2009. június 19.
Szarvas és Vidéke
2
Hat hét Ausztrália keleti partján
7. rész – Canberra, Sidney
Canberra, a két nagyváros – Sydney és
Melbourne – versengésének köszönhe-
ti létét. Kis város volt (vagy még az sem).
Ma sem nagy, de ma már hihetetlen nagy
területen fekszik, pontosan megtervez-
ve. Mondják is rá, hogy néhány külváros
(szuburb) keresi a városközpontját.
Gyuri háza vagy 30 kilométerre van a
központtól. Keresztül-kasul behálózva
sztrádákkal, de közben óriási üres, félszá-
raz, ligetes területek, erdők: bennük nyu-
lak, kenguruk, madarak, majd egy újabb
kisvárosnyi lakópark.
Hármunkat három szoba, vetett ágy,
Gyuri csinálta házi sör – világos és félbar-
na –, magyaros házi füstölt kolbász vár.
Ilyen jó dolgunk soha nem volt.
Másnap városnézés. Lajos sorba szedi
az emlékhelyeit – dolgozott Canberrában
„megboldogult úrfi korában”.
Háborús Múzeum, látványos, de inkább
a kilátás gyönyörű a jól megtervezett vá-
rosra. Majd a kilátó, és a TV torony kö-
vetkezik. Ott már a portánál leszólítanak:
Önök magyarok? – és utolér a már-már el-
feledett hazai politika szaga… A biztonsá-
gi ember egy 56-os – bár szerintem csak
egy 56-os fi a –, még azóta is azon gondol-
kozik, hogyan lehet az, hogy két magyar
nyugdíjas, saját költségén ki tud utazni
Ausztráliába!
A canberrai Múzeumban eltévedtünk,
de aztán kimenekültünk: az aboriginal
ősi didgeridoo mellett egy modern var-
rógép. Túl modern a ’koncepció’ így ne-
künk. Sokkal jobban tetszik a Canberrai
Botanikus Kert. Szisztematikus társulások
a sivatagi növényközösségtől az esőerdő-
ig, latin nevek, abó-kertészlány, és a végén
kapucsínó. Tizenötig számoltam az euka-
liptusz fajtákat. Hatszáz van állítólag.
Este egy kínai szabadszedéses étterem-
ben vacsoráztunk Gyurival, tele volt ma-
orikkal, mintha a Húsvéti szigetekről jöt-
tek volna!
Ausztrália egy befogadó ország!
Másnap az Osztrák-ausztrál Clubba
mentünk, de nincs kenguru étel, így oszt-
rák kaját rendeltünk. Harmadnap vége a
Kánaánnak, indultunk tovább.
Meghívtam Gyurit harcsázni a Körösre.
A belső úton mentünk Sydney-ig. Ott
zsúfoltság, csúcsforgalom, órákig alig talál-
tunk egy üres motelt. Végül a Mt. Culonnál
– 58 km-re a Botany-öböltől –, egy kínai-
nál kaptunk szobát. A motel mögött euka-
liptusz erdő és hegy-völgy, a Culon hegy.
Ez is Sydney még! – a széle. Hajnalban
már korán megkezdődött az őrült szágul-
dás befelé Sydneybe, autóval – leginkább
–, de sokan vonattal mentek, hogy délután
elinduljanak majd visszafelé…
Másnap mi is vonattal mentünk be a vá-
rosba. A felhőkarcolók alatt sétáltunk le
a híres Operaházig. Tényleg hatalmas és
szép, de szinte ráépültek a toronyházak.
Majd komppal át az öblön a Taronga Zoo-
ba, ahonnan… igen ez az ismert kép Syd-
neyről, és ez csodás. A képen ugyan nem
látszik, de a felhőkarcolók fölött 500 mé-
terre egy kékes-rózsaszínű felhő volt:
szmog! Borzasztó a gépkocsiforgalom az
egész városban. Sydney 3,5 milliós város.
Nem is maradtunk, indultunk tovább
a belső autóúton. Itt nagy erdők, majd
félszá raz vidék, sok farmmal, kevés állat-
tal, tehenek-birkák, néha lovak, gyakran
kenguru és rókatetem az út szélén. Elég
gyér a forgalom, csak egy-egy kisváros
környékén sűrűsödik be. A Nagy- Vízvá-
lasztóhegy mögött haladtunk a autóúton,
északra.
Az egyik szép, zöld völgyben – úgy 15-
20 ezer hektáron –, rengeteg gyönyörű ló,
és egyetlen felirat: Emirates.
Két nap alatt értünk Sydneyből Noosa-
ba, ami 80 km-re, északra van Brisbane-
tól. Ez is egy üdülő paradicsom. A lagúna
parton találtunk egy apartmant, szezonvé-
gi kedvezménnyel, hazai középkategóriás
árral.
Mindennap fürdés, ajándékvásárlások
és sör: itt Fat yak!
Nemzeti parki séta: láttunk koalát végre
vadon! Itt is a kocogók... mosolyognak, kö-
szönnek. Kérdezik, láttuk-e a koalát. Ked-
ves emberek az OZ-ik! R.P.
Canberra, a megtervezett főváros, háttérben a régi és mögötte az új parlament.
Sydney a Zooból- a képen nem látszik a szmog a város fölött.