2009. május 22.
Szarvas és Vidéke
2
Hat hét Ausztrália keleti partján
5. rész – Irány a tengerpart
A harmadik hét hétfőjén elindulunk dél-
re: irány Sydney. Közel 1200 km, plusz
Canberra 420 km. Két hetet szántunk rá,
végig a tengerparton, campingezve.
Bepakoljuk a kemping cuccot és a bő-
röndjeinket Lajos Toyotájába (Hillux), el-
indulunk az 1. számú, tengerparti Pacifi c
Highway-n. Nagy a forgalom.
Gold Coast, Main Beach, Surfers
Paradise. Homokföveny, napfény, hul-
lámok, szörfösök, felhőkarcolók: tény-
leg csodálatos, nem csak a szörfösöknek.
Egyébként több ezer kilométer ilyen és
még szebb homokos tengerpartjuk van az
ausztráloknak.
Jó lenne belőle néhány kilométer itthon.
Aztán Byron Beach! Lord Byron nagyap-
járól nevezte el még Cook kapitány. Itt van
Ausztrália legkeletibb pontja a Cape By-
ron-on (Most Eastern Point of Australia).
A Light House parkolója elég drága, for-
róság, pára, turisták. Lent a sziklafal alatt
óriásteknősök, az ezerszínű, hullámzó
Csendes Óceánban. Az óceán egyébként
soha nem volt csendes!
Illetve egyszer igen, mint Cook kapi-
tánynak. Állítólag amikor megpillantotta,
akkor véletlenül csendes volt, ekkor nevez-
te el Pacifi c, azaz Csendes Óceánnak.
Byronban van Krokodil Dundee étter-
me. Rengeteg a fi atal, csínosak a lányok,
de egy kicsit fl ancos hely. Találkoztunk
egy fekete Abóval: kerékpárján vitte min-
denét: hálózsákját, serpenyőjét, lámpását,
ruháit, pléhbögréjét, kanalát-kését, szóval
az egész életét… nem fotóztam le. Hajlék-
talant viszont nem láttunk sehol.
Broken Head a következő, ahol sátrat ál-
lítunk. A tengerpart itt 2 km hosszú, ho-
mokföveny, pár méterre a sátortól. Keve-
sen vannak, hiszen hétfő van, és kezdődik
az iskolaszezon. Fürdés a hullámzó tenger-
ben, a zuhany után mondom Gyulának, na,
most már jön a sör! Azt kérdezte: „Hol”?
Megint leégtünk, most mind a hárman.
Reggel nem tudtunk sokáig aludni: a
kookaburrák – a ’kacagójancsik’ – már pir-
kadatkor rákezdenek műsorukra.
A vadpulykák (ezek vadak?), leszáll-
tak az óriási banyafáról (araukária fe-
nyő), ott matattak a sátor körül. Az üres
sörösdobozok nemigen tetszettek nekik.
De jöttek a sirályok, íbiszek, papagájok és
a póling. Igen, az emberek költöztek be az
ő territóriumukba, az őserdő már a cam-
ping mögött kezdődik!
Másnap szakítunk időt a Head Rock
parkerdőre: őserdő, dzsumbuj, madarak,
vadpulyka-halom (ebben költenek, mint
a krokodilok), majd alattunk sziklák. Az
egész valamikor a Bundjalung törzsé volt
(még jó, hogy kiírták egy táblára, miután
gyakorlatilag kiirtották ezt a törzset is).
Az aboriginalok egyébként kétszáz évvel
ezelőtt 6oo ezren lehettek, de a húszadik
századra 50 ezren maradtak: irtották őket
– szó szerint –, vagy a fehér ember beteg-
ségei vitték el, mint az indiánokat.
A tengerparton mindenütt zuhanyozó,
öltöző, lábmosó, WC, és a parkban gázos
szték-sütőhelyek! Szemét sehol, de ha még-
is, összeszedik, felseprik, lemossák, lefes-
tik, lenyírják. Rendnek kell lenni a pálma-
fák alatt! Szeretik a rendet! Ez is tetszik!
R.P.
Gold Coastnál- sörleves után.
Ausztrália legkeletibb pontja
Kookaburrák
...boldog csak az lehet. – hangzott a zsol-
táréneklés során, mellyel az Evangélikus
Egyház Déli Egyházkerületének diakó-
niai munkatársait összehívó találko-
zó kezdődött Szarvason, az Ótemplomi
Gyülekezeti Teremben, a múlt héten
szombaton.
A kezek evangéliuma címmel meghir-
detett találkozón Lázár Zsolt, a házigazda
gyülekezet igazgató-lelkésze köszöntötte a
résztvevőket, majd az egyházkerület püs-
pöke, Gáncs Péter szólt a diakóniai munka-
társakhoz. Bűnbánóan kezdte szavait, ami-
ért a hűséges, csendes, háttérben dolgo-
zó diakóniai munkatársaknak eddig még
nem szerveztek találkozót, de most, hogy
az Evangélikus Egyházban a diakónia évét
hirdették meg 2009-re, ez is megtörtént,
s nem máshol, mint a „diakóniai nagy-
hatalomként” számontartott Szarvason.
A püspök településenként köszöntötte a
résztvevőket: a Pécsrő, Kaposszekcsőről,
Sárszentlőrincről, Budapestről, Kecske-
métről, Kiskőrösről, Békéscsabáról, Tót-
komlósról, Orosházáról, Kondorosról ér-
kezőket, a szarvasi Újtemplomi és Ótemp-
lomi gyülekezetek képviselőit. A köszön-
tőket követően Smidéliusz András, püspö-
ki titkár és teológus doktorandusz tartott
előadást, melyben a szociális munka ke-
resztény szeretetszolgálattá válásáról ér-
tekezett. A rövid szünetet követően ezután
Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes
beszélgetett D. Keveházi Lászlóval, a
Gaudiopolis első miniszterelnökével. A
beszélgetésből egy nagyszerű ember port-
réja rajzolódott ki, az 1909-ben született
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész port-
réja, aki a háború éveiben és azt követően
szervezte és alapíotta meg az árván maradt
gyerekek városállamát, Gaudiopoliszt, az
Öröm Városát.
A diakóniai munkatársak találkozója
ebéd után csoportbeszélgetésekkel folyta-
tódott, s egy összegző fórumot követően
májusfa állítással zárult.
Mert aki boldogít mást...