untitled

Szarvas és Vidéke

2009. május 8.

(folytatás az 1. oldalról)

az unióban, ezért tizenkét „kis

csillagot” gyermeket hívott a

színpadra, akik megtáncoltat-

ták a városi és megyei képvise-

lőket. Varga Zoltán önkormány-

zati miniszter óhajtó mondattal

indította beszédét, miszerint jó

lenne május elseje után is fel-

hőtlenül beszélgetni a szarva-

si tervekről, problémákról. A

polgármester úr rögtön reagált

erre, hogy a szakorvosi rende-

lő, az útépítések és a város re-

habilitációja szerepel a tervek

között, majd elhangzott még,

hogy Szarvas városa a legelső

a nyertes pályázatok listáján. A

színpadon folytatódott a műsor.

Korábban a Körösparti Vasutas

Koncert Zenekar alapozta meg

a jókedvet, amit a Galga Zene-

kar által kísért Tessedik Tánc-

együttes fokozott. Majd ope-

rett majális, még két csillag a

Megasztárból, Razesbanda és

Mótyán-muzsika tetézett. Moz-

gásban sem volt hiány, mert a

legkisebbektől a felnőttekig,

kezdőktől a versenyzőkig meg-

mutatták tudásukat a szarva-

si Babilon TSE táncosai, majd

Ritmus Sport Aerobik Klub

tagjai, a csabacsűdi Trefort

Ágoston Általános Iskola diák-

jai, majd a Szlovák Általános

Iskola és Óvoda mozgékony ta-

nulói és óvodásai moderntán-

coltak. Kézműves termékek,

olcsó és drága holmikkal ki-

rakott út vezetett a körhinták-

hoz, a dodzsemhez. Más kör-

nyezet, más kultúra, amolyan

masinaváros a fák között, ahol

a pörgéshez DJ. Junior és társai

nyomták a cd zenét. A máso-

dik köröndre is jutott minden-

ből. Ugrálóvár, Szarvas Város

Baráti Köre, árusok. Az idei

május elsején, a munka ünne-

pén világszerte felütötték fejü-

ket a régi és módosult eszmék,

tüntetések. Hazánkban a parla-

ment előtt is demonstráltak, de

mi itt vidéken nem zavargunk,

kellemes emlékű majálisnak le-

hettünk részesei.

- Maya -

Nem tudom, ki hogy van vele.

Nem győzzük hallgatni bölcs és

hozzáértő politikusoktól: válság

van, létminimum alatt élünk, ut-

cára kerülünk, legjobb esetben

is éhen halunk, hacsak… Ha-

csak nem rájuk hallgatunk, nem

őket követjük, nem nekik adjuk

voksainkat. De május elsején az

Erzsébet-liget felé (-ligetben) fel

és alá hullámzó tömeg nem egy

apátiába süllyedt várost (orszá-

got) idézett fel bennem. Nem rég

egy emlékezés kapcsán volt lehe-

tőségem a nyilvánosság előtt el-

mondani a következő mondatot:

A világ szép, és jó élni benne.

Most, május elseje ünnepe után

ezt csak megerősíteni tudom.

Verőfényes nap fogadta a ki-

kapcsolódni vágyókat. Öröm-

mel mondom: nagyon sokan

voltak, és volt lehetőségük a ki-

kapcsolódásra. Mindössze há-

rom műsort néztem ki magam-

nak, ezért nagy igazságtalan-

ság, hogy az egész napos mű-

sorfolyamból csak őket dicsé-

rem. De őket nagyon.

A Békéscsabai Vasutas Kon-

cert Fúvószenekar kezdte a mű-

sort délelőtt, az első körönd szín-

padán. Remek együttes, amely

egyénileg is jól képzett zené-

szekből áll. Ügyesen válogatták

műsorszámaikat. A népszerű

dallamok eleve biztosították a

sikert, de a válogatás széles ská-

lája és a nívós előadás bizonyí-

totta az együttes kvalitásait.

A Tessedik Táncegyüttes a

megszokott, magas színvona-

lát hozta (erről már többször

is írtam), ezért most a dicsérő

szó illesse inkább az őket kísé-

rő Galga Zenekart. A jól meg-

komponált, színes műsorban a

megszokottnál nagyobb szere-

pet kapott a zenekar. Blokkja-

ik önálló életet éltek. Jó volt az

énekesük, remekül szólóztak a

zenekar tagjai; látható élvezet-

tel, felszabadultan játszottak.

(Én a cimbalmos játékát élvez-

tem leginkább: nem csak ma-

gára ﬁ gyelt, együtt élt a többiek

játékával is.)

Az Operett-majálist már csak

ráadásként akartam megnézni. A

nevek – ezért utólag is bocsána-

tot kérek – nem mondtak sokat,

egyedül Derzsi György nevét is-

mertem, őt is csak a Cervinus

Teátrum prózai szerepeiben lát-

tam. Ezért úgy gondoltam, be-

lenézek a második körönd prog-

ramjaiba. Tíz lépés után azonban

megállított egy hang, mint ké-

sőbb megtudtuk, Szeredi Kriszti-

náé, a debreceni Csokonai Szín-

ház tagjáé. Nemcsak megállított,

hanem ott is tartott.

Az operettet divat lenézni.

Valóban könnyed szórakozást

nyújt, valóban banális történe-

teket mond el, de a java igen

magas énekesi felkészültséget

igényel. Szeredi Krisztina meg-

jelenése, énekhangja, tánctudá-

sa ennek tökéletesen megfelel.

Operett-slágereket énekeltek

(elsősorban Kálmán Imrét), de

nem csak ennek köszönhették

a „zajos” sikert. Derzsi György

énekhangja nagy meglepetést

jelentett számomra: nem csu-

„Csak a derű óráit

számolom”

pán jól éneklő prózai színész,

hanem igazi énekes. (Csak

utóbb tudtam meg, hogy a „Tár-

sulat” slágerversenyében igen

messzire jutott.)

Arany Tamásnak is az

interneten kellett utánanéznem,

pedig ő nem is „vidéki”, a Ma-

dách Színház tagja, s ő is több

fordulót megért a Társulat ver-

senyén. Remek szerepek vannak

mögötte, állnak előtte. Jól éne-

kel, jól táncol, kiváló komikusi

vénája van – engem Rátonyi Ró-

bert fénykorára emlékeztetett.

Bevonta a játékba a közönséget

is (a jó ízlés határain belül, de

néha-néha súrolva azt).

Legnagyobb érdemük, hogy

megadták a tiszteletet az ope-

rett műfajának (és a közönség-

nek!) öltözködésükkel (jelme-

zükkel) is: Szeredi Krisztina

még át is öltözött „szerepéhez”.

Népünnepély

Sikerült nekik az, ami szinte le-

hetetlen: a hirdetésekkel tűzdelt

pozdorjalemez hátterű kis szín-

padra odavarázsolták az ope-

rettek csillogó-villogó világát.

Nagyszerűen szórakoztak azok,

aki végignézték ezeket a produk-

ciókat. S ami ilyenkor nagy rit-

kaság: a három óra alatt alig-alig

ment el valaki a sátorból.

Intermezzo

A Tessedik Táncegyüttes

műsorát megszakította a po-

litikusok „nagyjelenete”. Be

kell vallanom, hogy – az utób-

bi évek közéletének „átpoliti-

zálódása”, a politikai hangnem

eldurvulása miatt, egy szóra-

koztató műsor kellős közepén –

nem örültem megjelenésüknek.

Egy miniszter (Varga Zoltán),

egy európai parlamenti képvi-

selő (Gurmai Zita) és két or-

szággyűlési képviselő (Babák

Mihály, Földesi Zoltán) lépett

a színpadra. Szándékosan nem

írom le pártjukat, mert – akár

hiszik, akár nem – most ez nem

tűnt fontosnak, s ha nem ismer-

jük őket, talán ki sem derül.

Gurmai Zita kisebb – pártpoli-

tikától valóban mentes – show-

műsort produkált, a többiek pe-

dig „vették a lapot”.

Kedves Képviselők! Nem le-

hetne ezt a hangnemet átmen-

teni a mindennapi (parlamenti)

politikába?!

Élményeit megosztotta a Ked-

ves Olvasókkal:

Kutas Ferenc