Szarvas és Vidéke
2009. július 30.
13
helybeliek is elsajátították a bolgárok fogásait, s maguk is kezdték
folytatni e kertészeti tevékenységet.
Kalitkás (fi terás) és a barázdás öntözést alkalmaztak, melyhez
ősi, lóval húzatott járgányt, a bolgárkereket (a dulápot) használ-
ták. Szarvason ennek két változatát is megépítették, a rekeszes és
a vödrös típust. Az öntöző víz magasvezetésű, deszkából, illető-
leg földből készült csatornán, gravitációs úton jutott el a baráz-
dákba, kalitkákba. E vízkiemelő berendezéseket az 1930-as évek-
ben szorították ki a motoros szivattyúk.
A bolgárkertészek megjelenése előtt is öntöztek a Körös vizé-
ből a part mentén kertészkedők, azonban emberi erővel, a közis-
mert gémeskúttal emelték ki a vizet, s ennek kapacitása messze
alatta maradt az öntözővíz szükségletnek.
A bolgárok a földet nem trágyázták, 3–4 évi kertészkedés után
újabb területet béreltek. Ezt szükségessé tette a talaj kimerülésén
túl a monokultúrának tekinthető műveléssel járó kártevők elsza-
porodása is.
A kalitkák kialakítása után vetettek vagy palántáztak. A pa-
lántákat maguk állították elő deszkakeret és gyékénytakaró fel-
használásával. Paprikát, paradicsomot, hagymát, sárgarépát, pet-
rezselymet és káposztaféléket termesztettek elsősorban, kettős,
vagy hármas forgóban, számos új fajtát meghonosítva.
1
Végül bemutatunk egy jellegzetes, sikeres szarvasi bolgárker-
tész egyéniséget, Petrov Kosztát.
Bulgáriában, Beverbovkán született 1884-ben, görögkele-
ti vallású volt. Iskolái elvégzése után gazdálkodott. 1900-ban,
16 évesen, Aradról került Szarvasra, ahol előbb bérelt földeken,
majd a Maczó-zugban vásárolt földeken kertészkedett (1928-
ban özv. vitéz Haviár Daniné, sz. Renglovits Lujzától 14 holdat
és a házat vásárolta meg – a pincében lévő hordókkal és a sző-
lőpréssel együtt, 1933-ban pedig dr. Haviár Gyula kir. közjegy-
1 E fejezet adatai részben Palov József: A zöldségtermesztés kezdete Szarvason c. cik-
kéből (Szarvasi tájoló, 1986. június), valamint Czibulya Ferenc: Bolgárkertészet ma-
gyar földön c. munkájából (Bp., 1987) származnak.
A Maczó-zugi ház (a „Haviár-kastély”) udvarán, a Petrov-
házaspár (balról) és alkalmazottaik. Fotó: Matók, 1939
zővel a tulajdonközösség megszűntetéséről kötött szerződést).
A Bikazugban és a Mótyóban is bolgár-rendszerű gazdálkodást
folytatott. Ezen kívül 22 hold szántóföldön és 42 hold bérelt te-
rületen is gazdálkodott.
Sokan tanulták meg nála a kertészet mesterfogásait. Jól tudott
magyarul, de családi körben mindig bolgárul beszéltek. Gyer-
mekei, sőt az unokái is elsajátították anyanyelvüket. 1931-ben
a M. Kir. Belügyminisztérium elfogadta honosítási kérelmét, s
feleségével, valamint kiskorú gyermekeivel együtt magyar ál-
lampolgárságot szerzett, 1932-ben tette le Gyulán az állampol-
gársági esküt. Eredeti neve Nikoluv Kosztandin volt, mely ek-
kor változott meg.
1912-ben Aradon kötött házasságot, felesége Timotity Mária
(1893–1956) szerb származású volt. Hét gyermekük született:
Mária (1913–?), András, szintén kertész (sz.: 1914), Ilona (1916–
?), Anna (1918–1942), Emília (1921–?), Miklós (1924–?) és Szi-
lárd, mezőgazdász (1935–2009). Petrov Koszta 1948-ban hunyt
el, hamvai az Újtemető katolikus parcellájában nyugszanak.
Bolgárkerék a Mótyóban (1928)
(Palov: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon, Békéscsaba, 1985)
Öntözés Petrov Koszta bikazugi-mótyói kertészetében
A Petrov-házaspár gyermekeikkel (Ilona leányuk házastársával,
Marosvári Istvánnal) és unokájukkal
Petrov Koszta és felesége