untitled

Szarvas és Vidéke

2009. március 27.

Munkavállalásra alkalmas

OKLEVELET ADÓ

MASSZŐRTANFOLYAM

indul

Békéscsabán márc. 28-án

Szarvason április 4-én

ÁR 45.000Ft

Érd:30/365-7510 v. 70/944-6427

Nyilvántartási.sz:14-003206

(folytatás az 1. oldalról)

a Vajdaságba, Erdélybe is el-

jutottunk. Székelyudvarhelyen

bérletes előadásaink voltak. De

az élet felülírt minket. A mi-

nisztérium meghátrált a pro-

dukciós színház fenntartása

elől, ugyanakkor a kultúrában

ezidőtájt bekövetkező „szabad-

gazdálkodás” inkább kedve-

zett a felhígulásnak, az egyre-

másra alakuló haknitársulatok

rendkívül olcsó produkcióinak,

mint a mi elképzeléseinknek.

– A szarvasi színház azon-

ban tovább élt, 2004-ben meg-

alakult, azaz most ötéves jubi-

leumát ünnepelheti a Cervinus

Teátrum Szlovák Regionális

Színház Kht. Hogyan élték ezt

meg ezt a helyzetet a „színház-

csinálók?

– Minél több előadást, minél

több helyen szerettünk volna

bemutatni, ám ehhez nem kap-

tunk megfelelő támogatást. Kő-

színház létrehozására remény

sem volt. A nemzetiségi színház

gondolata akkor azt a kapaszko-

dót kínálta, hogy az eddigi mun-

kát ne kényszerüljünk feladni.

Számunkra legfontosabb maga

a színház volt. A színjátszás,

ami nem elégszik meg a kimon-

dott szóval, érzelmeket, indula-

tokat akar ébreszteni, hatni akar

a közönségre a játék, a drama-

turgia, a díszlet, a rendezés esz-

közeivel. A nemzetiségi színház

létrehozása kihívást jelentett, és

– akkor talán még nem is tuda-

tosult bennünk – rengeteg lehe-

tőséget is.

Jó kihívást jelentett elér-

ni, hogy az addig csak amatőr

társulatok által képviselt nem-

zetiségi színjátszást a színhá-

zi szakma részének tekintse.

Szarvas igényt mutatott, jó kö-

zeget nyújtott a szlovák nemze-

tiségi színház életre hívásához.

Mindez szerencsésen egybe-

esett az Arcusfest, a nemzetisé-

gi színháztalálkozó újbóli meg-

jelenésével, ami számunkra

azonnali szakmai mércét jelen-

tett, a munkában egy kívánatos

szintet mutatott. A nyitódarab

– 2005-ben – a Passiójáték volt,

amit a szlovákiai, csehországi,

romániai vendégszereplésekkel

együtt közel ötven alkalommal

mutattunk be, nem csak szín-

házakban, hanem egyházi hely-

színeken is. A darabban a pro-

ﬁ színészek mellett ott voltak

a szlovák iskola diákjai, a nép-

dalkör tagjai, amatőr színjátszó

felnőttek.

– Az Arcusfest évről-évre

sikert hozott a szarvasi szín-

háznak.

– Erre szokták azt mondani:

Amit lehetett elértük. Tavaly a

Temetőkönyv megkapta a leg-

jobb előadás díját, a legjobb

díszletért és jelmezért Martini

Yvette-nek jutott az elismerés.

Idén a rendezői díj. Az Arcusfest

díjai rangot jelentenek. A leg-

fontosabb hozadéka ennek,

hogy a Magyar Színhzázi Tár-

saság jelezte szándékát, hogy

tagjai sorába várja a Cervinus

Teátrumot, alapító tagként sze-

repel színházunk a Magyar Te-

átrumi Társaságban és megala-

kítottuk a nemzetiségi színhá-

zak érdekeit összefogó Magyar-

országi Nemzetiségi Színházi

Szövetséget.

– Az Arcusfest programigaz-

gatója azt nyilatkozta a Ma-

gyar Rádióban, hogy tudomása

szerint a kormány költségvetés-

ében nem szerepel a következő

találkozó támogatása. Lehet,

hogy nem lesz több Arcusfest?

– Nincsen pénz. Ezért jó,

hogy létrejött a nemzetiségi

színházak szövetsége. Meg le-

het csinálni a nemzetiségi szín-

házi találkozót ilyen helyzetben

is, ha létezik az együttműkö-

dés. Az idei fesztiválon bemu-

tatott produkciók bizonyítják,

hogy a nemzetiségi színjátszás

messze túljutott az amatőrszín-

játszás szintjén, felnőttkorba

lépett, önálló szegmensévé vált

a színházi kultúrának. Jó érzés,

hogy ebben a Cervinus Teát-

rum is jelen van. Jó előadások

születnek, kialakult egy egész-

séges versenyszellem. Ezért

sem szabad abbahagyni. Nem

feltétlenül Budapesten kell he-

lyet adni az Arcusfest-nek.

Évente más-más vidéki szín-

ház lehetne a házigazda, annál

is inkább, mert a vidék eleve

nyitottabb a nemzetiségi szín-

játszásra. Hiszek benne, hogy

nem csak a fővárosban, máshol

is lehet kulturális központokat

létrehozni.

– Visszatérve a díjakra. Azért

érdekelne, hogy mit jelent Ön-

nek személyesen az idei rende-

zői díj.

– Elsősorban azért fontos,

mert valahol tudni lehet, hogy

nem csak az adott darab ren-

dezését ismerték el a díjjal. És

természetesen nem csak a ren-

dező munkáját. Szakmai meg-

tiszteltetés ez az előadás létre-

hozói számára. Igazából annak

örültem volna, ha Dósa Zsuzsa

megkapja a legjobb színészi

alakítás díját, mert igazán na-

gyon jó volt ebben a szerepben.

Visszaigazolás ez arról, hogy

jól, a mesterség alapértékeinek

megtartásával tesszük a dol-

gunkat. Feladatunk a nemze-

tiségi színházi irodalom feltá-

rása. Nagyon jó, hogy ezáltal

megtaláltunk olyan darabokat,

mint a Temető könyv, vagy a

Vaginamonológok. Ezek a da-

rabok egészen rendkívüli mó-

don fogalmazzák meg a mai

ember problémáit, életérzéseit,

gondolatait. És nincsenek, mű-

faj- vagy stílusbeli kötöttségek,

speciális szakmai szabadságot

élvezünk, ránk van bízva, hogy

olyan színházat csináljunk,

amiben mi is és a közönség is

jó érzi magát. Jó ebben a nem-

zetiségi kötöttség adta szabad-

ságban dolgozni. Bár anyagilag

nehéz létezni, de a sikerek kár-

pótolnak.

– És mennyire elégedett az-

zal, amit a szarvasi közönség-

nél elértek?

– Azzal még nem vagyok

egészen elégedett. Úgy tapasz-

talom, hogy a várost egy zárt

kulturális szerkezet jellemzi,

amelyen nehéz rést ütni. Szív-

fájdalmamra mindeddig nem

sikerült például a főiskolásokat

behozni a színházba. De lát-

szik, hogy valami már elindult.

Már beszélnek az emberek egy-

más közt egy-egy színházi elő-

adásról, és ez mindennél jobb

reklám ahhoz, hogy újabb és

újabb emberek jöjjenek el a kö-

vetkezőre.

A mögöttünk hagyott éveket

tekinthetjük az útkeresés idejé-

nek. Ez hosszú folyamat. Lehet

mondani, magunkat is keres-

tük. Az anyagi lehetőségeink

nemigen tették lehetővé, hogy

sokszereplős darabokat mutas-

sunk be, de most már talán le-

het változtatni. Mindeddig na-

gyon spóroltunk a költségveté-

sünkkel, a jövőben kicsit tága-

sabbra lehet szabni a kamara-

színház jellegű megoldásokat.

Tér, levegő kell ennek a szín-

háznak.

– Konkrétumokban hogyan

fest a jövő?

– Az idén még két bemuta-

tónk lesz. Május végén láthat-

ja a közönség a Kísértés című

Václav Havel darabot, amit

a börtönben írt a szerző, fan-

tasztikusan izgalmas kérdé-

seket taglal. Júniusban a Hold

útja címmel egy olyan játékot

adunk elő, melynek része lesz a

Tessedik életét feldolgozó dra-

maturgia, amit már ismerhet a

közönség Derzsi György elő-

adásában, a másik fontos sze-

replője pedig a jubileumát ün-

neplő Tessedik Táncegyüttes

lesz. A következő évad prog-

ramját nagyban meghatározza a

kassai Thália Színházzal meg-

kötött együttműködési szerző-

dés. Szlovákia második legna-

gyobb városának színházával

közös programokat, előadás-

cseréket tervezünk. Ez remél-

hetően jótékonyan hat a költsé-

gek csökkentésére, ugyanakkor

a nézőszám növekedésére.

A Békés Megyei Jókai Szín-

ház a következő évadjában a

környező országokat megjele-

nítő darabokat tervez behozni.

Ebben is részt fogunk venni, le-

hetőség nyílhat rá, hogy a már

repertoárunkon szereplő dara-

bokat is lejátszhassuk.

Aztán nagyon reméljük,

hogy felépül a 1100 néző befo-

gadására alkalmas víziszínház

a Körös-parton. Ez meghatá-

rozó lenne nem csak a szarva-

si színjátszás, hanem az egész

város életében. Fesztiváloknak,

nagyszabású kulturális rendez-

vényeknek adhat majd helyet ez

a létesítmény. Fontos, hogy egy

város bekerüljön egy kulturá-

lis áramlatba. Ebben színház-

nak nagy jelentősége van. És ez

mintegy visszaigazolásul szol-

gál a színház létezésére.

Keserű Zsuzsa

Nemzetiségi színjátszás

A kötöttség szabadsága