2009. július 30.
Szarvas és Vidéke
12
A Szent István Egyetem Víz- és Környezetgazdálkodási Kara
és a Tessedik Öreggazdász Egyesület közös kiadásában megjelent
az immár több mint tíz éve útjára indított Agrártörténeti füzetek
legújabb száma Történelmi séta a szarvasi kertekben címmel, dr.
Molitorisz Pál tollából. A közel száz oldal terjedelmű munkából
megismerkedhet az olvasó a szarvasi kertek, szőlők első, mintegy
két évszázados történetével. Néhány cím a tartalomjegyzékből: A
kertkultúra irodalma, A szőlők, gyümölcsösök fekvése, Nevezetes
szarvasi kertek, Szarvasi kertészek, A szarvasi kertek a szépiro-
dalomban stb.
Az ízig-vérig szarvasi jellegű tanulmány megjelenését támogat-
ta Babák Mihály polgármester és a szarvasi székhelyű Worktrans
Kft. ügyvezető igazgatója, Szebegyinszki János. A kiadók ezúton
is köszönik szíves segítségüket, mely nélkül a füzet csak sokkal
szerényebb kivitelben jelenhetett volna meg.
A kötetet – melyet gazdag, jó részt színes új és archív kép- és
térképanyag illusztrál – a Kar dékánja, Takácsné dr. Hájos Má-
ria lektorálta.
A nyomdai munkák a szarvasi Digitális Kalamáris igényessé-
gét dicsérik.
A füzet beszerezhető az Egyesület számlájára befi zetett 2500
Ft támogatás ellenében a Szent István Egyetem Víz- és Környe-
zetgazdálkodási Kara könyvtárában. (Nyitva tartás: hétfőtől pén-
tekig 10-18 óra között.)
Az érdeklődés felkeltése, a könyv bemutatása céljából közzé
tesszük a kötet bevezetőjét és a bolgárkertészekről szóló fejezetét.
Megjelent az Agrártörténeti füzetek 18. száma!
– dr. Molitorisz Pál: Történelmi séta a szarvasi kertekben, 2009, 91. oldal –
Dr. Molitorisz Pál
T
ÖRTÉNELMI
SÉTA
A
SZARVASI
KERTEKBEN
B
EVEZETÉS
Gyenge gyümöltsünk jó, de borunk nints annyira fi nom;
Nem tsuda! Kertekben nem terem a’ hegyi bor.
Itt az utas körtvélyt ingyen kap, gyenge cseresznyét,
’S a’ legjobb epret szedheti gomba helyett.
Markovitz Mátyás
1
A szarvasi szőlők, kertek, gyümölcsösök jelentős szerepet
játszottak a lakosság friss gyümölccsel, zöldséggel valamint
borral és pálinkával való ellátásában. Az elmúlt évszázadok
során a régi kertek megszűntek, újak keletkeztek, jelentőségük
is megváltozott a település gazdasági életében. Napjainkban,
az iparszerű mezőgazdasági termelés, a kertészeti tömegter-
mékek megjelenésével jelentős, mondhatjuk drámai változá-
sok zajlottak le a szarvasi kertekben is. Szemtanúi vagyunk a
gazdasági szerepüket elvesztő, vagy gyökeresen megváltozta-
tó régi szarvasi kertek pusztulásának. A hajdan nagy gond-
dal ápolt, vén gyümölcsfák napjainkban utolsó szolgálatként
a kandallóban elégve melegítik a dédunokák szobáit; vagy a
kertjeiket utolsó erejükig művelő mamókák, apókák elhaltával
a természet bebizonyítja, hogy jól megvan ember nélkül, s né-
hány év alatt áthatolhatatlan sűrűség alakul ki a régi kertek
helyén, melyből már alig látszik ki a kis szerszámos kunyhó.
Éppen ezért időszerű – talán az utolsó pillanatban – áttekin-
teni a szarvasi kertek kialakulását, fejlődését, gazdasági sze-
repük változásait és lassú elsorvadásuk okait.
Az újratelepített Szarvas kertkultúrája kialakulásának, tör-
ténetének vizsgálatakor elkerülhetetlen, hogy előbb az új tele-
pülés első szőlőskertjeit vegyük szemügyre. A Szarvasra érke-
ző telepesek ugyanis fejlett szőlőtermesztési ismereteket hoz-
tak magukkal, s már az első évtizedekben az alkalmasnak lát-
szó területeken telepítették a Novát. A szőlősorok közé vagy a
szőlőskertek széleire mindig ültettek néhány gyümölcsfát, – a
később kialakuló gyümölcsösök őseit. Ma már a régi szőlők-
nek, gyümölcsösöknek legfeljebb csak a pusztuló nyomai lel-
hetők fel, de a határ egyes részeit még napjainkban is a sző-
lőknek nevezzük, pedig jól tudjuk, hogy e területeken már rég
nem folyik szőlőművelés.
1 Markovitz Mátyás (1707-1762), ev. lelkész, 1734 körül került Szarvasra, s tisztségét
haláláig betöltötte. Leánya Tessedik Sámuel első felesége volt. Tessedik a következő-
képpen jellemzi Markovitzot: „Szarvas város érdemes papja, atyja és tanácsadója”.
Markovitz az 1762-ben bekövetkezett halála előtti években latin nyelvű versben írta
le a korabeli Szarvas állapotát. A mostani rk. templom körüli temetőben temették el.
A mottóban közölt idézet feltehetően Hellebranth János jegyző fordította magyarra,
s tette közzé az 1822-ben kiadott Szarvas várossáról értekezett ugyanazon város’
százados ünnepi alkalmatosságára c. munkájában. 17–18. p.
A
BOLGÁRKERTÉSZEK
Zöldségtermesztésünk mai képe elképzelhetetlen a bolgárker-
tészektől átvett ismeretek nélkül. Nemesített fajtáink is bőven
tartalmaznak azokból a génekből, amelyeket az annak idején ha-
zánkba bevándorolt bolgárok menekítettek hozzánk a batyujuk-
ban magukkal hozott vetőmagokkal.
A szarvasi házi- és egyéb kertekben a zöldségféléket elsősor-
ban saját szükségletre, az un. száraztermesztés módszerével állí-
tották elő, piaci értékesítés alig volt. Magyarországon az öntözé-
ses zöldségtermesztés a XIX. század utolsó negyedében, 1875-től
kezdődött. A század második felére Szarvas népességének növe-
kedésével és a mezőgazdasági termeléstől elszakadó polgári réteg
megerősödésével a régi termesztési módszer már nem elégítette
ki a keresletet. Ezek a körülmények tették lehetővé a bolgárkerté-
szek megjelenését. Vidékünkre elsősorban Temesvár környékéről
vándoroltak be az 1890-es években.
Kezdetben a piacozó bolgárokat szerviánnak nevezték, innen
ered az általuk termesztett szép, nagy, begyűrt végű, négyerű,
fehér, tölteni való paprika neve is. A megfelelő piac közelében és
öntözésre alkalmas helyeken telepedtek le. Szakértelmük, szor-
galmuk révén hamarosan fontos szerepet játszottak a hazai zöld-
ségellátásban.
Szarvason elsőként Dimu Petrov (1869-1940?) kezdte meg ker-
tészeti tevékenységét 1890-ben, majd néhány év múlva Dobri Já-
nos, Jordán Miklós és más kertészek is megjelentek a térségben.
Az első években honfi társaik végezték a segédmunkát is, hama-
rosan helybeli munkaerőt foglalkoztattak. Ez tette lehetővé, hogy
Készülődés a piacra Petrov-kertészetben, a Maczó-zugi ház
udvarán. (álló sor balról a 2. Petrov Anna, 3. Petrov András
kertész, 4. Petrov Ilona)