untitled

2009. július 3.

Szarvas és Vidéke

Csupa sorozatból állt össze ez a rovat. A gimnázium nagy-

könyvtárának kincseiből szemelget számról számra dr. Tímár

Jánosné. A sorozat 4. része a Jog- és államtudomány címszó alatt

található könyvek között tallóz. Itt találhatók – többek között –

Széchenyi István leghíresebb kötetei.

A 3. rész közlésével véget dr. Sebestyén Istvánné keresztnév-

adási szokásainkat áttekintő sorozata. Most az 1976-os és az

1996-os évet vizsgálta. 1976-ban 220 gyerek született. A lányne-

vek közül szinte kiveszett az Anna, Erzsébet, Zsuzsanna. A ﬁ úk-

nál is drasztikusan csökkent az egykor uralkodó András, György,

Ízelítő

a Szarvasi Krónika 23. számából

3. Múltunkat idézve

A Krónika a könyvesboltokban, a Városi Könyvtárban, a Múze-

umban, a Polgármesteri Hivatal portáján és a DEBI ABC-ben vá-

sárolható meg.

Pál, Mihály és János. 1996-ban 59 (!)

gyermek született. Az előbb említett

nevek gyakorlatilag eltűntek, helyükbe

sok-sok ritkán használt nevet választot-

tak a szülők.

A szerző összegző sorokkal zárta írá-

sát: „Bár a hagyományos keresztnév-

adáshoz egyre kevesebben ragaszkod-

nak, mégis bízom abban, hogy (…) a ﬁ a-

talok büszke öntudattal viselik ószüleik

szépen hangzó keresztnevét.”

Ugyancsak befejeződött a 6 rész-

ből álló sorozat: Örménykút és Kardos

földrajzi nevei. Az utolsó pillanatokban

gyűjtötte őket Korim János még főiskolás korában. Számtalan

néphagyományt őrzött meg írásában. Íme egy:

114. Telekhalom

A néphagyomány szerint a Telekhalom helyén valaha falu volt.

Mitrovszky földbirtokos telkeket osztott ki, ahová faluszerű tele-

pülés épült. Emberi csontmaradványok is találhatók a halomban.

A későbbiek folyamán egy Sovány nevezetű ember tulajdonába

került, s ezért nevezik Soványhalomnak is.

Szlovák nyelven: Soványov halom (Soványhalom)

Sajnálatos, hogy a szerző nem érhette meg sorozatának zárását.)

Hasznos és szórakoztató lapozgatást kívánnak:

a szerkesztőség tagjai

ERSES

POLC

Szerkeszti: Dr. Molitorisz Pál

Szabó Lőrinc

(1900–1957)

Református papi családból származott, középiskolai tanulmá-

nyait a Debreceni Református Kollégiumban végezte. Első versei-

vel a Nyugat szerkesztőjéhez, Babits Mihályhoz kopogtatott be, ta-

nítványa lett és nemsokára barátja is. Babits bevezette az írók ak-

kori kedvelt találkozóhelyére, a Centrál kávéházba, majd lakását is

megosztotta az albérletekben nyomorgó egyetemi hallgatóval.

Első verseskötetének sajátos hangulatú, intellektuális lírájával

hamar elfoglalta megkülönböztetett helyét a magyar költészetben.

Már ifjú diákként latinból, görögből, franciából fordított, Ba-

bits tanítványaként angolból magyarította pl. Omar Khajjám

rubáit, Shakespeare szonettjeit stb. A ﬁ atal költő Babitscsal és

Tóth Árpáddal együtt fordította le Baudelaire költői életművét, a

Romlás virágait.

Világfelfogására jelentős ha-

tást gyakoroltak a keleti ﬁ lozó-

ﬁ ák és Schopenhauer.

Egyik szerelmének köszön-

hette, hogy az akkori legrango-

sabb magyar festő, Rippl-Ró-

nai József portrét készített róla.

Életútja ugyanis rövid ideig a

festő híres modelljével kapcso-

lódott össze.

1921. januárjában megismer-

kedett Mikes Lajos szerkesztő,

műfordító Klára lányával, akivel

házasságot kötött. Ennek révén

került Az Est szerkesztőségébe,

de dolgozott a Magyarország és

az Új idők c. lapoknál is.

Világnézeti magányának következménye, hogy a politikai

irányzatok között nem tudott eligazodni. Az 1940-es évek első

felében számos versében erősen jobboldali hangot ütött meg, írá-

saival a hivatalos politikát támogatta. 1945-ben feddéssel igazol-

ták, s részbeni publikációs tilalommal sújtották.

A költői és műfordítói életműve a magyar líra kiemelkedő tel-

jesítménye. Kései verseinek hangja egyre szelídebben szomorú, s

végül bekövetkezett egy katartikus gyászélmény: önkezével ve-

tett végett életének egy asszony, akihez negyedszázados szerelem

fűzte. Az emlékére írt szonett-ciklus a legszívhezszólóbb alkotá-

sa gazdag életművének.

Sokat utazott, 1931-ben Egyiptomban járt, s eljutott egészen a

Líbiai-sivatagig. Feltehetően ennek az utazásnak az élményanya-

gából született a most idézett verse. Az életet többnyire értelmet-

lennek, kegyetlennek látó, a

semmiben sem bízó, borúlátó

költő humanizmusa meglepetés

szerűen tör felszínre e versben.

Felismeri a legfontosabb embe-

ri értéket: az élet mindenek fe-

lettiségét, szeretetét, örömét.

A versre az 1943-ban kiadott

Tizenkét vers Tizenkét rajz c.,

Szalay Lajos graﬁ kus, festő ál-

tal illusztrált, s a költő és a raj-

zoló által aláírt biblioﬁ l kötet-

ben találtunk rá.

Sivatagban

Láttam őt, aki mindent látott,

láttam a Szﬁ nkszet. Mosolya
üres volt és még üresebb lett

tőle a halott Szahara.

Láttam őt és megszólítottam,

mint porszem a sivatagot:

Te, óriás, mondd meg, mit érek

én, aki csak ember vagyok?

És végignézett az időn és

rajtam és szólt a szörnyeteg:

,,Az örökkévaló világnál

többet ér egy perc életed.”

Végignézett a pusztuláson

és szólt a Szﬁ nksz ötezer éve:

,,Egy perc örömöd többet ér,

mint a Föld minden szenvedése.”

És csönd lett. És én hazajöttem,

s velem jött a Szﬁ nksz mosolya,

s mindenütt és rémülve látom,

hogy őneki van igaza.

Hazajöttem, megöregedtem,

vén vagyok, mint ő, szörnyű vén,

s ülök a növő sivatagban,

melyet az idő fúj körém.

S aki kérdez, annak a porba

jeleket húzva felelek:

,,Az örökkévaló világnál

többet ér egy perc életed.

Többet ér egy perc örömöd,

mint a föld minden szenvedése!”

S betűim belevesznek a
futóbolond idő szelébe.

Rippl-Rónai festménye a költőről