnik, hogy az ilyen típusú rendezvények résztvevői ér-
deklődők és fegyelmezettek. Az előadótermek mindig teltek, az
előadások érdekesek. A szállások a falusi vendéglátástól a szállo-
dákig terjedtek, az étkezés kínálata ízletes és bőséges volt.
A rendezők szerencséjére az esős időszak éppen véget ért, pec-
hére – kitört a kánikula. A kettő együtt hihetetlen szúnyoginvázi-
ót eredményezett, annak ellenére, hogy naponta járt a repülő, és a
földön is „gyérítettek”. Még így is voltak, akik emiatt hamarabb
hazamenekültek.
A dunaújvárosi program mellett volt egy dunaföldvári is: a vár-
torony természetfotó- és Rákóczi-kiállítása nagyszerű, a panorá-
ma gyönyörű. (Aki megy a Balatonra, álljon meg itt egy órára!)
A hajóút Földvárról Dunaújvárosig – benne az új híd kosárszerű
tartóelemeivel – élményszerű látnivaló.
Rácalmás polgármestere és munkatársai kitettek magukért. A
polgármester mindenütt ott volt. Figyelemmel kísérte az esemé-
nyeket, de csak egyszer beszélt; a rendezvényeken a szóvivők a
szakemberek – többek közt a városvédő Ráday Mihály – voltak.
15 Podmaniczky-díjat adtak át az e területen kiemelkedően dol-
gozóknak, jubiláló egyesületeknek. A kitüntettek közt voltak kas-
télyok- és várromok gondozói, életre keltői – köztük a szarvasi
származású Fábri Attila, ill. felesége, akik Szádvár romhalmazát
tették, lelkes önkéntesek segítségével, turistalátványossággá.
Maradandó élményekkel és szakmai tanulságokkal távozhat-
tak a mintaszerűen felújított és használt rácalmási Jankovich-kú-
ria vendégei.
Kutas Ferenc
A hagyományteremtés iskolája