untitled

Szarvas és Vidéke

2009. május 22.

64 év után

Két személyautó és egy kisbusz vitte az érdeklődőket

Szarvasról Nagyváradra a május 10–17. között zajló XVII.

Festum Varadinum egyhetes rendezvénysorozatának egyik

keddi rendezvényére, a Ruzicskay-kiállítás megnyitójára,

amelyet egy szarvasi és egy nagyváradi alapítvány szervezett.

A helyi magyarok nagy kulturális ünnepe az a rendezvényso-

rozat, gazdag programmal. Ennek részesei lehettek az érdek-

lődő szarvasiak.

Nagyváradi anzix

Az út

Viszonylag korán, reggel fél hétkor indult a küldöttség. Főleg

ahhoz képest, hogy a szarvasi program csak 17 órakor kezdődött.

EU ide, EU oda, azért a határon csak elkérték a személyiket, és

az autóbusz utasainak szúrós szemmel, mélyen a szemébe nézett

a határőr (vagy mi). Működnek azért még a régi reﬂ exek: volt, aki

szorongott, nem lesz-e valami gond. Persze, nem volt.

Helyismeret hiánya miatt többször is körbe néztük Nagyvárad

utcáit, míg végre megtaláltuk a Kanonok sort, ahol a Tibor Ernő

Galéria (és még több magyar intézmény is) helyet kapott.

Az út során, Szalonta és a város közötti út mentén fantasztikus

látványban lehet része a nyitott szemmel utazónak: legalább 10–

15 (ha nem több) zöldmezős, nagyberuházás zajlik vagy fejező-

dött be. Gyárak, üzemek, szolgáltató egységek sora, sokszor tel-

jesen váratlanul, a szántóföldek közepén. Ehhez talán nem szük-

séges kommentár.
A Kanonok sor

Ady tette híressé Az Egy kis séta című glosszájában, egy idő-

ben iskolai tananyag is volt. A külvárosi nyomornegyedek látvá-

nyát állította szembe a Kanonok sor gazdagságával. Ebből – egy

évszázad múltán – már csak az

épületek nagysága és az árkád-

sor emlékeztet a gazdagságra.

Bizony nagyon ráférne egy fel-

újítás.

Korai érkezésünk miatt a ki-

állítás rendezőinek még hírük

sem volt. A Galéria fölötti ma-

gyar könyvtár könyvtárosai

mentették meg a helyzetet: ked-

ves szóval fogadták a váratlan

vendégeket, akik megpihenhet-

tek, és megoldhatták szoronga-

tó gondjaikat is.

Tusjakné Marika, szarva-

si könyvtáros azonnal mély-

re ható tapasztalatcserébe kez-

dett, melynek eredményeként

megállapíthatta, hogy minden költözködés, minden átszervezés,

minden létszámcsökkentés ellenére a szarvasi könyvtár (hoz-

zájuk képest) ragyogó helyzetben van. (Egyetlen tény: évek óta

nincs pénzük új könyvek vásárlására.)
A programok

A hét minden napjára szerveztek programokat a rendezők, erre

a napra is jutott bőven. Csakhogy: a 8 órai hagyományőrző mes-

tereknek már csak a kellékeit találtuk meg; a Zöld iskolanapról

(Szent László Gimnázium) is lekéstünk. A déli Simonyi Napok

irodalmi rendezvényét még elérhettük volna, ha nem a Várban

rendezik, amely több kilométerre van a Kanonok sortól, és sen-

ki sem tudta, merre kell menni. Így hát maradt a városnéző séta,

amely a Petőﬁ parkon át vezetett a sétálóutcán át a Körös-hídig.

Egyórás tétova nézelődés után Aradi lelkész úr a maga higgadt

modorában megszólalt:

– Nekem úgy tűnik, mintha céltalanul sétálgatnánk.

– Nekünk határozott célunk van – szólalt meg az egyik sétálga-

tó. – Beváltunk valamennyi forintot, megeszünk egy szendvicset,

elnyalunk egy fagylaltot, és ha kell, beﬁ zetünk az illemhelyre.

Ezután ki-ki szervezte a maga külön kis programját délután

ötig. E sorok írója még elérte Az Árpád-kori királyok kései talál-

kozója című előadás kezdetét (16 óra), amely azonban 15 perc ké-

séssel kezdődött (viszont több mint száz hallgatója volt). Még hal-

lotta egy idős szemtanútól, hogy Szent István jobbja – Váradon,

1942-ben – találkozott Szent László hermájával. Ezután szedte a

sátorfáját, mert el akarta érni a Ruzicskay-kiállítás megnyitóját.

(Némi tévelygés után el is érte.) Pedig az ígért ﬁ lmre lett volna

igazán kíváncsi.
Nagyvárad – sétálóutca (pillanatfelvételek)

Vegyes képet mutat a városközpont. A millennium idején épült,

gyönyörű épületek uralják. Ezeknek mintegy fele ragyogóan fel-

újítva, másik felük lepusztult állapotban. A sétálóutca eléggé si-

vár: „díszburkolata” szürke kockakő. Tenyérnyi zöld helyet sem

hagytak a kivitelezők, ezeket most hordós virágokkal pótolják. A

kirakatok fantáziátlanok, de mindent meg lehet vásárolni. (Senki

sem akart, nem érdemes.)

Az utcákon sok a szemét, pedig a sétálóutcán seprővel, lapát-

tal egy „nemzetiségi” hölgy jár föl-alá (csak el ne olvassák ezt a

jogvédők!), és azonnal felsepri az eldobált papírokat. Egész nap

van munkája.

Az utcán érdekes ﬁ gurák: egy félkarú szájharmonikás ﬁ ú, egy

háromtagú (elég jó) zenekar próbál pénzt szerezni. Egy ortodox

pap sajátos módon gyűjt valamire: egész nap, hol ülve, hol állva, a

szentírásba mélyed, és vár. Rövid szoknyás „bombázók”, leépült

ﬁ gurák egyaránt részei a látványnak.

Az egykori magyar kulturális központban négy magyar nyelvű

feliratot olvastam: Polgármesteri Hivatal, Könyvtár, Ady Endre

Líceum, Rácz Lajos ügyvéd. A magyar szó viszont még elég gya-

kori. Vajon meddig?

A Ruzicskay-kiállítás

Délután végre kinyílt a Galéria, megjelentek a rendezők is. 17

órára a szarvasiak mindegyike visszatalált. Ruzicskay György

festőművész is – „64 év után”. Dr. Fleisz János, az egyik rendező

mondta ezt bevezetőjében: ekkor volt utoljára kiállítása Váradon.

A híres nagyváradi Kanonok sor egyik frissen felújított alag-

sori terme, a Tibor Ernő Ga-

léria adott helyet a tárlatnak.

Hogy mekkora rangja volt Vá-

radon e rendezvénynek, jelzi,

hogy a két teremrész megtelt; s

jelzi a megjelentek névsora is:

Tempﬂ i József nagyváradi püs-

pök, Pomogáts Béla irodalom-

történész, a Magyar Írószövet-

ség volt elnöke, az Illyés Gyula

Közalapítvány elnöke; a nagy-

váradi városvezetés képviselő-

je, Babák Mihály, Szarvas pol-

gármestere, a Tibor Ernő Kép-

zőművészeti Alapítvány és a

Ruzicskay Közalapítvány veze-

tői, Ruzicskay György rokonai.

A szarvasi rendezők nevében

dr. Reszkető Péter, a Ruzicskay Közalapítvány elnöke köszöntöt-

te a megjelenteket, és méltatta a kiállítás jelentőségét. Pomogáts

Béla szarvasi kötődéseiről és a Ruzicskay Györggyel való sze-

mélyes kapcsolatáról szólt. Tasnádi Attila művészettörténész, a

Ruzicskay-életmű egyik legjobb ismerője, a művész nagyváradi

éveiről beszélt. Elmondta, hogy az életmű e része még feldolgo-

zatlan, és felhívta a váradi művészettörténészek ﬁ gyelmét e hiány

pótlására. Méltatta Nagyvárad szerepét Ruzicskay életében. Ki-

emelte Schwartz Eleknek, Ruzicskay katonatársának szerepét a

művészi pályán való elindításában. Értelmezte a kiállított képek

jellemzőit is. Elmondta azt is, hogy ezeket a képeket a váradiak

soha nem láthatták, mert a művész később festette.

A kiállítás „Az Értől az Oceánig” címet kapta (dr. Demeter

László leleménye). Ady találó verse el is hangzott először magyar,

azután román nyelven, s a prózai részeket egy ﬁ atal gitáros művé-

szi játéka színesítette. Ami nálunk (sajnos) szokatlan, a megnyi-

tót (és a vendéglátást) követően a közönség nem sietett el, hanem

elidőzött a képek előtt, vagy éppen beszélgetett az ismerősökkel.

A legtöbben Tempﬂ i püspököt keresték meg.

– Istenem! Ha nálunk is ennyien lennének a rendezvényeken,

de jó is lenne! – sóhajtott fel a rendezvény láttán Tusjak Lászlóné,

a szarvasi Nyitott Könyvtár Hetek rendezője. Kutas Ferenc