untitled

2009. július 16.

Szarvas és Vidéke

– Az interneten fellelhető

életrajzában azt írja, hogy bár

felvették, otthagyta a Képző-

művészeti Főiskolát. Hogy is

volt ez?

– Ötvenkét éves már elmúl-

tam, úgyhogy ez az előző rend-

szerben történt, amikor a főis-

kolára 200 jeletkező közül 3-at

vettek fel évente. A protekció

elengedhetetlen volt ebben az

időben, de megesett, hogy épp

a látszat fenntartása miatt beke-

rültek olyanok is, akiknek nem

volt protekciója. Szóval, amikor

végül sokadszorra felvettek, az

I. féléves kiállításomra nem

csak a mesterem által kiválo-

gatott stúdiumokat, rajzokat és

szobrokat, hanem az ootthon

készített műveimet is elvittem,

amiből nagy botrány kereke-

dett. Bereményi Géza barátom

mondta is – látva a kiállítást és

tapasztalva a botrányt –, hogy

rosszul csináltam, mert az ott-

honi műveimet csak a legutolsó

kiállításomra kellett volna el-

hozni, nem a legelsőre. A mes-

terem viszont megüzente, hogy

nincs helyem a

főiskolán, de ezt

nem is nagyon

bántam, én ak-

kor már kész

szobrász voltam.

Ta nu l m á nya i-

mat korábban el-

végeztem, cso-

dálatos művész-

pedagógusoktól

tanultam, s olyan

nagy mesterek-

től, mint Miche-

langelo, Rodin,

Henry Moore,

akiknek rajzai,

tanulmányai, írá-

sai voltak az én

tankönyveim, az

akadémiám.

– A családi

háttér segítette

művészi pályára

állását?

– Nem kellett

értetlen szülők-

kel megküzde-

nem. Apám ﬁ -

lozóﬁ át tanított

Veszprémben az

egyetemen, a hon-

nan ’56-os sze-

repvállalása mi-

att büntetésként

elbocsát ot t á k ,

így lett gimnázi-

u mi tanár Pápán. A művésze-

tekben nagyon otthon volt, na-

gyon jó esztéta volt, sok ﬁ atalt

készített fel a Színművészetire,

akiket mind fel is vettek. Nagy-

apám is színházat rendezett,

hegedült, nagyanyám is éne-

kelt, előadóművész volt.

– Nemrég megjelent repre-

zentatív albumában mutatja be

a négy stílust, amiben alkot, s

amit egyféle csodaként tarta-

nak számon...

– Öt stílusban alkotok, az al-

bum ebből valóban négyet mutat

be, s elmondható, hogy ez nem

kisebb csoda, mint ha az interjú-

ra nem a lépcsőn baktattunk vol-

na föl, hanem kitárt karokkal az

ablakon át lebegtünk volna be.

Már a főiskola előtt is, amikor

még ﬁ lmrendezőnek készültem,

egyszercsak nagy erejű szobro-

kat láttam, s azt éreztem, hogy

ezek sokkal erősebbek, erőtel-

jesebbek, mint a ﬁ lmek, melye-

ket szintén láttam. A mondani-

valóhoz persze professzionális

megjelenítés kell, ezért igyekez-

tem méltó „nyelvtudást” szerez-

ni az előbb már emlegetett mes-

terek révén. Az Európában és a

világban tapasztalható apatikus,

mondanivaló nélküli, hervasz-

tó és romló művészetnek neve-

zett dolgot megörökítésre ér-

demtelennek találom. Ezek csak

„cuccok”, s lassan kirohad aló-

luk az emberiség, mert a művé-

szetek mesterséges degradálá-

sa, az összezavartság állapotá-

nak megteremtése és fenntartá-

sa nem véletlen. A fogyastói tár-

sadalomban a pocsék termékek

elviseléséhez pocsék emberek-

re van szükség, ezért haladunk

a világméretű társadalmi zűrza-

varral egyre lejjebb és lejjebb.

Azt is látom azonban, hogy a

mélyponton túl egy következő,

új civilizáció fejlődik, s a nem is

túl távoli jövőben az embergyű-

lölő művészet cuccai a szemét-

ben végzik pályafutásukat. Én

magamat már a mélypont utá-

ni, új civilizáció képviselőjének

tartom, az emberi értékek őrzé-

sével kívánom annak mielőbbi

létrejöttét elősegíteni.

– A világ 95 helyén – köztük

Strassbourgban, Hannoverben,

Frankfurtban – volt már kiállí-

tása, hogyan került Szarvasra?

– Ez Lustyik János barátom-

nak és cégének a Vesper Kft.-

nek köszönhető, ő hívott meg.

Ismeretségünk onnan szárma-

zik, hogy különböző vezetői

tréningeken szoktam előadáso-

kat tartani, egy ilyen alkalom-

mal találkoztunk. Lustyik Já-

nos pedig úgy gondolta – példa-

követésre méltó módon –, hogy

amit ő látott és tapasztalt műve-

im által, azt látni és tapasztalni

kell Szarvas közönségének is.

A kiállítás megnyitóján külön-

leges élményben lehet majd ré-

sze a látogatóknak, akik felesé-

gem Ariell – ő zongoraművész

– és lányom Isis – ő pedig hár-

faművész és zeneszerző – elő-

adását is hallhatják.

T.L.

(A fotók a Greg D’Arc c. albumból

valók, Hász András felvételei)

Szobrász és ﬁ lozófus

Gáll Gregor szobrászművész nem csak alkotásaival hirde-

ti a maradandó értékekbe vetett hitét, a művészet katartikus

élményének szükségességét, de szavakba is önti jelenünk fo-

gyasztói társadalma, s az ebből sarjadó igénytelenség elbur-

jánzása ellen megfoglamazódó gondolatait. Szarvason augusz-

tus 1-jén 18 órakor nyílik kiállítása a Tessedik Múzeumban,

ezt megelőzően beszélgettünk a művésszel.

Az idő múlásával a dolgaink

elhasználódnak.

Léteznek azonban olyan műalkotások,

amelyek időhatár nélkül gazdagítják

a lelkünket, miközben fel is értékelődnek.

Ajándékozza meg maradandó értékű

művekkel szeretteit, partnereit

és önmagát – amelyek szépséget

sugároznak a mindennapokba.

Gáll Gregor

ÉLET

Ezzel a címmel és tematikával nyílik kiállítás

a Tessedik Sámuel Múzeumban

július 18-án, szombaton 18 órakor.

A kiállítást megnyitja

Szuhaj György

A múzeum előtti útszakaszon ezen az estén

utcabál lesz 23 órától

A kiállítás megnyitójára és az utcabálra minden

érdeklődőt szeretettel várnak a rendezők!

ERESZTREJTVÉNY

NYERTESEINK

Múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Lőwy Ár-

pád összes versei; Közhírré tétetik.

A helyes megfejtést beküldők közül a szerencse a követke-

zőknek kedvezett:

A Digitális Kalamáris kiadásában megjelent Lőwy árpád

összes költeményei c. kötetet nyerték: Tusjak Ágnes (Jókai u.),

Kovács László (Lehel u.) és Nagy Zoltán (T. IV. Kk.).

A Digitális Kalamáris kiadásában megjelent Orosz Iván:

Kis történetek egy nagy faluból, Közhírré tétetik c. kötetet

nyerték: Hunya Irma (Dózsa u.), Cigléczki Mihályné (Szabad-

ság u.) és Gazsó Emese (Békésszenta., Szent Erzsébet u.).

Gratulálunk! Nyereményüket átvehetik a Polgármesteri

Hiavatal portáján.