2009. április 3.
Szarvas és Vidéke
6
Március 26-27-én a SZIE
Pedagógiai Karán konferen-
ciát rendeztek a kisebbségek-
ről. Köszöntőjében József Atti-
la szállóigévé vált sorait idézte
dr. Lipcsei Imre, a Kar dékán-
ja. Joggal: a kisebbségi kérdés
kérdés volt a 19. században, a
20. században, és kérdés nap-
jainkban is – gondoljunk csak
a szomszédos országok poli-
tikai életében időnként előhú-
zott „magyar kártyára”. (Hogy
a nemzeti hősként kezelt,
Rendezni végre közös dolgaikat
Ez a mi munkánk…
Szembesítés
Dunaszerdahelyen randalírozó
futballhuligánjainkat és a ro-
mákat ne is említsük.) Ehhez
a „rendezéshez” próbált hoz-
zájárulni a színvonalas, őszin-
te, tárgyilagos hangvételű kon-
ferencia. A rendezvény címe:
Nemzetiségeink anyanyelvi ok-
tatásának történeti aspektusai
Magyarországon.
A kissé ijesztően szakmai
cím érdekes előadásokat ta-
kart. Az előadók – mint ez az
előadásokból nyilvánvalóvá
vált – a kisebbségi kérdés jó
ismerői, kutatói: hazai és kár-
pátaljai főiskolák oktatói.
Dr. Kelemen Elemér (ELTE)
a dualizmus kori, dr. Pornói
Imre (Nyíregyháza) a két vi-
lágháború közti hivatalos ma-
gyar nemzetiségi politikát te-
kintették át – adatokkal, tör-
vények szövegével igazolva
megállapításaikat. Kíméletlen
logikával mutatták be és bizo-
nyították, hogyan vezetett ez a
politika Trianonhoz és a „má-
sodik Trianonhoz”.
Lenyűgöző (és véget érni
nem akaró) volt dr. Gabóda
Béla (Beregszász) A szlovák
nyelv árnyékában című elő-
adása, amely Kárpátalja két
világháború közti oktatás-
ügyét vázolta – kisebbségi
szemszögből nézve. (Kárpát-
alja akkor Csehszlovákia ré-
sze volt.) A kivetítő ernyőjén
futottak a „vadonatúj” állam
valóban demokratikus törvé-
nyei. Az előadó szembesítet-
te a törvények szövegét a vég-
rehajtás módjával. A korabe-
li csehszlovák közigazgatás
maradandót alkotott: módsze-
reiket ma is alkalmazzák ké-
sei utódaik – művészien ki-
játszva a törvények szellemét.
Azt is bemutatta, hogyan for-
gatták ki Csehszlovákia poli-
tikusai a békeszerződés fel-
tételeit; s hogyan szigorodtak
fokról fokra az idő múltával
az egykor demokratikusnak
tűnő törvények.
A tudomány következteté-
seinek hétköznapi vetületét
ábrázolta Ádám Erzsébet (Be-
regszász), amikor az „egysze-
rű emberek” emlékeit idézte.
Az egykori Ugocsa és Bereg
megye kis falvaiban készített
50 interjú „vallomásaival” iga-
zolta azt a – szintén József At-
tila-i – szállóigét: A törvény
szövete mindig fölfeslik vala-
hol. S azt is, hogy a kisebbsé-
gi lét gondjai, nehézségei ma
is ugyanazok, mint az elmúlt
szűk évszázadban mindig is
voltak.
Dr. Lipcsei Imre a „Bé-
kés vármegyei” szlovák nyel-
vű oktatás helyzetét tekintet-
te át. Előadását békéscsabai
és szarvasi példákkal illuszt-
rálta. Az első nap programját
záró kerekasztal-beszélgeté-
sen résztvevő vendégek is ki-
fejthették véleményüket.
A konferencia második nap-
ján az „idegen és a nemzeti-
ségi nyelven történő tanítás”
társadalmi-oktatási vonatko-
zásait vizsgálták az előadók
(Dr. Halabuk József, Bp. Kan-
dó Főisk., Dr. Dráviczki Sán-
dor, Nyíregyháza; a szlovák
nyelv iskolai használatáról ér-
tekezett Dr. Tóth Sándor SZIE
Pedagógiai Kar).
Nagyobb nyilvánosságot
érdemelt volna a két nap. Dr.
Lipcsei Imre elmondta, hogy
az előadások – szerkesztett
formában – megjelennek, s
hozzáférhetővé teszik „kívül-
állók” számára is.
– Színekben gazdag kon-
ferencia volt – összegezte tö-
mören a két napot a levezető
elnök, dr. Pukánszky Béla, a
SZIE rektorhelyettese.
Kutas Ferenc