2009. július 30.
Szarvas és Vidéke
10
Mi lehet a közös egy hat éves és egy hatvankilenc éves ember-
ben? Egyebek között az, hogy mindketten indultak 2009. július
19-én vasárnap reggel a Szent István parkból elrajtolt kerékpártú-
rán, mely ezúttal a civilek sportnapjaként volt kikiáltva. Az elő-
ző nap leesett nagymennyiségű eső és az éjszakai lehűlés ellenére
idén is megállapítást nyert az a tény, hogy ismét több jelentkező
regisztrált a kétkerekes túrára, mint az előző évben. Szám szerint
114-en vették a bátorságot és a fáradtságot arra, hogy a Szarvas
Város Baráti Köre, a Nagycsaládosok Szarvasi Egyesülete és az
MTTSZ Szabadidős és Sport Klub által szervezett Körös-körül
Kistérségi Kerékpártúrán vállalják a 20 km-es távolság megtéte-
lét, a hátszél minden örömét, a szembeszél keserűségét, a föld-
utak sarát és több mint száz ember kedves és barátságos társasá-
gát. Leczki Istrván csapatfelvezető, ötödik alkalommal tájékoz-
tatott minden indulót a biztonságos kerékpározás szabályairól,
röviden elmondta az egymás utáni biciklizés etikettjét is, majd
szemrebbenés nélkül felvázolta a túra útvonalat is.
Ásványvíz vételezés és libasor alakzat felvétele után neki-
vágtunk az egész napos kirándulásnak, melyre a szarvasi és
szentandrási civilek mellett eljöttek a kondorosi Mozgáskorláto-
zott Egyesület tagjai és az öcsödi Helytörténeti Kör tagjai is, ez-
zel máris elmondható, hogy kistérségen és megyén túlnyúló kap-
csolatokat is ápolnak a helyi civilek. Megannyi termésétől meg-
szabadult barackfa, kardvirág, paprika és paradicsomültetvény,
napraforgótábla mellett vezetett el az utunk, mire megérkeztünk
egy szusszanásnyi pihenő közbeiktatásával a Duzzasztóhoz, ahol
Barcsik János (de a hátára Kövizig Gyula volt írva!) duzzasztó-
Nyeregben a civilek
gépész várta népes kis csapatunkat, hogy tájékoztasson minket
arról, mikor és miért is épült az általa is kezelt vízszintkülönb-
ség elvén működő monstrum. A Magyar Királyi Kormány kez-
dett hozzá1936 október 01-én a Körösök gátak közé szorításának
azért, hogy egész évben elegendő öntözővíz álljék a gazdálkodók
rendelkezésére. A 3 pilléres, 2 nyílásos, 22m széles építmény alsó
és felső átfolyással üzemel. A homokos agyagtalajra 12 m mélyen
vas támfalat építettek, a duzzasztó fenéklemeze 240 cm-es vasbe-
ton, erre emelték a pilléreket. Az építéséhez 4000 tonna cementet,
16000 tonna sódert és 2500 tonna vasanyagot használtak fel. A
duzzasztó megépülése 10ezer hold termőföld öntözését biztosít-
ja. A Tiszától egészen Békésig hajózható, 1200 tonna uszály be-
fogadására alkalmas, hiszen hajózsilippel is fel van szerelve. Jani
bácsi azt is kiszámolta, hogy 50 kamion rakománya közlekedhet-
ne a vízen egyszerre, nem kellene elkerülő út, a gumi sem kopna,
ráadásul az átzsilipezés ingyenes. Egy érdeklődő megkérdezte,
hogy árhullám esetén mi történik a duzzasztónál? Ilyenkor sza-
kaszosan emelik fel a kaput, mert a víz hirtelen nyomására lesza-
kadnának a Körös partfalai.
Elég ijesztő gondolat a partfal összeomlása, ezért tovább is áll-
tunk, magunk mögött hagytuk a vízesést és a Szivattyútelepet
látogattuk meg. Dorogi István gátőr elmondta, hogy az 1970 óta
be nem indított szivattyúk elméletileg még ma is üzemképesek.
A Körös vízgyűjtő területe 1000 km², így nem csak Újkígyós,
Lökösháza és a dögösi csatorna felől érkezik bele víz, de még ta-
vaszi hóolvadások idején Romániából is érkezik csapadék. A szi-
vattyúkat gőzgép működtette, amit kazánnal fűtöttek fel.
Érdekes csemege az adatok között, hogy a kazán felfűtéséhez
– a 8 atmoszférás nyomás eléréséhez – az első 12 órában 60 má-
zsa szén kellett, majd a második napon elegendő volt 70-80 má-
zsa szén, amit a kazánfűtőnek kellett betalicskáznia a pajtából.
Gyülekező és az indulás előtti pillanatok
A hajózsilipen Barcsik János duzzasztógépész és a túrázók
Ifjúság a „vízesésnél”
Értem én hogy gőzgép, de mi hajcsa?